Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Soha semmi nem érdekelt igazán, csak a zene" - interjú Székelyhídi Balázzsal

Különleges alkalom a mostani, ugyanis egy igen eseménydús sztorizgatás következik a Megasztárból is ismert Székelyhídi Balázzsal az életéről, a zenéhez fűződő szálairól és sok érdekességről. Roxx69, Wasted Sinners, Milkin' Hellcows, Disco Express, Supergoo, a zenekarok, amelyekben megfordult...
 
Rockbook: Hogyan telt a gyermekkorod? Hobbik?
 
Székelyhídi Balázs: Nagyon nem szerettem tanulni. De hála istennek, ha odafigyeltem az órán eléggé, meg tudott bennem ragadni a dolog. Kivéve a fizika, meg a kémia, mert ezektől kiráz a hideg. Bár ha jól emlékszem, soha nem buktam meg egyikből sem. Matekot, történelmet, földrajzi dolgokat imádtam, meg a biológia azon részét, amikor az emberi testrészhez értünk. Elég sok időt töltöttem a női test feltérképezésével! Szóval nem voltam a jó tanulók között, inkább volt egy pár tantárgy, amikből jól teljesítettem. Már gyerekkoromban is elég szabad lelkületű voltam, állandóan leléptem otthonról. Az egész olyan 4 évesen kezdődött. Volt, hogy húgommal elmentünk kószálni, aztán este 8-kor már a rendőrség keresett minket, aztán jól kikaptunk. Imádtam szabadon lenni, amikor kicsit idősebb lettem, egyszer anyukám elküldött boltba tejet meg kenyeret venni valamikor délelőtt, én hazaértem késő délután. Volt egy jó nagy fakanala, amit szét is tört szegénykém a seggemen! Ez már csak így ment nálam. De a mai napig így vagyok vele, valamiért állandóan mehetnékem van, nem tudok egy helyben ücsörögni. Ezért nem tudok sokáig egy dolgot csinálni, hamar beleunok, ahogy megszokássá válik valami, na ott a vége számomra! Kivéve a zene, mert az az egy dolog, amiben mindig is örömömet leltem. Hónapokat el tudok zenével bíbelődni, azért egyedül nem vagyok annyira termékeny, jobban szeretem, ha valakivel közösen melózhatom a nótákat.
 
Rockbook: Mikor dőlt el, hogy a zene felé húz inkább a szíved? Vagy nem csak afelé húz, hanem egyszerűen ez maradt meg legjobban az emberekben veled kapcsolatban?
 
Székelyhídi Balázs: Hú, ez egy hosszú sztori. Valamikor 1990-ben, 11 évesen Pécs egy másik részére költöztünk, ott haverkodtam össze egy sráccal, Tarr Kornéllal, (ex-Spaceshit, ex-Roxx'y) neki volt egy gitárja, amivel brutális hangokat tudott produkálni, mert összekötötte az apja hangcuccával. Aztán már csak hangerő kellett neki, hogy jól betorzítson a motyó! Persze nem bírta a cucc és hamarosan kellett szerezni valami hangosabbat. Én, mivel az általánosban, mások szerint elég jól énekeltem, hát úgy gondoltam, hogy megpróbálkozok vele. Közben visszajártam a lakótelepre a régi haverokhoz, többek között Czifra Miki barátomhoz, (Quixotic, Leander Kills) kivel a mai napig úgymond testvéri a viszony, anyukáink által. Csatlakozott hozzánk még egy két szintén gyermekkori jó barátunk, Elekes Balázs, Horvath Peti "Döme" és Bernáth Laci, akikkel a pécsi garázssoron töltöttük szabadidőnk minden percét. Télen-nyáron ott hesszeltünk, néztük a Dallast a garázsban egy ócska fekete-fehér tévén, boros kóláztunk meg söröztünk és közben arról ábrándoztunk, hogy k.rva nagy rocksztárok leszünk. Ebben persze az is közre játszott, hogy pont mellettünk próbált Magyarország első számú glam bandája a "Stallion". Igazából, ha ők nincsenek, szerintem nem kezdünk el komolyan foglalkozni a zenével. Jó arcok voltak, mai napig tartjuk a kapcsolatot. Csodáltuk őket, mert akkoriban feltörekvőben voltak, eléggé ment nekik a dolog. Hát így kezdődött minden, legalábbis így emlékszem.
 
