Bejelentkezés

x
Search & Filters

Tátrai Tibor interjú - "Én mindig elsőre döntök. Bevillan a gondolat és megvalósítom"

Nemrég a Muzikumban lépett fel a Soulbreakers zenekar, akiknek vendégeként Tátrai Tibor is a színpadra állt. Húszévesek megszégyenítő energiával zenélt a színpadon, fergeteges hangulatot teremtve. Ismét bebizonyította, hogy őt hallva az ember minőséget kap. Virtuóz gitárjátékával minden korosztályt képes megfogni. A koncert előtt szánt ránk időt, hogy beszélgessünk a múltról, a jelenről, a jövőről és magáról Tátrai Tiborról.

Rockbook: - Tátrai Tibor neve egyet jelent a virtuóz, magas színvonalú gitárjátékkal. Tehát mindig hoznod kell az elvárt színvonalat, különben azt mondhatják, a Tátrai már nem az igazi. Emiatt érzel egyfajta nyomást, felelősséget?

Tátrai Tibor: - Először 12-13 éves koromban érintett meg a vágy a gitározás irányába, aztán, amikor először láttam Radics Bélát 16 éves koromban, akkor éreztem, hogy ez az én utam. Lelkes típus vagyok, és amikor gitározok, akkor tisztességesen felkészülök és annyit gyakorolok, hogy meg tudjak felelni a saját magam által szabott feltételeknek. Ugyanakkor szerencsém is van, mert amit én játszom az tulajdonképpen minden zeneszerető fülnek kedves, egy kőkemény rockertől kezdve a jazz rajongóig. Körülbelül 30 éve kitaláltam, hogy én nem utánzok le senkit, nem másolom le senkinek a játékmodorát, hanem kialakítom a saját stílusom és gyakorlatilag ezt fejlesztettem és fejlesztem a mai napig. Az első Tátrai lemezen (Illúziók nélkül) ez hallható is, egy szál Stratocaster gitárral, a stúdióban csak simán bedugtam a pultba és ujjal, pengető nélkül játszottam a dalokat. Ezáltal kristálytiszta natúr hang hallatszik a lemezen, nem pedig az akkoriban divatos tepping technika, ahogy akkoriban Van Halen után szabadon, mindenki játszott. Ekkor jöttem rá, mennyire fontos, hogy valami mást csináljunk. Persze vannak kötelező, standard dolgok, amiket az iskolákban megtanítanak, de ha saját magunk akarunk lenni, akkor mindenféleképpen ki kell találni valamit, ami önmagunkat mutatja, amitől mi,mi vagyunk és belőlünk jön.

Rockbook: - Anno a Syriussal lehetőségetek lett volna karriert befutni Ausztráliában is, hisz kaptatok egy szerződést, az első albumukat is ott készítettétek el, viszont visszatérni már nem tudtatok. Ennek mi volt az oka?

Tátrai Tibor: - Az az igazság, hogy ezt én sem tudom pontosan. A banda már ott tartott, hogy mindenki eladott házat, kocsit, startra készen, fél lábbal már Ausztráliában voltunk és egyszer csak jött a hír, hogy nem mehetünk mégsem ki. Lehetett pénzkérdés, hitvallási különbözés, lehet attól féltek az ausztrálok, hogy disszidálni akarunk. Nem tudom és én nem is fogom soha megtudni már az okát.

Rockbook: - Van emiatt benned tüske?

Tátrai Tibor: - Nézd, nekem volt 6-7 olyan évem, amikor az útlevelemben az szerepelt, hogy közérdeket sért.  Na most azt, hogy miben sértett volna közérdeket az én külföldi utazásom, a mai napig nem tudom. Sajnos utólag derült ki, hogy mindösszesen azért kaptam ezt, mert egy alkalmazott véletlenül rossz helyre tette az aktámat.  Emiatt nem volt nekem 6 évig útlevelem, úgy, hogy mi akkoriban voltunk kint a Generállal Nyugat Berlinben és War zenekar előtt léptünk fel. Teljesen belénk szerettek és alig hitték el, hogy így tudunk játszani. Elhívtak minket a világ körüli turnéjukra, amit örömmel elvállaltunk, csak előtte haza akartunk jönni az útlevél hosszabbításáért… na én akkor már nem kaptam hosszabbítást… és ráadásként még a zenekar is nekem ugrott, hogy mi rosszat csinálhattam… Ez azt hiszem no komment.

Rockbook: - Az elmúlt négy évtized folyamán számos zenekarban játszottál. A folyamatos megújulás utáni vágy hajtott az újabb és újabb projektek felé?

