„A rockzenét nem lehet megállítani, egy rockzenészt nem lehet betörni.” – Treff interjú
Tavaly ünnepelte fennállása 50. évfordulóját a hatvani illetőségű Treff, Speck János „Janne” pedig kezdettől fogva a zenekar oszlopos tagja és motorja. Vele és a banda szervezőjével, Szabó Katival beszélgettünk a Treff múltjáról, jelenéről, sikereiről, kihívásairól és terveiről.
Rockbook: Mozgalmas volt a 2022-es év második fele számotokra: augusztus 13-án volt a fantasztikus hangulatú 50 éves jubileumi koncertetek a Jam Gardenben, sok vendégzenésszel, majd elkészült az Állat dolog című albumotok.
Speck János: 50 év egy zenekar életében is nagyon hosszú, tele jó és kevésbé kellemes eseményekkel, de az a felénk áradó töretlen szeretet, amit itt is megtapasztalhattunk, visz újra és újra előre minket.
Rockbook: Mikor kezdtél zenével foglalkozni?
S.J.: Általános iskolás voltam, amikor a szüleim beírattak a zeneiskolába, szaxofon-klarinét szakra. Mivel a suli mellett laktunk, ha nem jelentem meg az órán, a tanár egyszerűen átsétált értem. Akkoriban még nem vettem komolyan a zenélést, jobban szerettem a haverokkal focizni, csatangolni. A kertünk végében kezdődött a park, sokszor csak este kerültem elő.
Rockbook: A szüleid szigorúak voltak?
S.J.: Inkább édesanyám. Ha végképp nem értettem a szóból, volt, hogy előkapott egy vállfát. Ebből rengeteg volt nálunk, mivel ő varrónő volt, édesapám pedig szabó.
A gimiben aztán megváltozott a hozzáállásom. Az egyik osztálytársamnak volt egy zenekara Horton, oda beálltam szakszizni, majd amikor ő kiszállt, ottmaradtam gitárosnak. Fantasztikus bulikat csináltunk. Ma már szinte hihetetlen, de a buli után gyakran gyalog jöttünk haza, a kezünkben hoztuk az összes cuccot: hangszert, erősítőt, stb. Azok is segítettek, akik átjártak Hatvanból a buliba. Ha szerencsénk volt, akadt egy lovaskocsi. Katona koromban megismerkedtem egy dobos sráccal, akivel később újra összetalálkoztunk, így alapítottuk meg a Treffet, 1972-ben.
A legnagyobb hatással akkoriban a Deep Purple volt rám, sok számukat játszottuk. Aztán elkezdtünk saját dalokat írni, de néhányat meghagytunk tőlük ráadásnak.
Rockbook: Kezdetben milyen lehetőségek voltak a környéken?
S.J.: Akkor még más világ volt, és nem is koncertek voltak, hanem bulik. Végig kellett tudni játszani egy egész estét az éppen menő slágerekkel. Bejártuk Heves megyét. Akkor még a gardemamák ott ültek körben a teremben, nézték, hogy mit csinál a gyerek.
Aztán a 80-as években kezdődött a koncertek időszaka. Szerencsére, ahol egyszer megfordultunk, oda visszahívtak bennünket. Akkoriban én szerveztem a koncerteket. Később Tari Ottó újságíró sokat segítettet abban, hogy ismertebbé váljunk.
Speck János
Rockbook: Ma már csak te vagy az alapítók közül a zenekarban. Hogy éled meg a tagcseréket?
S.J.: Ez kegyetlen időszak. Emberileg is megvisel. Sok jó zenész van, aki a Treffben kezdte, és kiszállt egy jobb lehetőségért, főleg, ha ebből akart megélni. De ezt nagyon nehéz megemészteni. Felmerült, hogy az 50 éves jubileumi koncertre meghívjuk ezeket az embereket, de úgy döntöttem, hogy inkább nem. Aki elment, máshol akart sikeres lenni, nem bízott ebben.