Rockbook: Mi volt életed első koncert élménye?
 
Székelyhídi Balázs: Ezzel a formációval léptem fel először életemben, ugyancsak a pécsi garázssoron. Amit meg kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült még a rendőrök sem fújták le a sztorit, amin kifejezetten csodálkoztunk, mert heti rendszerességgel hívták ránk a törvény őreit a hangzavar és az ordibálás, randalírozás miatt. Akkor egy másik zenekar is fellépett velünk együtt ők voltak az "Achilles" Ez volt életem első fellépése, eljött körülbelül úgy 150 ember.
 
Rockbook: Mikor kerültél életedben először zenekar közelébe? Tudatos volt, vagy csak megtörtént?
 
Székelyhídi Balázs: Először egy „Stallion” koncerten voltam a pécsi "A Gyár"-ban, valamikor úgy 1994-ben szerintem. Meg nem mondom a pontos évet. Onnan kezdve ott lógtunk minden hétvégén, csináltuk a fényeket a bandáknak, összehaverkodtunk mindenkivel, meg alkoholizáltunk és a szemközti Peep showba jártunk néha, amikor volt rá pénzünk. Ha jól emlékszem 200 forint volt akkoriban 5 perc kukkolás. De pont elég volt. Csak nem jártunk sokat, mert az akkoriban elég sok pénznek számított. Ha volt is pénze valamelyikünknek, csak egyetlen egy srác engedett be minket, úgyhogy amikor összejött a dolog, akkor nagyon tudtunk örülni.
 
A Gyár
 
Rockbook: Már a legelső pillanattól is az énekes szerep volt prioritás? Mi volt életed első zenekara?
 
Székelyhídi Balázs: Próbálkoztam a dobolással, gitározással, de nekem igazán egyik sem tetszett. Az első formációt a fantáziadús „WestieeZ” névre kereszteltük, ez egy Ír gengszter banda neve volt, valamikor a 70-es években azt hiszem.
 
Rockbook: Milyen sikereket ért el ez a csapat?
 
Székelyhídi Balázs: Azt kell mondjam, hogy elég hamar jó helyeken kezdtünk el játszani, jó kis zenét toltunk, olyan f.sza Rock n' Roll-t! Persze akkor már cserélődött egy pár arc a bandában. Kornéllal ketten maradtunk, mert a többieknek más terveik voltak, így hát csatlakozott hozzánk egy dobos srác Szkladányi Domonkos és az ő gyerekkori cimborája Havasi "Presszer" Zoli (Én neveztem el Presszer-nek, mert amikor először láttam, tök úgy nézett ki mint Presszer Gábor). Majd Udvarácz Tomi és ő utána Németh Zsolt és Studer "Zuzu" Jácint barátainkkal végre értelmet nyert a dolog! Innen indult igazán a történet! Emlékszem egyszer a Junkies és a Hooligans előtt is játszottunk, amikor kijött a "Paradicsom". De akkor már a banda a Roxx'y névre hallgatott, ami a Roxx Hollywood rövidítése volt, ez a későbbiek folyamán érdekes lesz…
 
Rockbook: Voltak távlati célok, s ha igen, mik? Miért lett vége?
 
Székelyhídi Balázs: Már akkor mindenképpen csak a zenével szerettem volna foglalkozni a távlati cél a rocksztárság volt, másra nem is tudtunk gondolni. Vége a Megasztár miatt lett 2003-ban. Vagyis utána. Elkezdtük a Roxx69-et Kelemen Tomival, úgyhogy sajna nem bírt a kettő együtt működni.
 
Rockbook: Rengeteg dalt választhattál volna a Megasztárban. Miért épp azt választottad, amit?
 
