Bejelentkezés

x
Search & Filters

„A tervek jobbá teszik az életet és arra valók, hogy tartsák bennünk a lelket, mint horgonyok a hajót.” – Szijártó Zsolt interjú



Szijártó Zsolt nevét olyan zenekarokból ismerhetjük, mint az After Rain, az Akela és az Omen, az elmúlt 11 évben pedig a Kárpátia gitárosa volt. A banda és a zenész útjai nemrég elváltak, Zsolt azonban lelkes és tele van tervekkel, amikről örömmel beszélt a vele készült interjúnkban, amelyben sok minden másról is szó esett.
 
Rockbook: Nagy nevű bandák kapcsolódnak a nevedhez (Akela, Omen, After Rain, Kárpátia). Minek köszönhető, hogy többször váltottál?
 
Szijártó Zsolt: A Forma 1-es világbajnok is rengeteget vált, mire megnyeri a versenyt. Nem mehet végig egyes fokozatban. laugh Viccet félre téve, az After Rain zenekarban voltam 3 évet, az Omenben 4-et, az Akelában 8-at, a Kárpátiában 11-et. Ez azért nem nevezném sűrű váltásnak. 
 
Rockbook: Emellett játszottál egy rövid ideig Tim Ripper Owens ex-Judas Priest énekes turnézenekarában is. Mesélnél erről? 
 
Sz.Zs.: Jött az ötlet Bártfai Lacinak, hogy Rippert lehívja egy budapesti koncertre, ahol magyar zenészek kísérik (Király Zoli, Bonca, Mezőfi Joci, Jung Norbi, én). A Crazy Mama úgy tele volt, hogy egy pengetőt nem lehetett elejteni. Ezen felbuzdulva szerveztek egy kelet-európai turnét. Az is jól sikerült. Neoplan emeletes busszal zúztunk és szinte minden nap koncerteztünk. Mivel Rippert akkor a Monster támogatta, annyit ittunk belőle, hogy a fülünkön is folyt az energiaital. Remélem, lesz még ilyen turné, nagyon állat volt. Mindig szerettem profi zenészekkel zenélni.
 
Szijártó Zsolt és Tim Ripper Owens
 
Rockbook: Hogyan tudsz – mennyire nehéz – igazodni a különböző zenei stílusokhoz, zenekarokhoz és emberekhez? 
 
Sz Zs: Alapvetően mindig a hard rock/metal vonalon mozogtam, de szeretem a jazzt és a bluest is. Zeneileg nyitott vagyok, sok műfajt szeretek, csak legyen benne gitár. smiley
 
Emberileg és szakmailag pedig vannak alapvető normáim, és ha azokat betartják, akkor én teljesen jól elvagyok. Ha pedig úgy érzem, nincs már rám szükség zeneileg, se a gondolataim, se az ötleteim nem lesznek minimális szinten sem felhasználva, vagy beépítve a produkcióba, akkor azt jelzem aranyosan és sokszor. Ha sokáig így se lesz eredmény, akkor inkább ezt adom fel, minthogy magamat adjam fel teljesen. 
 
Rockbook: Nemrég jelentetted be, hogy már nem vagy a Kárpátia tagja. Mit tettél hozzá a zenekar életművéhez azon kívül, hogy 11 évig voltál a banda gitárosa?
 
Sz.Zs.: Ez idő alatt 14 lemez jelent meg, ahol 80 dalban vagyok társszerző, születtek jó dalok. Velem rockosabb lett a Kárpátia hangzása, és némely dalok karaktere a korábbi punkosabban szóló lemezekhez képest. Zenileg próbáltam meg érdekesebben kidolgozni a dalokat és jó gitárszólókat belevinni, amennyire a keretek engedték. 
 
Lett velem egy Europica lemez, ahol világsztárok énekelnek angolul Kárpátia dalokat. Erre nagyon büszke vagyok. Ez a lemez már majdnem metálosan szól! laugh Én intéztem, hogy a zenekarnak legyen egy többkamerás koncert DVD felvétele, aminek a nézettsége már 600.000 felett jár a YouTube-on. 
 
Erre a koncertre hívtam meg Alapi István barátomat egy gitárpárbajra, amit a közönség azóta is nagyon szeretett. Volt, hogy a visszákba egyedül jöttem vissza, egy pár perces gitárszóló show-ra, nyak mögött gitározás, stb… smiley Amit szintén sokan szerettek. 
 
