Zenekarrá alakult az álomprojekt - Hét Jel interjú Pócsi Istvánnal, Tari Botival és Nóniusz Gáborral
Pócsi Pisti 2024 nyarán jelentette meg a Hét Jel - Vérrel írva című második lemezét. Legutóbb ennek, a már létrejöttében is különleges, extra szép csomagolású, dupla lemezes kiadványnak kapcsán beszélgettünk. Pisti akkor még ködösen fogalmazott, de nem zárta ki a zenekari lét lehetőségét. Az utolsó interjúnk óta eltelt időt azonban kemény munkával töltötte. Ennek eredményeként ma fény derült, hogy április 5-én és 6-án a Black-Out vendégeként milyen felállásban lép színpadra a Hét Jel. Pócsi Istvánnal, Tari Botival és Nóniusz Gáborral beszélgettünk az alakulás körülményeiről és a tervekről.
Rockbook: Pisti, mi fordította át benned a zenekar alapítás gondolatát?
Pisti: Azok a változások, amelyeken az elmúlt másfél évben átesett az életem. Egy nagyon nehéz döntést meghozva elhagytam a rendezvényipart. Úgy éreztem megfulladok, gyakorlatilag testi tüneteket produkáltam a folyamatos hajtástól. Ebbe a 24 órás pörgésbe a zenekarozás sem gondolati, sem pedig mentális síkon nem fért bele. Aztán ahogy elkezdtek a csontjaim összeforrni tudtam, hogy hamarosan eljön az ideje a dalaim színpadra állításának, de először a kettes lemezt kellett megjelentetni, ezért arra koncentráltam. A nyár közepén már kezdtem zenész barátokkal beszélgetni egy esetleges élő sessionről, ma pedig egy teljes zenekart tudhatok magam mellett.
Rockbook: Előre szaladtál, de még is rákérdezek: projekt, vagy zenekar?
Pisti: Mára határozottan a zenekar a megfelelő szó. Amikor elindult az egyeztetés a bemutatkozó dátum volt a fókuszban, valamint az, hogy csak és kizárólag erre az alkalomra összpontosítsunk. De a mellém álló srácok olyan energiákat hoztak magukkal, hogy tulajdonképpen egyből a folyamatos közös munkára koncentráltunk.
Rockbook: A képekről már tudjuk, hogy kik ők, de mesélj egy kicsit arról, hogy miért pont mellettük döntöttél, hiszen Nóniusz Gábor és Tari Botond kivételével nem szerepeltek a lemezeken, holott logikusnak tűnt volna onnan meríteni.
Pisti: Igen, voltak még olyanok, akiket nagyon szerettem volna a lemezekről hívni, de az egyeztetési problémák és a bizonytalansági faktor miatt végül közös megegyezéssel elengedtük a dolgot.
De Nóniusz szerepe elég egyértelmű volt. Vele készült a Vérrel írva, ráadásul kettőnknél jobban senki sem ismeri ezt az anyagot. Nem mellesleg ő maga jelezte, hogy ebben a zenekarban lenne kedve újra színpadra állni.
Tari Botit aznap, amikor kilépett a Ricséből megcsörgettem, hogy ez nem sportszerű, miért nem másfél hónappal korábban hozta meg ezt a döntést? Vele nagyon szerettem volna alkotni és színpadon állni, de az elfoglaltságai miatt nem is próbálkoztam. Aztán elkezdtek felgyorsulni a dolgok. Néhány nappal a telefonbeszélgetésünk után már közösen próbáltunk.
Hunort (Nagy Hunor Attila - dob) az elsők közt kerestem meg. Nagyot beszélgettünk, azt gondolom, hogy mindig is jó kapcsolatot ápoltunk, és egyből igent mondott!
TAZ-t (Kiss Lászó, gitáros) -a From The Skyból-, gyakorlatilag elkértem Tari Szabitól. Egy nagyon jó karakternek és nem utolsó sorban zseniális gitárosnak tartom. Klappolnak az elképzeléseink.
