Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Számomra nagyon nagy romantikája van annak, amikor leülhetek egy gyertyával megvilágított asztal mellé gitározni.” - interjú Kárpáti István gitárossal

Nincs könnyű helyzetben az, aki munka mellett, a zene szeretetéért muzsikálna, de mégis szeretné ezt profi szintén csinálni és hajlandó képezni is magát. Kárpáti István azonban az élő példa erre, hogy egyáltalán nem lehetetlen ez a vállalkozás. István ráadásul nemrég klipet is készített Nem csak szavak című dalához, így elsősorban ez adta az apropót, hogy beszélgessünk vele egy kicsit és bemutassuk őt nektek.

Rockbook: Mióta zenélsz, és hogyan kezdtél gitározni? Más hangszeren is játszol?

Kárpáti István: Gyermekkoromban édesapám sokat harmonikázott nekünk - valószínűleg innen a zenei véna. Emlékszem sokszor alig vártam, hogy a közelébe kerüljek és én is megpróbáljak játszani rajta. 6-7 éves koromban édesapám még sokat segített megismerni a hangszert, dallamokra tanított, de nekem akkor még túl nagy volt a harmonika, így hamar kaptam egy szintetizátort, amin már szülői felügyelet nélkül, bármikor játszhattam. Viszonylag hamar, autodidakta módon meg tudtam tanulni pár dalt, de 15 éves koromig kiderült, hogy saját dallamok is könnyen születnek. Így egyenes út vezetett az egyszerűbb dalok megírásáig.

Kamasz koromban, pár formációban is kipróbáltam magam, mint billentyűs, de 23-24 éves korom körül kiderült, hogy egy húros hangszerrel jobban tudom magam és az érzéseim kifejezni. A billentyűs hangszer a szekrénybe kerül és felváltotta a gitár. Bár a dalok írásánál sokszor órákat tudok még a szintetizátor mellett eltölteni, de mára mégis a gitár maradt az első számú hangszerem. A gitáron szintén sokáig autodidakta módon, könyvekből, hallás után tanultam. Játszottam akusztikus, rock és metál bandákban is, majd 2014-ben elnyertem az Utopia Studio pályázatát és lehetőségem nyílt profi körülmények közt, profikkal lemezt rögzítenem (A végtelen felé). Akkor már sokszor gondolkoztam rajta, hogy ha eddig eljutottam, akkor talán komolyabban is foglalkoznom kellene a zene tanulásával, de a végső elhatározás a stúdióban született meg, amikor láttam, hogy hogyan zenélnek és dolgoznak a profik. És őszintén szólva rettenetesen zavart, hogy sokszor nem értettem, hogy miről beszélnek nekem. Így a lemez elkészülte után tanulásnak adtam a fejem.

 

Egy véletlen fordulatnak köszönhetően, olyan ember kezdett el velem foglalkozni, akinek a munkásságát már ismertem és elég sokra tartottam. 2014 tavaszán Kékkői Zalán tanítványa lettem és ezzel együtt bekerültem a Roland Zenegaléria Zeneiskolába, ahol azóta rengeteg pozitív élmény ért. Nagyon sok embert és új szituációt ismerhettem meg a tanároknak és a zenének köszönhetően. A remek iskolai közösségnek hála pedig még komoly barátságok is születtek.

 

 

Rockbook: 2014-ben jelent meg A végtelen felé című EP-d. Várható tőled újabb kiadvány a közeljövőben?

Kárpáti István: 2018-ban szeretnék egy újabb kiadvánnyal jelentkezni. Nagyon sok ötletem van. Rengeteg elkezdett dal szinte már csak az utolsó versszakra vár. De mindamellett bajban is vagyok, mert a tanulmányaimnak köszönhetően újabb stílusokkal is megismerkedtem, amik közel kerültek hozzám, így már csak azt kell eldöntenem, hogy melyik hangzást szeretném egy picivel hamarabb lemezre rögzíteni.

A rock és a blues műfaj mostanában egy kicsit érdekesebb a számomra, így várhatóan ilyen jellegű dalok lesznek hallhatók a felvételek közt. De régóta a terveim közt szerepel egy akusztikus lemez is, aminek az elkészítésében egy ismerős kamara együttes segítségére is számíthatok. Valamint a sok improvizációs gyakorlatnak köszönhetően egyre több instrumentális öltet is gyűlik blues, rock és meditációs stílusokban. Szóval, ha jól számolom, akkor a következő 150 évben nem sok időm marad unatkozni.

