Kiváló kérdés, ezt mindenki felteszi magának, amikor megérik arra, hogy színpadra állna. Kézenfekvő, hogy felkeresi az ember az általa ismert klubbokat (vagy megnézi a számos zenei portál egyikét, ahol általában szokott lenni adatbázis) és felhívja, esetleg imélt ír (ennél drasztikusan csökken az esélye a válaszra). Mellékesen érdemes megjegyezni, hogy ilyesfajta megkeresések, az úgynevezett „hideg megkeresések” sikere mérések szerint 0,1 és 1% közé tehető, szóval 100-ból kábé 1 fog válaszolni. Gyakorlatban azért jobbak az esélyek a magyar klubéletben. De nem sokkal. Na de ne térjünk el a tárgytól.

Vagy ismerősön keresztül kerülsz be, azaz valaki beszervez, akinek az ismeretségét valahogyan előtte meg kell szerezni (ne felejtsük el, hogy a szervezőknek minden zenekar pitizik, hiszen minden zenekar minél jobb bulikra akar bekerülni, esetleg gázsit is kapni, nem te leszel az egyetlen „cimbora”, aki azzal ba...egrecíroztatja, hogy „be tudsz tenni ide-oda?”), vagy jelentkezés alapján bejutsz. Hát ezt az utóbbit hagyjuk is. Hány lemezt, email, youtube linket, stb. kapnak szegény klubtulajok, szervezők, hogy „Hello, mi vagyunk azok, mikor mehetnénk játszani?”. Vajon a krimó könyvelése, árubeszerzése, ügyintézés, meló, család mellett mennyire vágyik az 1001. ilyen levélre? Végül is, ha nagyon lelkes. Mindegy, ismerünk mindannyian jófej szervezőket, klubtulajokat, akik szívüket-lelküket beleteszik az ügybe, én meghajolok előttük, a kitartásuk és a motivációjuk előtt. És mindezektől függetlenül a végső következtetés mégis az, hogy igenis nyomatni kell mindenkinek az anyagot, hiszen promózod magadat vagy nem? Csak legyen már olyan az egész csomagolás, boríték, email, youtube link, hogy már első ránézésre beidomuljon tőle az, aki kézbe kapja. Hogy ezt hogyan lehet megtenni? Nyomtatásban logók százezrei, csoportképnél magas fényű (glossy) papír, nem álló A4-es felén tintasugarassal csíkozva, emailben fejlécek, logós aláírások, profi klip (ami nem jelenti feltétlenül, hogy óriási költségvetésű, ), a rövidített linkekkel azért óvatosan mielőtt vírusnak hiszik. Csak néhány ötlet, amire vélem már Ti is gondoltatok. Amúgy minden csak az összhatáson múlik. Ahogy a L’ecsó című rajzfilmben mondta Anton Ego ételkritikus: „Nyűgözzön le!”.

Pár szót kell ejtenünk róla, hogyan lehet lenyűgözni a másik felet. Hallottunk már olyat másoktól, magunktól, hogy „amerikai”, „tudod, úgy egyben van”, stb. Ez annak a szinonimája, hogy amiket a tengerentúlról vagy nyugatról látunk, azok jól megfizetett profik által komponált termékek (klip, hangzás, stb.) és nem utolsó sorban a megrendelők, azaz a zenekarok hallgatnak a profik javaslataira, akik valóban profik, nem csak felhype-olt kóklerek. Mire is jó a működő piacgazdaság... Az a megjegyzés is ismerős, hogy „jó-jó, de olyan magyaros”? Ez az előző példa ellentéte, amikor megpróbáljuk koppintani a nyugatot. Ettől függetlenül itthon is lehet jó embereket találni, akik ha nem is profik (azaz nem ebből élnek), de elég jól érzik ezt vagy azt a stílust. Ha sokat megyünk utána a célunknak és nem félünk megkérdezni a termék (klip, hangzóanyag, hangzás, stb.) tulajdonosát, hogy hol vagy kivel csináltatta, igazán gyorsan tudunk ismeretséget szerezni, amiről az előző (lásd: Lehetek én is nagyzenekar?) cikkben beszéltünk. Tehát úgy lehet lenyűgözni a másik oldalt, ha olyat adsz ki a kezedből, amiről nem az jut eszébe, hogy „hát, olyan magyaros”, hanem hogy „b...meg, majdnem mint a Pantera”. Senki ne értse félre a jelzőket, de a „magyaros” az embernek jobb esetben azt jelenti, hogy hungarikum, úgyhogy ne hagyjuk, hogy a bóvlival azonosíthassa bárki is.

Na de elég az elméletből, ha úgy gondoljuk, hogy se megfelelő „ismerősünk”, se megfelelő tippünk, hogy hogyan jussunk be ide-oda, lássunk egy „hideg módszert”. Az emberek figyelme manapság rövid (mindkét oldalon), hála az óriási információáradatnak, ami zúdul ránk minden pillanatban. Ezért praktikus nekünk is sablonokkal dolgoznunk. FogHATjuk a zenei portálokról vagy saját gyűjtésből szerzett listánkat a klubokról, fogHATunk egy sablon-emailt, amit előtte mi írtunk, pl. „Hello, épp szervezzük az őszi országjárásunkat, ellátogatnánk hozzátok is; eltelt egy év, illik beszélni a feltételekről, nálunk maradt a saját cuccot viszünk, a hangosításotokat használnánk, egy előzenekar, a benzinköltségünk nem emelkedett, a hirdetést mi vállaljuk, de elfogadjuk a segítséget. Leszervezett és szabad időpontjaink:

április 09. Szombathely
április 10. Sopron
április 16. TBA [TBA, TBC, TBD = nevezzük „Szervezés alatt”-nak, bővebben: Google]
április 17. Eger
Április 16. megfelel? Köszi, Peti”

Erre az a válasz jöhet, hogy „az foglalt”. Viszont ez a lista részedről sem igazi, csak ide-oda beírtál városokat (igen, kamuztál) és azt mondod, hogy „akkor mi a szabad időpontod, mert néhány alkalmon még lehet változtatni”, hiszen ezt a szervezős levelet te is előző ősszel vagy maximum aktuális tavasszal küldöd, ha az őszi turnétokat szervezed, tehát bőven időben vagy sok szempontból.

Ez a sablonlevél mindkét szezonban (őszi, tavaszi) nyugodtan alkalmazható, nem a sablon miatt nem kapunk majd dátumot.

Kiemelendő: ezt a módszert nem kell használni és nem is ajánlás, mindössze így is lehet!

A cikksorozat előző részét, itt elolvashatjátok: Leszünk mi nagy zenekar?

Támogatónk a Nemzeti Kultúrális Alap és a Cseh Tamás Program.