 
Rockbook: Melyik album áll hozzád a legközelebb?
 
Sz.Zs.: Van 12 bélyegalbumom, azokból az űrhajós. laugh A saját lemezeim közül a szólólemezem, a Nomen est Omen, a Kárpátiától a Száműzött album, az Europica, After Rain és az Akelák. 
 
Külföldiek közül a korai Metallica, Iron Maiden, Running Wild, Nightingale, Dream Theater, Joe Satriani lemezek. Magyarok közül pedig a teljesség igénye nélkül Pokolgép, Tankcsapda, Edda, Moby Dick, Charlie, Mobilmánia lemezek a kedvencek.
 
Rockbook: Olvastam egy korábbi interjúban, hogy anno tanítványa voltál Kukovecz Gábornak, a Pokolgép gitárosának is, akik többször eljártak hozzátok Túrkevére nyaralni a családdal. Hogy alakult ki ennyire baráti viszony? 
 
Sz.Zs.: Apám a 80-as évek végén szervezett strandfürdő vezetőként egy Pokolgép koncertet Túrkevére. Jó barátságban került a családunk Kukovecz Gabival és Tarcza Lacival, akik sokszor jöttek nyaralni hozzánk és megpróbálták belém verni, hogy kellene értelmesen gitározni és hozzáállni a zenéhez. 
 
Rockbook: Rengeteg dal kötődik a nevedhez. Gitárosként előbb a dallam vagy a szöveg születik meg benned?  
 
Sz.Zs.: Előbb a dal, és a szöveget a dal hangulatához kell illeszteni. De ez működhet fordítva is.
 
 
Rockbook: Miért döntöttél te is a gitártoktatás mellett? 
 
Sz.Zs.: Csóró voltam és kellett a pénz lóvéra. laugh Aztán megszerettem, mikor láttam, hogy van eredménye és a tanítványaim jó zenészek lesznek, bekerülnek ismert zenekarokba. Most újra lesz időm Rocktóbertől oktatni. Aki érez késztetést nálam tanulni, szóljon, vagy kézzel intsen! 
 
Rockbook: 2019-ben jelent meg első szólólemezed, a remekül sikerült 'Stoppos a Galaxisban' címmel. Tervben volt, hogy egyszer előrukkolj egy szólóanyaggal, vagy csak szimplán összegyűlt egy lemeznyi ötlet? 
 
Sz.Zs.: Szerintem minden magára valamit adó gitáros álma, hogy kijöjjön egy szólólemezzel, ahol senki nem mondja meg neki, hogy hogyan mit és meddig szabad gitározni. Ráadásul az ország legjobb zenészei szerepelnek a lemezemen. Jeee! smiley
 
 
Rockbook: Lesz folytatása?
 
Sz.Zs.: Lesz! Már készül az új instrumentális és énekes szólólemez is. Az egyiket akár már idén szeretném kiadni! 
 
Rockbook: Mint gitáros, elkerülhetetlen a kérdés, kik voltak rád a legnagyobb hatással, és miért?
 
Sz.Zs.: Kukovecz Gábor, Ramos István, Tóth Feri, mint tanáraim.  Külföldről James Hetfield a riffjei miatt, Joe Satriani a hangulatai és életérzése miatt, Petrucci rettenetes precizitása, összetettsége és dallamvilága miatt! 
 
Rockbook: Szerinted mi a titka a „halhatatlan zenének”? 
 
Sz.Zs.: Csak belülről hallod, mások nem hallják a hangokat a fejedben. smiley  Jaaa, hogy egy l betűvel, úgy halhatatlan, hogy örök! Ahaa! Jó és egyéni dallam, vagy szöveg kell hozzá és pénz! Hogy játsszák a médiák és eljusson az emberekhez. Hiába írok dalokat a szobában, ha még bivalybasznádon se hallanak róla, nemhogy a világ távoli pontjain. Ezért van a sok egynyári sláger a rádióban, mert pénzelik, reklámozzák, hogy mindenkihez eljusson. Aztán el is tűnik a zenekar, mert kiderül, hogy értéktelen, túllihegett, lerágott csont volt. Nem időtálló zene. Az igazi zene fennmarad évtizedeken keresztül.
 