Székelyhídi Balázs: A "Shock to the System" Pierrot ötlete volt, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Igazából szerintem egy producer attól lesz igazán jó, ha nálad is jobban ismeri a határaidat, vagyis úgy hozza ki belőled a maximumot, hogy észre sem veszed. Ő ilyen szerintem. Egyből megmondta, hogy mit, meg hogy. A KISS nóta az meg az én ötletem volt! Már akkor tudtam, hogy „rossz választás”.
 
Rockbook: Mit jelentett számodra a Roxx69, mielőtt még a zenekarod nevének választottátok volna? Milyen indíttatásból került éppen ez a felirata tetkódra?
 
Székelyhídi Balázs: Itt jön az előbbi, "majd érdekes lesz" dolog… A Roxx 69 az egy fantázia névből alakult. Vagyis eredetileg a tetoválás az egy soha létre nem jött zenekar neve a "Roxx Hollywood 69", miből előbb lett a Roxx'y (Roxx Hollywood) majd később a Roxx69.
 
Roxx69
 
Rockbook: Mind a két Roxx69 klipben, mind a két lány igazán vágygerjesztő volt. A 'Meghalnék érted' klip témája, vakmerő, mégis fantasztikus, kinek volt az ötlete?
 
Székelyhídi Balázs: Mindkét videó Indiánék keze munkája, az ötlet tőlük származik.
 
 
Rockbook: Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. A Roxx69 tervei nem kecsegtettek olyan anyagi lehetőséggel, ami biztosíthatta volna azt, hogy ne kelljen vendéglátóznod külföldön? Vagy nem az anyagi szempontok miatt váltottál országot?
 
Székelyhídi Balázs: Magyarországon csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy a zenei szakmában megtalálják a számításaikat. Plusz az elején nagyon sok alázattal, nélkülözéssel jár. Vannak, akik kibírják és elég kitartóak ahhoz, hogy összejöjjön nekik. Én nem voltam elég kitartó, jobban mondva, akkoriban nem mentek úgy a dolgaim, ahogy szerettem volna és nem tehettem meg, hogy egyik napról a másikra éljek. Anglia előtt különben éltem Kanadában és Vancouverben is egy kicsit, szóval lehet az is közre játszott, hogy mehetnékem volt. De még mielőtt megkérdeznéd, hogy megbántam-e, erre az a válaszom, hogy inkább azt bánom, hogy úgy léptem le, hogy közben nagyon sok embert megbántottam, de akkor ez volt számomra az opció.
 
Rockbook: Egészen pontosan miért nem találtad a helyed a Roxx69 idején?
 
Székelyhídi Balázs: Eléggé más volt akkoriban minden. 2004-ben ment le a Megasztár, megkeresett Kelemen Tomi, hogy csináljunk egy bandát. Akkor még elég naivan álltam a zenei dolgokhoz is, és ez a későbbiekben nem vezetett jó eredményekhez.
 
Rockbook: Csak másoknak volt váratlan a hirtelen külföldre költözésed, de benned már érett, vagy számodra is hirtelen történt? Ezzel a lépéssel felégetted a hidat magad mögött? Meggondolatlan voltál, vagy tisztában voltál a következményekkel?
 
Székelyhídi Balázs: Hát ez körülbelül 2 hét leforgása alatt történt, még engem is meglepett. De már tudom, hogy ahogy minden másnak, ennek is megvolt az oka.
 
Rockbook: Külföldön is utolért a zene, volt nagyobb terved kint?
 
Székelyhídi Balázs: Hogy őszinte legyek, soha semmi nem érdekelt igazán, csak a zene. Amint megérkeztem Londonba, már kerestem is a lehetőségeket. Terveimben mindig minden szerepelt, ami zenével kapcsolatos, úgyhogy persze voltak nagy terveim, hogyne...
 
Rockbook: Hogyan jött létre a Wasted Sinners produkciói? Kikkel zenéltél itt együtt? Milyen stílust képviseltetek?
 