Rockbook: Nem csak szavak című dalodhoz készítettél klipet. Miért éppen erre esett a választásod?

Kárpáti István: Csökönyi Imre fotós barátommal már régóta terveztük egy új klip elkészítését. Az igazat megvallva három dal is számításba jött, amin éppen dolgoztam, de a dal mondanivalója alapján ezt tűnt számomra a legaktuálisabbnak. Szinte minden mondat címezve van egy-egy fontos embernek az életemből és nagyon szerettem volna, ha minél hamarabb „elmondhattam” volna nekik.

A klip képi világában szerettünk volna valami olyat készíteni, amit eddig még nem csináltunk. Így azt találtuk ki, hogy nem mozgó film fog készülni, hanem fotókat összefűzve készítünk klipet. Imre két napon keresztül fényképezett engem és egy hosszadalmasabb utómunkával a képeket összefűzve készült el a kész klip.

 

 

Rockbook: Hogyan zajlik nálad a dalszerzés folyamata?

Kárpáti István: Szinte minden dal másképp születik. Mostanában hamarabb van kész a dal zenei része, de sokszor előfordult már, hogy a gitárom társaságában elbújtam a világ elől és hagytam, hogy szülessen valami. Olyankor a dal és a szöveg szinte egyszerre íródik. De volt már, hogy a kamaszkorban, két barátommal írt verset, 7 évvel később zenésítettem meg. Emlékszem, még fiatalon, amikor még szóba sem volt a gitár előfordult olyan is, hogy reggel találtam ki egy dallamot. Egész nap fütyörésztem, hogy el ne felejtsem. Végig a fejemben maradt. Természetesen hazafelé, pár száz méterre a házunktól, elmentem a cukrászda mellett, ahol egy kisgyerek zenélő hintalovon fagyizott. Talán mondanom sem kell, hogy abban a pillanatban nyomát sem találtam az egész nap dúdolt dallamnak. Ez szerencsére manapság már másképp megy. Egy-egy dallam vagy kíséret ritmusképletét, hangjait már hamar le tudom jegyezni, hogy este kipróbálhassam, hogy szól az életben. Így mostanában inkább már csak arra kell figyelnem, hogy a jegyzetek ne tűnjenek el.

Persze nagyon nagy segítségemre van a technika is az ötletek rögzítésében, de új dalt írni nagyon szeretek klasszikus módon. Számomra nagyon nagy romantikája van annak, amikor leülhetek egy gyertyával megvilágított asztal mellé gitározni és lapra lejegyezhetem, ami születőben van. Ha pedig egy pohár bort is tudok közben kortyolgatni, akkor elégedett embernek mondhatom magam.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a dal stabil alapokra épüljön. Pontosan leírom a dal felépítését, tabulatúráját, kottáját, szövegét, majd amikor úgy érzem, hogy elkészült a dal, akkor állok neki az apró színezéseknek, szólóknak. A dalok demójának összeállítása több idő, mint amikor stúdióban kerül rögzítésre, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Rockbook: Az Illegal Chordsban is zenélsz. Mi a helyzet most a zenekar háza táján?

Kárpáti István: Az Illegal Chords sajnos már 2015 év elején megszűnt. Három éven keresztül zenéltünk együtt, nagyon sok, szép tervünk volt. Tartottunk egy debütáló koncertet és elkészítettük a bemutatkozó felvételeinket, aztán valami oknál fogva mintha elfogyott volna a lendület. Ez persze részben az én hibám is lehetett. Akkoriban már a saját karrierem mellett a zenei tanulás is több energiát és időt vett el tőlem, mint amire számítottam. Plusz a zeneiskolai koncertekre is új élmény volt felkészülni. Én ezért intettem búcsút az együttesnek. Szerettem volna ezekre a dolgokra figyelni.

Másfelől pedig éreztem egy elég nagy határozatlanságot a zenekar háza táján, ami engem az élet minden területén blokkolni szokott. Azt éreztem, hogy mindenki akar valamit, valami nagyot és szépet, de azt nem tudja, hogy pontosan hogyan akarja és a többiek elképzelésével nem teljesen van fedésben. Így úgy gondoltam, hogy amíg kellemes emlékekkel tudunk elválni egymástól, addig tegyük meg.

Elérhetőségek: Facebook, Soundcloud

 

 

Tóth Mátyás

Fotó: Csökönyi Imre