Bejelentkezés

x
Search & Filters

U.D.O. koncertbeszámoló - Budapest 2014. február 13., Barba Negra Music Club



Akinek így első blikkre a régen tévében menő Schwarzwaldklinik Udo Brinkmann dokija ugrik be, az ne is olvassa tovább! Emberünk szintén német, az időszak is stimmel, de 70-80-as évek meghatározó metálját játszó Accept együttes egyik alapítója, volt frontembere Udo Dirkschneider, akit 87-ben kiraktak a bandából. Zenészünk nem tűnt el, hanem nevével fémjelzett új bandát alapított, és vitte tovább az oldschool vonalat rekedtes hangjával sikeresen, amit az idei Európa turné sűrűsége is bizonyít!(no meg az eddig megjelent remekül fogyó 21 album) Gyakorlatilag kétnaponta új országban koncerteznek folyamatosan, mi nálunk február 13-án jártak a BarbaNegrában a tavalyi legfrissebb lemezt (Steelhammer) bemutatni ami azért odapörkölt a rockpiacnak! Jót tett a bandának a tavalyi kényszerű vérfrissítés. Udoról tényleg elmondhatjuk, hogy metálból van a szíve, mivel átlépte a hatvanat, és ennek több mint kétharmadát rockzenével töltötte el. Nem először jártak nálunk, a mostani koncerten mi is ott lehettünk a Rockbook és a Livesound jóvoltából.

 


A Steelhammer Tour hazai bulija este nyolckor kezdődött az Udóékat kísérő müncheni alig öt éves Black Blitz előzenekarral, akik szintúgy oldschool jellegű rockot játszottak bevezetésként a főbanda előtt egyszerű háromtagú felállással háromnegyed órán át. A Barba Negra „hajója” jóformán üres volt. Az a száz ember, akik eddigre megérkeztek az 1300 férőhelyes pubba, a bárpultnál ültek – ácsorogtak. Nem volt könnyű dolga a bemelegítő zenekarnak. A félórás átállás után, mire kezdett germán „metál fenegyerek” talán, ha negyedig volt kitöltve a küzdő. Már attól tartottunk páran, hogy elmarad a buli érdeklődés hiányában. Nyitásként a csikorgós intró után mi más is lehetett volna az első dal, mint az album cím adója a Steelhammer.

 

Maga a főattrakció set ügyileg nem okozott túl nagy meglepetést, mert ugyanazzal a számokkal operáltak a mostani turnén Pozsonyban, Szófiában, mint nálunk. Nyilván az új albumon, meg a jól bevált régi Accept nótákon volt a műsor gerince. A koncert közepén kaptunk orosz – finn tíz perces gitárszólót, nem is akármilyent a Mean Machine alatt, majd a dobbőrök is megkapták a magukét. Udo ez alatt pihenhetett egy kicsit. A közönséget próbálta buzdítani, de csak néhány tízen voltunk, akik igazán odatettük magunkat. A közös énekeltetés is inkább a ráadás Accept cover nótáknál működött (a jól ismert Metal heart, I’m Rebel és a Balls to the Wall). A visszataps is lagymatag volt. A rajongók zöme férfi volt a negyvenes korosztálytól, néhány kísérőjükkel, gyerek vagy feleség formájában. A germánok rendesen odatették magukat, ők megérdemlik a maximális tíz pontot, de a magyar közönség sajnos ismét bebizonyította, hogy nem érdemes a nagyágyúknak idejönni, csak Bécsig…

 


 

Összegezve az egészet, remek volt a fénytechnika, nyilván egy Arénás bulin lehetett volna sokkal pazarabb megoldásokat eszközölni. A billentyűt kár volt kicsomagolni, mivel senki nem hallotta lent. Viszont jó volt a régi alap gitárriffeket élőben hallani, arról nem is beszélve, hogy Udo sem mai „gyerek”, kitudja lesz-e még alkalmunk itthoni bulin újra visszatérni a 80-as évek hőskorába, főleg ilyen gyenge fogadtatás után! Azért Smirnov gitárosra való tekintettel oszthattak volna welcome vodkát! Talán javított volna a hangulaton. Sebaj, nyáron jön az Iron Maiden (sokkal húzósabb jegyárakkal), nekik van saját sörük, hátha adnak! Minden esetre ne azzal takarózzunk, hogy válság van és nincs pénze az embereknek, amikor a kocsmák tele vannak a virtuális fotelforradalmárokkal.

 


Az elhangzott dalok listája:

01. Steelhammer
02. King of Mean
03. Future Land
04. A Cry of Nation
05. Heart of Gold
06. They Want War
07. Never Cross My Way
08. Stranger
09. In the Darkness
10. Azarel
11. No Limits
12. Mean Machine
13. Metal Machine
14. Devil’s Bite
15. Go Back to Hell
16. Timebomb

Ráadás:

17. Holy
18. Metal Heart
19. I’m a Rebel
20. Balls to the Wall
21. Fast as a Shark

 

Juhász Peti
 

Címkék: 
U.D.O.