Tátrai Tibor: - Talán az, hogy van egy propeller a hátsó felemben és az tol, hajt előre. No de viccet félre téve, utálom a felmelegített dolgokat, zenekarokat. Nem szeretem, soha nem jó. Eddig egy vált csak be, ez a Boom Boom. Abbahagytuk 8 évre és most, hogy újra kezdtük, sokkal jobb lett, mint a töltött káposzta, ha megmelegítjük. Mindig, amikor csinálok valamit, egy idő után kívánok egy másikat, mindig keresem az újat. A mai napig is azon gondolkozom, hogy mit lehet még csinálni, mivel lehet megújulni. Annak ellenére, hogy 9 zenekar vesz körül és a fiatal zenészek meg elhívnak a bandájukba zenélni. Nagyon örülök, hogy ennyi fiatal tehetség van manapság. Régebben volt sok zenekar, amik között volt pár jó, de mióta megváltozott a rendszer, szerencsére kikoptak, akiknek ki kellett és maradtak a tehetségek. Nagyon boldog vagyok, hogy vannak a zeneiskoláink és onnan olyan tehetségek kerülnek ki, akik már készen állnak a színpadra. Ők tudják, hogy mikor kell például beszállni, hogy kell játszani, stb. Mi annak idején órák hosszat gyakoroltuk a beszállást, manapság meg már tanítják ezt az iskolákban.

Rockbook: - 17 éves korodban kerültél a Kárpátiába. Milyen érzés volt ilyen fiatalon átélni a sikert?

Tátrai Tibor: - Valahogy nagyon természetes dolog volt. Persze volt egy válogatás, ahol ma is ismert gitárosokat ejtettem ki. Nekik nagyon komoly felszerelésük volt, nekem meg egy egyszerű kis Jolana Alexandra gitárom volt egy ponttal a végén, még erősítőm se volt. Mégis engem választottak. Valamiért azt gondolták elég vadállat leszek a színpadon és hát megpróbáltam minden el is követni ezért. Fiatalabb éveimben, angyalföldi gyerekként eléggé durva voltam. Rólam az terjedt el, hogy agresszor vagyok… félnehézsúlyú ökölvívó bajnok voltam anno, úgyhogy nem nagyon volt ellenfél. Akkoriban csak birkózás és a boksz volt, én mindkettőt űztem és mivel az összes bokszolót és birkózót ismertem, nyugodtan pofán verhettem, akit nem ismerek, mert tudtam, hogy nem tud verekedni. Most már elég sokat szelídültem, nyugodtam.

 

Syrius - Margitszigeti Parkszínpad (2001)

 


Rockbook: - A Kárpátia után a Radics Béla alapította Tűzkerék tagja lettél, mely gyakran adott 4 órás (4 kanyaros) koncerteket, ahol elég sok stílust vonultattatok fel. Milyen hatással volt rád, hogy nem egy kimondott irányzatot kell játszani?

Tátrai Tibor: - Ez egy tök természetes dolog volt. Előttünk „10 perccel” még semmi nem volt, maximum táncházak. Aztán bejött a beatzeneés megváltozott a világ. Akkor, ha valaki ügyes volt, tudták hogy kössék le az embereket. Az hogy 4 órán keresztül, mindenféle zenei stílusba belekóstoljunk, az egy élmény volt, mind a népnek, mind nekünk. Annak ellenére, hogy nem volt könnyű a külföldi zenékhez hozzájutni, Béla, bár nem tudom, hogy csinálta, de sok mindent megszerzett, mindig a legújabb dolgokat. Nála hallottam először Deep Purple-t, Jimi Hendrixet. Az is segített beilleszkedni, hogy eléggé könnyen barátkozom. Ez mindig is így volt, vele is egyből megtaláltuk a közös hangot, mintha a kisöccse lettem volna. Számomra mind a mai napig az egyik legkellemesebb emlék, mikor a roadokból álló zenekarunkkal felléptünk egy gyár buliján és elhozta nekem a gitárját, hogy játsszak rajta, ő meg beült dobolni. Ennyire közvetlen, nyíltszívű és közvetlen ember volt.

Rockbook: - Rengeteg zenekarod volt/van és számos zenésszel játszottál együtt, de mégis ki volt az, akit kiemelnél, aki különleges számodra?

Tátrai Tibor: - Hát most egy olyan kérdést tettél fel, amire nem illik válaszolni, mert nem tudom eldönteni és nem szeretnék kihagyni senkit. Akivel muzsikálok, azzal azért muzsikálok, mert velük szeretek muzsikálni. Akivel nem zenélek együtt, velük nem szeretnék. Ilyen egyszerű.

