Bejelentkezés

x
Search & Filters

Wisdom - Marching For Liberty (2013) lemezkritika

Megmondom őszintén, a 2011-ben kijött ’Judas’ című albumot 30 ezüstpénzre sem tartottam érdemesnek, és ha most árulót kiált a bandát szerető nagyérdemű, mentségemül legyen szólva, hogy nem is írtam meg a véleményemet, amit viszont nagyszerűen tartottam meg magamnak, hehehe. Nem, mintha megijedtem volna – ez méltatlan lenne egy katonától, ugye –, de a szinte egyöntetűen pozitív kritikai fogadtatás hatására elbizonytalanodtam, és magamban kezdtem keresni a hibát, nem a csapatban. A gyenge Hammerfall utánérzésként önaposztrofált albumot aztán szépen félretettem, mondván, írjon róluk egy Joachim fan kritikus, én meg szépen elleszek a véleményemmel – pedig nem mondhatnám, hogy jobban szeretek csalódni, mint örvendezni. Szerencsére azonban elérkezett az ideje ez utóbbinak is, ugyanis az új Wisdom már első hallásra megvett. Nem 30 pénzért, hanem kilóra.

Ehhez egyrészt kellett az a stílusbeli módosulás is, ami olyannyira kedvemre való, hiszen aki úgy tud Helloween ízű édeskés refrént fabrikálni, mint a csapat az intrót követő "Dust Of The Sun"-ban, vagy a "Take Me To Neverland"-ben, azt máris a tökfej rend lovagjává ütöm. Tökkel. No, ezt kapjátok ki.

A másik pozitívumot a refrének kidolgozottságában látom, illetve hallom, melyek legkevesebb 10 echte, a nemzetközi szintnek bőven megfelelő metál himnuszt sorakoztatnak egymás után, németes precizitással jobbra, illetve balra fordulva. Ez a tényező pedig képes elvinni nemhogy egy albumnyi, de egy egész életműnyi munkát is a vállán, zenei Atlaszként cipelve a súlyokat. Az első hallásra ütő dallamok mellé ráadásul remek, kórusokkal bővített körítés jár, ami az intro, és a lemezt befejező nyolc perces tömény gyönyörűség mellett érthetőre indokolja Fabio Lione vendégjárását is (még jó, hogy nem Canossa lett belőle, hehehe), a már említett címadóban ugyanis olyan dalban közreműködhet, amelyik bármely Rhapsody, vagy Rhapsody Of Fire lemezen is megállná a helyét.

A Hammerfall hatást most is érzem, de a dalok tulajdonképpen jobbak lettek, mint amit a svéd brigád évek óta kiizzadt magából, a Wisdom tehát joggal léphet Darth Vader helyére a mesteroktató tanítvány szerepébe, itt bizony példamutatás  zajlik, illetve az újhullámos európai heavy metal új üdvöskéjének a színre lépése, még akkor is, ha a Wisdom a remek, ízes gitárszólók által tradicionálisabban közelíti meg a műfajt, mint a Sabaton, a Powerwolf, vagy a Civil War.

Nagy Gábor énekes beleérett a szerepébe, és ezt nem csak a vokális teljesítmény miatt mondom, de információim szerint ő  volt a zenefelelős, amiért a fent leírtak tükrében nem jár felelősségre vonás. Legfeljebb jó értelemben, ha van olyan. Az persze egyértelmű, hogy nem ez lesz az újdonságra vágyók kedvenc albuma, de a banda potenciális célközönsége nem hiszem, hogy progresszív "allűröket" vár kedvencétől. A paneltologatás ugyanis ebben a műfajban igenis megengedett, és Wisdomék birodalmában öklöt rázni ugyanolyan tisztelettel járó tevékenység, mint a gondolkodás. Aki pedig degradálónak érzi ezen megállapításomat, az emlékezzen csak vissza a gyermekkori mesékre, melyek bájos sémáiknál fogva olyannyira kedvesen fejlesztették a fantáziát. És hát ki nem szeretne néha a gyermekkorba visszatérni?

A Powerwolffal közös turné híre hallatán kissé féltem, hogy turbófarkasék megeszik a Wisdomot reggelire, de a "Marching For Liberty" lett olyan erős, mint a németek legutóbbi albuma, ez pedig olyan dicséret tőlem, amit végre nemzeti büszkeséggel írhatok le, az elfogultság ténye nélkül. Fiúk, mutassátok hát meg Európának, hogy a varázsló igenis jobban ért a zenei mágiához, mint pár elkószált, slágerírót elfogyasztó, tehetséges ordas. Marching For Hungrary!
 



Forrás: Dionysos Rising Blog

Címkék: 
Wisdom
hammerfall