Aztán a másik, ami nehéz ilyenkor, hogy mindenkivel újra kell tanulni a számokat, gyakorlatilag kezdődik elölről a próbafolyamat, és újra össze kell szokni.
Legutóbb a billentyűsünk és a dobosunk vált ki, de ez tervezhető volt, így egyszerűbb volt a helyzet. Az Anonymus60 dobosa és billentyűse vállalta a Treffben való munkát is. Mivel a két zenekar egymás mellett működött, könnyebb dolgunk volt, hiszen ismerték a számainkat, így kevesebb próba kellett. A zenekar jelenlegi felállása tehát a következő: Kovács Edina „Edisz” – ének, Bódi László „Bebe” – billentyűk, Benkő Albert „Bögi” – basszusgitár, Szabó Tímea „Titi” – dob és jómagam – giitár-vokál.
Rockbook: Úgy tudom, téged is hívtak más zenekarokba.
S.J.: Igen, így volt, de egy idő után már nem hívtak, mert tudták, hogy úgysem mennék. Olyan is volt, hogy azt mondták, játsszak itt is, ott is, de nekem az nem megy, hogy több helyen zenéljek, mert akkor melyik az én zenekarom? Tudom, sok zenész több formációban is jelen van, de ezt is a gazdasági helyzet hozta, mert aki ebből akar megélni, az egyszerűen erre kényszerül. Számomra viszont egy zenekar egy család, amelyben együtt akarjuk ugyanazt. A Treff az életem szerves része, sokszor került előtérbe minden mással szemben. Nehezen fogadom el, ha más nem így gondolja.
Rockbook: Az nem fordult meg a fejedben, hogy a fiaddal együtt zenéljetek?
S.J.: Roland a Magor zenekar énekese, volt már, hogy kisegített bennünket, de azért alapvetően ő elég más stílusban játszik.
Rockbook: Hogy zajlanak a próbáitok?
S.J.: Rohadt nehéz egyeztetni, mivel mindenki dolgozik, és van, aki úgy, hogy a hétvégéi sem mindig szabadok, ráadásul a basszusgitárosunk pesti, ami szintén nem könnyíti meg a dolgunkat. Decemberben viszont többet próbáltunk a két új tag miatt, hiszen jött a karácsonyi koncertünk.
Rockbook: Ami már hagyománnyá vált.
S.J.: Pedig csak egy kósza gondolat volt valamikor, hogy ilyenkor nincs buli, mi lenne, ha csinálnánk egyet. Mi is meglepődtünk, hogy milyen nagy volt az érdeklődés, most pedig már évről-évre várják az emberek.
Rockbook: Hol tudtok próbálni?
A város rendszeresen biztosított próbatermet a helyi zenekaroknak, de ez most az energia stop miatt nehézségekbe ütközött. Szerencsére Katiéknál van egy hely, ami alkalmas erre.
Rockbook: És a CD-t hol vettétek fel?
A gitárt és az orgonát megcsináltam számítógéppel, aztán a dobos hozzátette a saját szólamát. Az énekesünk és a basszusgitárosunk ment stúdióba, ahol Sáfár Öcsi (Sáfár József a P. Boxból) keverte készre az albumot.
Rockbook: Milyen emlékezetes állomások voltak a zenekar életében?
S.J.: Sokfelé jártunk, igyekeztünk megragadni a kínálkozó lehetőségeket. Játszottunk a Budai ifjúsági Parkban, a PeCsában, koncerteztünk az Ossiannal, és letoltunk egy turnét a Pokolgéppel is. jártunk Szlovákiában, Lengyelországban, Erdélyben. Sajnos ezek a kapcsolati szálak tőlünk független okok miatt megszakadtak. Ehhez elég egy vezetőváltás, vagy ami nemrég volt, a pandémia.
Volt olyan is, hogy nagy lehetőségtől estünk el: a Petőfi Rádióban elkezdtünk egy munkát 2006-ban, de a következő héten kitört a balhé, és nem vették fel a folytatást.