Székelyhídi Balázs: Egy koncerten találkoztam egy pár sráccal 2008-ban, miközben a bejárat előtt iszogattam két haverommal. Jó nagyhangú srácok voltak, hallom, hogy magyarul beszélnek, hát odamentem és az egyik tag Jean Peti volt, a "Sneakheart" múltbéli dobosa. És akkor jött a spekuláció, hogy csináljunk már egy bandát! Összejöttünk még egy párszor Petivel meg a gyerekkori cimbijével Dudás "Dudi" Gáborral és megbeszéltük, hogy összehozunk egy bandát! Későbbiek folyamán egy hirdetésünkre jelentkezett egy tök jó figura, Gary Dainty és megalakult a "Wasted Sinners". Mint később kiderült Gary a "The Who" dobos, Zak Starkey (Ringo Starr fia) ex-nejének a palija volt, úgyhogy nagyon jó arcokat sikerült megismernünk az évek alatt. Jó kis zene volt, olyan könnyen emészthető Rock.
 
Rockbook: Mit kel tudni erről a bandáról?
 
Székelyhídi Balázs: Az elején nem igazán akart menni a dolog, de aztán idővel beindult, elég nagy bulijaink voltak a vége felé. Kezdtünk kis klubokban majdnem telt házas bulikat csinálni. Leszerződtünk a Rocksector kiadóval, majd volt is egy kisebb Angol turnénk, ami a várakozásokkal ellentétben nem sikerült valami jól. Aztán jöttek a zenei nézeteltéréseink, amik sajnos ellaposodáshoz vezettek. Feloszlottunk. De a mai napig jóban vagyunk, ugyan már nem láttuk egymást körülbelül 5 éve. De azért hiányoznak a srácok.
 
Wasted Sinners
 
Rockbook: Ez idő tájt vágtál egy saját projektbe, a Milkin' Hellcows-ba. Mi inspirált ennek a megalkotásában?
 
Székelyhídi Balázs: A "Milkin' Hellcows" egy teljesen kompromisszummentes 2 tagú formáció, csinálni szerettünk volna egy olyan projektet, ahol semmi nem számít! Nincsenek határok úgymond.
 
Rockbook: Kik alkották a Milkin' Hellcows zenekart?
 
Székelyhídi Balázs: Ez a formáció Szabó Marci barátom ötlete volt 2012-2013 környékén, aki mielőtt Londonba költözött a "Lovegun"-ban gitározott. Noa (A Lovegun/Noa Rock énekese) szólt, hogy kiköltözött a Marci és csinálni akar valamit. Ez egy kicsit mélyebb hangvételű zene, ahol már kis elektronikát is belecsempésztünk a történetbe.
 
Rockbook: Végül miért lett vége ennek a dolognak is?
 
Székelyhídi Balázs: Az egyik nótánk a "Babylon" két napig első volt a Londoni rock chart-on, a globális Angol listán 57.helyen végzett, bár ezzel a formációval soha egyetlen bulit sem toltunk. Ez a zenekar azóta is működik, igazából most dolgozunk az egész lemezen. Nagyon lassan haladunk, mert mindenkinek van ezer más dolga, de azért rajta vagyunk.
 
Milkin' Hellcows
 
Rockbook: Ahogy meséled, egyáltalán nem voltak sikertelenek a Londoni zenekaraid. Nincs hiányérzeted, hogy végül nem tudtak igazán kiteljesedni ezek a bandák?
 
Székelyhídi Balázs: Nincs! Úgy gondolom, kihoztuk belőle a maximumot! Néha elgondolkodom, hogy mi lett volna ha, és akkor egyből eszembe jutnak azok a dolgok, hogy miért nem jött össze a történet. Ez már a múlt nem igazán szeretek ezen rágódni, megpróbálok mindig előre nézni.
 
Rockbook: Hogy alakult az, hogy ezek után Spanyolországba csöppentél, egy Guns n' Roses tribute zenekarba?
 
Székelyhídi Balázs: Az egyik fotós barátunk Madridból jött fel, Londonba 2010-ben. A haverjai lent kerestek énekest, ebbe a tribute zenekarba és ő ajánlott be. Csináltam 4 évig minden hétvégén, mellette melóztam, úgyhogy a vége felé már nagyon fárasztó volt. Meg azért valljuk be, egy tribute zenekarban nincs akkora perspektíva.
 