Rockbook: - 1998-ban alakítottátok meg Jamie Winchester-rel, Hirlemann Bertalannal (akit 1999-ben Borlai Gergő váltott a doboknál), Mohai Tamással és Szappanos Györggyel az utóbbi 20 év talán legjobb magyar blues-rock szupergrupját, a Boom Boom-ot. Az első album egy feldolgozásokból álló koncertlemez, a második a – már saját dalokból álló - 2001-ben megjelent ‘Intergalactic Megahello’. Mikor várható új stúdióalbum?

Tátrai Tibor: - A stúdióalbummal az a legnagyobb baj, hogy nem veszitek meg. Manapság meg már lemezboltok sincsenek, ahol megvehessétek. Ha csinálunk egy albumot, az másnap már fent is van az interneten, így egyre nehezebb eladni a cd-ket. Szóval a kérdésedre a válasz az, hogy egyenlőre fogalmam sincs, nincs tervbe véve.

Rockbook: - Külföldön ismerik már a zenekart?

Tátrai Tibor: - Nem, és jelenleg nem is tervezünk külföldre orientálódni.  Persze akad pár koncert határon túl, de azok mind magyarok lakta területeken és ez jól is van így.

Rockbook: - Rengeteg fiatal zenész tanult nálad gitározni. Nyomon követed a pályájukat?

Tátrai Tibor: - Igen, sokakat barátomnak is nevezhetek, mint például Patai Tomit a Republicból. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiatalok az én zenéimen nőttek fel, bármelyik együttesről is legyen szó, amikben játszottam, így adta magát hogy tőlem tanulnak, tanultak gitározni, mint ahogy én meg például Jimi Hendrixtől tanultam sokat. És hát nem beszélve arról, hogy rengeteg fiatal zenészekből álló zenekar hív meg magukhoz koncertekre játszani vendégként. Emiatt természetesen képen vagyok velük kapcsolatban.

 

Boom Boom - Paks Gastroblues Fesztivál (2013)

 


Rockbook: - A mostani fiatal zenekarok közül van, aki/akik elnyerték a szimpátiádat?

Tátrai Tibor: - Azok, akkikel együtt zenélek mindenképp.

Rockbook: - Ha jól tudom, mind a mai napig is van olyan, hogy 10-12 órákat gyakorolsz. Ennyi év után és ilyen tehetséggel is szükség van ennyi gyakorlásra?

Tátrai Tibor: - Ez két dologból tevődik össze. Egyrészt az a bizonyos propeller, amiről már beszéltem. A másik pedig, hogy sajnos van egy olyan kézbetegségem, amitől görbülnek be az ujjaim, emiatt szükséges is ennyi gyakorlás. Összesen 8-szor operálták már a kezeim és minden egyes műtét után 3-4 hónapig ki vagyok ütve. Ezért is kell sokat gyakorolnom, hogy visszarázódjak, másrészt meg, ha nem tenném, akkor elkezdenének beállni az ujjaim, így ha úgy tetszik terápiás célok miatt is kell ennyit gyakorolnom.

Rockbook: - Ha összeállíthatnál egy hazai zenészekből álló bandát, akikkel szívesen összedobnál egy albumot, kik lennének ők?

Tátrai Tibor: - Ahogy említettem az album kiadás manapság már nem feltétlen jó út, ráadásul több mint 50 lemezhez van közöm, letettem már az asztalra nem keveset. Viszont az összes bandával ideje lenne új dalokat csinálnunk…. Rágják is érte a fülem.

Rockbook: - Volt bármi a zenei karrieredben, amit mai fejjel esetleg máshogy csináltál volna?

Tátrai Tibor: - Én mindig elsőre döntök. Bevillan a gondolat és megvalósítom. Semmit nem csináltam rosszul azt gondolom. A kollégákkal való kommunikálásra is mindig nagyon figyelek, ez az egyik mottóm. Egymás iránti tiszteletet mindenképp meg kell adni. Bárkit kérdezel meg velem kapcsolatban, mosolyra húzódik az illető szája, ahogy rólam beszél.

Rockbook: - Evezzünk kicsit más vizekre! Nagy horgász és vadász hírében állsz. Mik a kedvenc helyeid? Mi volt a legnagyobb vad/hal, amit lőttél/fogtál?