Emlékezetes viszont az a szilveszteri koncertünk, amikor Svájcban zenélhettünk. Hallottam játszani a Krokust a Kisstadionban az Omega előzenekaraként, és az Ifiparkban is, majd Saffron – A Taste of Krokus néven elkezdtük játszani a számaikat. Feltettük a netre, egy szervező megtalálta és meghívtak bennünket egy szilveszteri koncertre. Még egy darabig koncerteztünk itthon a dalaikkal, de kezdett a Treff elhanyagolódni, így ez abbamaradt. A hatvani Expón aztán mi is játszhattunk az Omega előtt.
Rockbook: Balatonfüredre is visszajártok.
S.J.: Igen, az nagyon jó buli, egészen különleges a hangulata, nagy színpad nagy cucc, nagy kihívás egy ismeretlen vagy alig ismert zenekarnak. Sajnos a covid miatt ez is kimaradt, mint annyi minden más. Bezárt egy csomó hely, elmaradtak lehetőségeink, de úgy néz ki, nyáron újra megyünk. Nehéz volt ez az időszak és az újrakezdés is, de remélem, idén már ismét eljutunk Füredre.
Rockbook: Kati, hogy lettél a zenekar szervezője?
Szabó Kati: Hetedikes volt a lányom, amikor előállt azzal, hogy megismerkedett a Speck Janival, lesz koncertjük a Jam Gardenben, menjünk el, fog CD-t kapni. Elmentünk, és bár CD-t nem kapott, a lelkesedése töretlen maradt. Nyilván nem engedtem a 13 éves gyereket egyedül, úgyhogy együtt követtük a zenekart mindenhova. Koncertek után lehetett beszélgetni a zenészekkel, így kialakult egy szorosabb kapcsolat, ami feldobta ezt a lehetőséget. A lányom pedig minden tiltakozásom ellenére dobolni kezdett, és ma ő a zenekar dobosa, a párja pedig a billentyűs a már említett okok miatt, az Anonymus60-ból. A fiatalok új lendületet hoztak a csapatba.
Rockbook: Milyen egy vidéki zenekar életét szervezni?
Sz.K.: Nehéz. Hatvan környékén megy, de amikor nyitni szeretnék másfelé, falakba ütközöm. Elsősorban anyagi nehézségek vannak, a terembérlés mellett gyakran azért is fizetni kell, hogy ott zenélhess. Értem persze, hogy a helyek az ismert zenekarokra alapoznak, akik miatt biztos bejönnek az emberek, de azt is tapasztalom, amit egy ismerősöm mondott: főleg az számít, hogy jókor jó helyen kell lenni – ez még annál is fontosabb, hogy jól zenélj. Próbálok olyan zenekarokkal egyeztetni, akiket ismerek, és már ismertebbek, hogy velük esetleg közös bulink legyen, és szélesedjen az a kör, ahol láthatnak bennünket. Nemrég voltunk Szolnokon. Kicsit félve mentünk el idegen helyre saját számokkal, de nagyon jól sült el. Visszavárnak bennünket.
S.J.: Vidékről baromi nehéz betörni. A médiáról nem is beszélve, hiszen még az ismert zenekarok között is vannak olyanok, akiket nem is hallasz a rádióban, és ha végiggondolom ezt az 50 évet, alig van olyan rockzenekar, aki vidékről indulva vált ismerté. De a rockzenét nem lehet megállítani, egy rockzenészt nem lehet betörni.
Rockbook: Mit terveztek a közeljövőben?
Sz.K.: Egy videoklip forgatásán dolgozunk, az előkészületek már meg is kezdődtek. Készül az új CD, egy műfordító közreműködésével, így ezen már lesz angol szövegű dal is. Ami már biztos dátum: 2023. április 1. 20.00, Pótkerék csárda, Jászberény, Treff és AB/CD koncert.
S.J.: Legyen nyugi, és dübörögjön tovább a rock and roll!
Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alap és a Hangfoglaló Program.
Vrabecz Vali
Fotók: Szabó Kati
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