Gansos Rosas
 
Rockbook: Hol és mikor ismerkedtetek meg a pároddal? Kötényben kérted meg, vagy színpadon? Hogyan gyarapodik a család?
 
Székelyhídi Balázs: Együtt dolgoztunk 2011-ben. Éppen felszolgáló voltam egy étteremben. Amikor mentem próbanapra megláttam és tudtam, hogy ő lesz a feleségem! Ő nem hitte el, pedig folyton ezzel fárasztottam. Aztán végül beadta a derekát úgy, hogy észre sem vette. Hahahaha! A kezét otthon a konyhában kértem meg, miközben vacsoráztunk és az amerikai nyaralásunkat tervezgettük! Kérdezte, hogy hová szeretnék menni. Mondom Los Angeles-be, mindenképpen! Mire ő: - „Én akkor már szívesen megnézném Vegas-t is.” Elvegyelek feleségül kérdeztem? Erre ő: - „Jaaaaaa ha már ott vagyunk persze!” De azóta feleségül jött hozzám itthon is, úgyhogy kétszer elvettem, hogy nyomatékosítsam a szándékomat! Jelen pillanatban a második kislányunkat várjuk izgatottan, június 30-ra vagyunk kiírva. Úgyhogy újra apai örömök elé nézek. De számomra, ha már itt tartunk, ez az élet legnagyobb ajándéka, amit valaha az ember kaphat. Ez az, ami igazi értelmet ad az életednek.
 
Rockbook: Egy kisebb stúdiót is összeraktál kint, de végül mégis hazaköltöztetek, miért?
 
Székelyhídi Balázs: Úton volt az első babánk 2016-ban, mi meg jobbnak láttuk, ha itthon neveljük fel, meg én egyébként is haza akartam már jönni, hirtelen túl sok lett az egész ködös, esős túlzsúfoltság. A stúdiót is hazaköltöztettem, ami nem volt egy egyszerű dolog.
 
Rockbook: A zenekaraid listáját egyből sikerült tovább bővíteni itthon. Hogy került képbe a Disco Express?
 
Székelyhídi Balázs: Amikor hazajöttünk Lecsó a "Paddy and the rats" (korábban a Disco Expressben volt basszusgitárosa) -ből szólt, hogy Mészike, meg Indi kérdezik, hogy nem lenne e kedvem két D. E. bulit megcsinálni, amit Kalács (Kalácska Gábor a D. E. énekese) már nem akar megcsinálni és, hogy bevállalom-e? Én igent mondtam, és még csináltuk 3 évig.
 
Rockbook: Mikor beszéltetek újra Kelemen Tamással? Fátylat borítottatok a múltra?
 
Székelyhídi Balázs: Egy évre rá miután hazajöttünk, Gróf Pisti (a Roxx69 néhai dobosa) szólt, hogy beszélt Kelével, hogy jó lenne leülni, dumálni. Felhívtam, találkoztunk, úgy gondolom megbeszéltük a dolgokat. Bár sajnos nem lehet meg nem történtté tenni a múltat.
 
Rockbook: Lesz újra Roxx69 koncert?
 
Székelyhídi Balázs: Volt róla szó, hogy csinálunk még egy lemezt, egy olyat, amilyet mindig is szerettünk volna, de ez még csak fikció. E pillanatban ő is és én is eléggé el vagyunk foglalva, de reméljük az együtt zenélésre mielőbb sort kerítünk! Én tényleg benne lennék!
 
Roxx69
 
Rockbook: Mi az eddig zenei életed legemlékezetesebb sztorija?
 