Tátrai Tibor: - Nagy vadász nem vagyok, pecázni meg szeretek, de nagy horgásznak sem tartom magam. Vadászni azért kezdtem el, mert lehetőségem nyílt rá, mikor megváltozott a rendszer. Akkoriban alakultak bérkilövő társaságok, és egy két ilyenbe volt szerencsém belekerülni. A peca meg nyári szórakozás. Van a Dunán egy vízparti házam meg egy kis csónakom, és ha gondolok egyet, akkor bepattanok a csónakomba, beveszem magam a nádasba és ott kikapcsolok, eltűnök kicsit. Talán ez az egyik legkedvesebb helyem. A fogásaimmal, trófeáimmal nem szeretek dicsekedni. Egyrészt mert a legtöbbet sajnos nem tudom bizonyítani, volt egy nagy tűz a házunkban pár éve és akkor megsemmisültek, másrészt meg, mert soha nem a trófeák miatt vadásztam. Sokkal inkább az ősi ösztön miatt. Trófeás vadra ezért nem is megyek vadászni. Ha mindenképp említenem kell valamit, akkor volt már 42-es és 30-as harcsám is, sok szarvast és őzet is lőttem. Egyébként vadászni a 40 kilós vaddisznóra szeretek, mert az a legfinomabb.

 

Generál koncert Rock Café (2000)

 

 

Rockbook: - És az elkészítésükben is remekelsz? Szeretsz főzni?

Tátrai Tibor: - Hogyne, persze. Nálunk a családban egyébként is benne van a főzés szeretete. Édesapám mesterszakács volt, a fiam meg több Európa versenyen indult hidegkonyhai ételekkel. A feleségem meg hát eleve fantasztikusan főz. Franciásan, elegánsan, nagyon átgondoltan. Nekem nincs türelmem ehhez, nem szeretek a konyhában pepecselni. Én sitty-sutty összedobom az ételt. A fiam meg a legjobb ízűen főz, a legegyszerűbb dolgokból főzi a legnagyszerűbb ételeket.

Rockbook: - Az eredeti szakmád a gyógyszeriparhoz köt. Dolgoztál valaha a szakmádban?

Tátrai Tibor: - Csak azért mert dolgoztattak. 14 éves koromban, amikor választani kellett, hogy merre tovább, a vegyészet nagyon érdekelt, pontosabban maga a kémia, nagyon szerettem. Akkor volt egy lehetőség, hogy gyógyszergyártó leszek és egy technikumba iratkoztam be. Emiatt az első nyári gyakorlatomon, mint anyagmozgatási „szakember” dolgoztam. Anyag, mint szilárd, folyékony és gáznemű anyag. A szilárdat felveszed a válladra és cipeled, ez volt a zsák, a légneműt görgeted, mert az a gázpalack, a folyékony pedig a hordó volt, azt ugye meg gurítani kellett. Na, ez volt az én vegyipari tevékenységem és akkor jöttem rá, hogy ez nem nekem való.

Rockbook: - Redőnyösként viszont volt, hogy kellett dolgoznod… Jók az információim?

Tátrai Tibor: - Igen, miket nem tudsz. Azért lettem redőnyös, mert a zenélésből nem tudtam megélni. A Generállal abban az időben jártuk a környező országokat, a KGST blokkot, szaladt a szekér sok éven keresztül. Itthon viszont nem ismertek minket. Mikor összeomlott a KGST blokk, akkor volt a lehetőség, hogy elmegyünk vendéglátózni. Elmegy például Németországba és napi 8-10 órákat játszik, olyan halkan, hogy nehogy hallható legyen vagy marad a kétkezi munka. Engem nem vonzott a vendéglátózás, nem is bírtam volna, ezért megkérdeztem a sofőrünket, akivel akkoriban a Generállal utaztunk, hogy nem tud-e valami munkát. Azt mondta, hogy az apósa redőnyös és épp keres egy fogdmeget. Persze először azt se tudtam, mi az a redőnyösség, de mivel a feleségem pont akkor volt várandós a fiunkkal, elvállaltam. Szerettük volna,  ha végre saját fészkünk lenne és el tudunk költözni apósoméktól.

Rockbook: - Búcsúzásként áruld el, hol, melyik formációddal és hol találkozhat veled legközelebb a közönség?!

Tátrai Tibor: - Május elsején a Tátrai band fog fellépni a Tabáni fesztiválon. A részleteket az alábbi linken találjátok. De figyeljétek az oldalamat és mindenről időben értesülhettek.

https://www.facebook.com/events/790135587667940/

 

Tátrai Band - Utazás az ismeretlenbe (SportAréna 2009)

 

 

 



Máthé Kriszta
Fotók: Nagy Kyra

A további fotókat itt megtekinthetitek.
 

Címkék: 
Tátrai Tibor
Boom Boom
Syrius
radics béla
Generál