Bejelentkezés

x
Search & Filters

Takszihárom – 'Senki nem véd meg' lemezkritika

A vicces nevű zenekar eddig elkerült. (csak azért kapnak egy fél vállveregetést a zenekarnévért, mert a Részeges karatemester 2-nek tartogatom a másik felét.) Először azt hittem valami vadiúj formáció, de a biográfiájukból kiderült, hogy bizony évtizedes múltjuk van.

A kivitelezése a már megszokott digipakk + CDR. Sajnos a booklet már nem fért bele a keretbe, viszont azt figyelmetlenségnek rovom fel, hogy a borító gerincén semmi infó nincs. A borító grafikájától Dan Seagrave nem fogja sírva eldobni az ecsetet, de igazából a zenéhez passzol, tehát a funkcióját betölti. Nem minden részletét tudtam beazonosítani, de ezzel együtt tovább lekötött a nézegetése, mint az átlag borítók.

Legutóbb az Insane-nek is felróttam a lemez rövidségét, hogy következetes legyek itt sem teszek másként. A teljes lemez még a 22 percet sem éri el. Semmi baj a rövid számokkal, a Bad Religion évtizedek óta nyomatja, nade akkor legyen belőle legalább 15 egy lemezen.

A zene amolyan punk-rock, tehát nem volt véletlen a hasonlat. És azért is sajnálom, hogy csak 8 tételt sikerül felvenni, mert egészen jó punk-rock. Messze nem tökéletes, de gyorsan kiemelnék néhány pozitívumot. A gitár és basszustémák remekek, ötletesek. Jól szólnak. A dob is teljesen korrekt, a keverés ügyes munka, minden hangszer jól kivehetően szól. Valamint mindenképp szeretném megdicsérni a szövegírókat. Félreértés ne essék, születtek már jobb, tartalmasabb, stb. szövegek hazai földön, de ehhez a zenéhez tökéletesek. Pont annyira vannak megbonyolítva, hogy ne legyenek sablonosak, persze lesznek ismerős panelek, de annyi baj legyen. Még így is megállják a helyüket. Két-három hallgatás után már tapadnak is az agyba. Remek alapanyag csoportos spontán danolászáshoz hajnali órákban, hazafelé a megyei könyvtárból.

Egyedül az énekkel nem voltam kibékülve. Túl visszafogott lett. Nem rossz amúgy a hang, de sokkal több lendületet, agressziót, emóciót elbírt volna.

Nézzük tételenként!

Jól betrappol a dob a fülünkbe és a lemez elkezdődik a Lőjön fejbe valakivel. Jól megadja az alaphangot és ki is teszi az irányjelzőt, hogy merre fogunk továbbhaladni.

A jól laktam már begyorsul. A gitártéma végighúzza a számot, jó sodrása van. A szöveg légies könnyedséggel illeszkedik a témára és ez nagyon jót tesz a lazaságnak. A szám végén egy hangulatos kis belassulás következik és ebből a hangulatból bújik elő az Egy percért se kár a kellemes kis merengős gitártémával. Az ilyen részekből érezhető, hogy a zenészek eszköztára bizonyosan túlnyúlik a punk-rock sémákon. Aztán kicsit mégis beszürkül.

A Vesztesnek születtélbe is sikerült beaplikálni egy jó kis fogós gitártémát. Itt talán az énektéma nem lett annyira eltalálva, vagy csak az én ízlésemmel nem találkozott annyira.

A Fel a kezekkel lassabb tempója a visszhangos gitárokkal sem rossz. Én szívesen végighallgattam volna a kezdeti témával. Kicsit lehúzóbb hangulata lett volna, mint a lemez többi részének.

A Megmérgeztél ezzel szemben nem lacafacázik. Végig csörtet. A Részegen is alap koncertnótának tűnik, bár itt a szövegírás mintha kicsit lazábban lett volna fogva, de az is lehet, hogy direkt lett leszabályozva, hogy könnyű legyen felidézni.

A Senki nem véd meggel pedig már el is érkezett a lemez vége. Nagy vonalakban az egész lemez mértani középpontja ez a dal, de sok újat már nem mutat.

Összességében egy egész jó hangulatú lemez kerekedett, aminek talán legfőbb hibája, hogy mire beindulna a buli, már vége is.

Az album dallistája:

1. Lőjön fejbe valaki
2. Jól laktam már
3. Egy percért se kár
4. Vesztesnek születtél
5. Fel a kezekkel
6. Megmérgeztél
7. Részegen
8. Senki nem véd meg

 

 

vtb