Székelyhídi Balázs: Hát őszintén bevallom, nagyon sok durva sztori volt, de ezeket majd inkább valami "felnőtt" magazinnak mesélem el. Történt egyszer, hogy Kelével rádiós turnén voltunk (mikor minden nagyvárost meglátogatsz és a helyi rádiókban promotálod az aktuális eseményeket, történéseket.) Az én autómmal mentünk, de ő vezetett, mert én szerettem szittyózni közben. Akkor még nem volt GPS meg ilyen szarok, szóval térképpel tájékozódtunk. Majdnem elhagytuk a kijáratot, így hát elég gyorsan ki kellett hajtani. Két rendőr bácsi állt az út szélén, akiket Kele majdnem elsodort, mert sikerült 100-al kihajtani a pályáról. Félre ugranak, megállunk. Az egyik odalép az ablakhoz, hogy tudjuk e, hogy miért állítottak meg minket. Kezembe a sör cigi kombó, ülök az anyós ülésen, közben csodálkozom, hogy még nem rántott fegyvert, mert továbbra is azon tűnődtem, hogy-hogy, nem ütötte el őket Kele! Benéz az ablakon, majd széles mosollyal az arcán megszólal: Hát téged én ismereleeeek! Odaszól a kollégának, hogy: Józsi b-zmeg gyere ide sztárokba botlottunk! Ettől kezdve haverok lettünk, dedikáltunk nekik egy-egy cd-t és nagy kézfogások, örömködések közepette, utunkra engedtek minket, persze a bírságtól eltekintettek, akkor egyszer. Tényleg vicces sztori volt. Valahol Kelet-Magyarországon történt az eset egyébként úgy 2005 táján. Nagyon sok ehhez hasonló történetünk van különben, persze mindegyik pozitív végkifejlettel zárult. 
 
Rockbook: Supergoo az új együttesed! Mesélj róla!
 
Székelyhídi Balázs: Szőke "Szösző" Gábor 2019-ben a"The Joystix " énekes/gitárosa és Marton Zoli a basszusgitárost kerestek meg, hogy csináljunk közösen egy bandát, ami ugyan már ez előtt körülbelül 10 évvel tervben volt, de nem tudott megvalósulni, mert nem voltam itthon. Én mindig is szerettem volna velük zenélni, csak nem volt rá lehetőség egészen eddig. Ők szüneteltették a Joystix-et és Szösző akart volna valami könnyedebb zenét csinálni. Az értelmi szerző Szösző volt különben, én az énekesi poszton vállaltam helyet. Aztán csatlakozott hozzánk Boros "Pöpi" Péter (ex-Sing Sing, ex-Zorall) dob és Dakos Lilla (Piros cipellők, Catsby) billentyű. Ezzel be is fejeződött volna a felállás, ha Gábor nem gondolja úgy, hogy kiszáll a bandából a pandémia idején és inkább csinálja tovább a Joystix-et. Az a zenekar a saját gyermekének tekinthető, mivel 20 éve az elejétől a végéig mind a stúdió munkálatokat, mind a promóciós dolgokat és a produktumot is ő kreálja ezért teljes mértékben érthető, hogy inkább az mellett tette le a végleges voksát! Mi folytatjuk, bár elég nehéz lesz, mert ő egy kulcsfigura volt a témában, egy igazi "Alien" a faszi. De úgy gondolom, hogy így is menni fog és hamarosan játszunk valami jó kis helyen végre.
 
Rockbook: Tűztetek ki távlati célokat? Hogy viselitek ezt a vírus helyzetet?
 
Székelyhídi Balázs: Távlati terveink között mindenképpen szerepel bekerülni a hazai mainstream előadók közé, bár ez a vírus eléggé lezúzta a terveket. Reméljük, hogy mihamarabb újra színpadon állhatunk és elfelejthetjük ezt az egész káoszt!
 
Supergoo
 
Rockbook: Mivel töltöd ki a szabad idődet, amikor azt nem a zenekar tölti be?
 
Székelyhídi Balázs: Családommal vagyok a szabadidőm nagy részében, meg elég sokat lógok a stúdióban is. Szeretek autókon bíbelődni, ez még, ami igazán kikapcsol.
 
Rockbook: Milyen megvalósítandó dolgokat tűztél ki magadnak a közeljövődben?
 
Székelyhídi Balázs: Az utóbbi pár évben elkezdtem reklámfilm zenéket csinálgatni, szeretném, ha ezt a jövőben főállásban űzhetném a banda mellett!
 
RockerBel,,l