Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Túl a csúcson” - Lumberjack Commando: 'Mountains' EP kritika

A Lumberjack Commando nevével, bevallom őszintén legelőször a második Rockbook tehetségkutatón találkoztam. Emlékeim szerint bejutottak a döntőbe, de a dobogóra sajnos már nem (elég erős volt a tavalyi mezőny) viszont magamban szépen elraktároztam a zenekart, hogy érdemes lesz rájuk a jövőben jobban odafigyelni. Amilyen kiégetően rossz 2020, minden negatív aspektusával együtt (és most csak finoman fogalmaztam), annyira frankó kiadványokkal, lemezekkel találkozhat szembe az ember. Mit hoz a sors, a nagykanizsai trió új EP-je nemrég jelent meg, így kapva az alkalmon, azonnal lecsaptam rá. A Mountains kislemezt ezúton szeretném megköszönni Péter Tamás dobosnak, hogy szerkesztőségünkbe eljutatta. Lássuk a medvét!
 
A rock and roll szentségtelen oltárán áldozva, a Popsong-gal nyitjuk a sört, azaz indítjuk a sort, anno a Suicidal Tendencies-nek volt hasonló dala (Pop Songs, ugye) de a címet leszámítva a két nótának nem sok köze van egymáshoz. A Lumberjack Commando ugyanis a csodálatos és hőn szeretett sludge-stoner-doom vonalon mozog, ami valljuk be itthon szépen kitermelte a maga kis zenekarait. Az LJC szerintem az élbolyba tartozik, aki esetleg kételkedik ebben, az nyugodtan hallgassa meg a tavalyi Chapter III nagylemezt, minőségi munkát fog találni. Ezt a nívót viszi tovább a Mountains EP, ha lehet még ütősebb megvalósításban. Annyira ragadósak a dalok, főleg a refrén részeknél, hogy benne maradnak a fejedben még napok múltán is. Van a Popsong-ban például az a Pepper J. Keenan-féle énektéma, utána visszatérünk a dal eredeti szerkezetéhez, így a vokális változatosság ügyesen megcsavarja a számot. Brávó. (C.O.C. rulez!)
 
 
 
A NOLA mocsarait idéző Million Faces, Morvai Martin (gitáros) heroikus, ízes gitármunkájáról és attól a hihetetlenül epikus (térdre kényszerítő) szólótól válik megjegyezhetővé, rövid és tömör nóta, de a legnagyobb pofont a Letters From Hell adja. Ez a kedvencem a korongról, akkora riffek vannak benne, hogy besírsz. Széles terpesz és átéléssel teli headbangelés + léggitár. Mellé Péter Tamás (dobos) játéka feszes, dinamikával teli, de ez a többi nótában is igaz rá. Ritkán hallani honi viszonylatban ennyire eltalált és ízletes riffeket, egyszerűen csodálatos. Főleg ami a legvégén van. Katartikus. Libabőr. 
 
A srácok dalírói képessége vitathatatlan, a hangok-dallamok a helyén vannak. Mire felkapom a fejem, már a záró track szól, a Pathos és füstös-bluesos hangulatával azonnal beszippant. A dob-basszus-gitár szentháromsága sziklaszilárd, hallatszódik, hogy tapasztalt zenészek alkotják az LJC-t, Parti Péter (basszer és énekes) hangszerét szépen ki lehet venni a mixből, nincsen alátemetve a soundnak. A hangzás súlyos, koszos és harap, mint a veszett kutya, nem tudok belekötni.
 
 
Ami nagyon tetszik az egészben, hogy olyan mintha egy külföldi banda anyagát hallgatnám, nem érzem benne a magyar underground szcéna gyermekbetegségeit. Mondjuk 2020-ban azért illik felzárkózni, hihetetlen versengés megy a túltelített zeneiparban, szerencsére a honi csapataink nagy része, egyre igényesebb anyagokkal rukkol elő. Miközben lepörgettem ezt a bő fertályórát, az alábbi gondolatok cikáztak a fejemben:
 
- Nicholas Cage élezi az újabb acélfejszét a Mandy 2 trailerében
- kinő a szakállad az LJC hallgatása közben, kinek fölül, kinek alul
- hirtelen észreveszed, hogy sörfoltos favágó ingben vagy
- a hódok bosszúból gátat építettek a kedvenc folyódra
- még el sem fogyott a söröd és vége a lemeznek
 
Komolyra fordítva a szót, a Lumberjack Commando legénységben minden tulajdonság megvan, hogy ”nagyra nőjenek”, egy szélesebb kör felé nyitva. Itthon jó pár hasonszőrű banda van, nyugodtan oda lehet tenni őket a Lazarvs, a Witch Bone Garden, a Red Swamp, a Barbears vagy a Woodstock Barbie mellé több közös koncert erejéig. Gondolom a full program adott és színpadképes a produkció, tudom, hogy a jelenlegi járványhelyzetben nehezebb beindulni, de nincs más dolguk, csak felszántani a színpadot. Minden megvan, ami szükséges (ízléses designnal ellátott friss anyag, az új logó is jobban illik hozzájuk, talán egy menő pólóminta kell még) egy kisebb turné lebonyolításához és csak biztatni tudom a srácokat, hogyha eljön az idő és újra szabadon mozoghatnak a bandák a színtéren, akkor aktívan éljenek a lehetőséggel!
 
Nagyon remélem ez a mostani vírus-szituáció minél hamarabb levonul és találkozhatunk végre egy igazi, élő klubkoncerten vagy fesztiválon!
 

 
Elérhetőségek: Facebook, Bandcamp
 
Lupus Canis