 
Rockbook: Hogyan változott a zenéd az elmúlt évtizedekben?
 
Sz.Zs.: Egyre jobb lett természetesen! laugh Régebben még csak a tekerést és őrlést élveztem, égjen a gitárnyak! Ma már inkább a jó dalt, hangulatot, dallamokat keresem. Persze kell bele technika is, hogy ne unjuk el, és rágjuk le a lábunkat 2 perc után.
 
Rockbook: Szereted az improvizációt? A betanult skálák mellett mennyire marad meg a zenész szabadsága?
 
Sz.Zs.: Szeretem! Ez mostanában sajnos keveset adatott meg nekem. Attól lesz minden koncert más!
 
Akik nem tudják a skálákat, azok mondják csak, hogy nem kellenek! „100 kiló alatt a férfi csak karácsonyfadísz!” Mondják a 100 kiló feletti férfiak magukról, soha nem a 80 kilósok mondják ezt. laugh Meg kell tanulni mindent a gitáron és abból kell összeállítani az improvizációd, hogy az változatos legyen, belevéve a saját dallamvilágod és egyéniséged, az a szabadság, ha van miből szabadnak lenni.  
 
Van, aki egész életében egy pentaton skálában kapar és neki az elég. Ha neki jó…  Van, aki jó dalszerző és jó dalokat, szöveget ír, de a hangszerén béna kacsa. Ezzel nekem nincs bajom, egészen addig, amíg büszke nem lesz arra, hogy életében nem gyakorolt és nem kezdi el azokat csesztetni, akik gyakoroltak. Van, aki jól gitározik, de egy dalt nem tud írni, ez se jó. Nem egyszerű ez a popszakma...
 
Rockbook: Neked a rock csak zene vagy életérzés is?
 
Sz.Zs.: Nekem abszolút életérzés! Az egész életem így volt mindig kialakítva. Sokat hallgatok zenét, gitározom, zenész barátaim, rockbandás pólóim vannak, CD-kazetta–bakelit-poszter- újság gyűjteményem, jelvények, nyakláncok... Bent ragadtam valami 80-as évek tripben, időgépben ragadt az agyam, de élvezem. smiley
 
 
Rockbook: Az oldaladon rendszeresen posztolsz azokról, akik elmennek. Téged hogyan érint az idő múlása?
 
Sz.Zs.: Ahogy telik az idő, egyre jobban azt érzem, nem értem el semmit. Nem lettem világsztár, nincs világkörüli turném, nem jönnek életem végig az eltartó jogdíjak… stb. Nemhogy a perui dzsungelekben, de még szerintem Ausztriában se tudják, hogy létezem és milyen hangulatú zenéket sikerül összevakarnom ezen a sárgolyón, persze nem mintha ezen múlna az ő boldogulásuk.
 
Rockbook: A YouTube-csatornádon nagy sikerrel fut Metal Mesék című sorozatod, amelyben te és zenésztársaid, barátaid idéznek fel emlékezetes, vicces sztorikat. Honnan jött az ötlet, hogy belevágj ebbe? 
 
Sz.Zs.: Rosszul voltam már a „féljél, mert mindjárt megdöglesz covidban hírektől”, a bezártságtól és a kilátástalanságtól, és gondoltam, hogy esetleg más is érezheti így. Akkor vegyük lazán! Elmondtam pár Akelás, vidám történetet és erre az emberek ugrottak. Majd megkerestem más zenészeket, nyíljanak meg! Örömmel tették, ez folytatódni fog tovább és a legjobb sztorikat halhatatlanná tesszük.
 
Rockbook: Hogyan tovább? Milyen terveid vannak a közeljövőben?
 
Sz.Zs.: Akarok szervezni Szijártó esteket! Sztorizok és elgitározom majd pár dalom, zenei alapokra. Várok is meghívásokat. Szólólemez kiadás, gitároktatás, Metal Mesék. Ha hívnak vendéggitárosnak jó zenészek koncertjére, vagy lemezén játszani, megyek! Ezenkívül, remélem, beindul a saját bandám, vagy majd hív egy olyan zenekar, amiben szívesen zenélnék. A tervek jobbá teszik az életet és arra valók, hogy tartsák bennünk a lelket, mint horgonyok a hajót.
 
Elérhetőségek: Facebook, YouTube
 
 
BP
 
Fotók: Kiss Dániel