Nagy örömömre Gilián Peti basszusgitározik. Ő az utolsó érkező, szintén az FTS-ből lehet ismerős. Ezen a poszton mással kezdtük el a munkát, de gyorsan bebizonyosodott, hogy nem teljesen egy az utunk.
Végül mivel énekest nem találtam, maradtam én. 

Rockbook: Boti, ha már Pisti ezt a történetet megosztotta velünk az érkezésedről. Mesélj kérlek, te hogy élted meg, hogy gyakorlatilag pihenni sem volt időd!
Boti: Sok éven keresztül Ricséztem, vagyis hosszú ideig töltötte ki a mindennapjaimat a baboskendős lét. Mivel nem egy másik lehetőség miatt léptem ki onnan, tisztában voltam azzal, hogy mint zenész talajtalanná válok, és nem biztos, hogy valaha csinálhatom még profiként azt, aminek az egész addigi életemet szenteltem. Szóval kitettem a leszerelő nyilatkozatomat és arra gondoltam: majd lesz valahogy. Pár perccel később hívott Pisti. Ő talán nem is tudja, de az életem egyik legjobban eső telefonbeszélgetése volt, mert azt éreztem, hogy nincs is vége mindennek. Megmentett a legrosszabbtól, vagyis a pihenőtől, hiszen annak a lazításnak az igazi neve: kényszerpihenő. Most, ezzel ellentétben motiváló pörgés van. Nemcsak a mentalitás profi, hanem a körülmények is, folyamatos pre-, és produktív munka folyik zseniális srácokkal. Együtt dolgozunk valami különlegesen. Szerintem ezek tesznek a legjobbat a zenésznek.
Rockbook: Nóniusz! Lemezek garmadáját tudhatod magad mögött, podcastet készítesz, producerelsz, zenét szerzel, zenekarok életét egyengeted, most pedig színpad. Mi miatt döntöttél úgy, hogy Pisti mellett újra kilépsz a rivaldafénybe?
Nóniusz: Valójában viccből kerültem bele a zenekarba.
Amikor Pistivel beszélgettük a lemezkészítés közben, hogy ezt a csekély 50 embert ha össze lehetne szedni a színpadra, akkor talán eljövök én is, rávágta, hogy “jó, akkor te leszel a zenekarban a Mike Shinoda”. Akkor még nem láttuk akkora realitását ennek az egésznek. Aztán ahogy egyre inkább tisztultak az elképzelések, adta magát egy szerep, amiben valaki kezeli az IT-részt, valósidőben effektezget, élőben vokálozik és bejátssza a harmadik gitárt élőben, ha szükséges. Nem a színpad elején leszek, azt egyezményesen meghagyjuk a nálam sokkal szebb tagoknak. 
Rockbook: Miben lesz más a dalok koncertváltozata, mint a lemez verziók?
Pisti: Rábíztam magam azokra, akik ehhez nálam jobban értenek. Bár a setlistet én raktam össze, de arra kértem a zenekar tagjait, hogy aktív alkotóként értelmezzük ezeket együtt újra úgy, hogy működjenek koncert körülmények között. A feladat elvégzéséhez mindenkinek szabad kezet adtam.
Nóniusz: Sok témán egyszerűsítettünk és gyomláltunk is, hogy az élő verziók jobban lüktessenek. Lesz olyan dal is, aminek a teljes középrészét értelmeztük át, de akad, aminek sem a szerkezete, sem a tempója nem olyan lesz, mint az albumverzió. Egyszerűen vannak dolgok, amik koncerten szerintem máshogy működnek és mindenképp figyelembe akartuk venni ezt, de nem forgattuk ki magából az egészet. Részemről kicsit DJ-aggyal gondolkodás is van a szerkezetekbe csempészve, a zenekar pedig úgy tűnik, hogy nyitott a hülyeségeimre.
Boti: Ez egy számomra nagyon érdekes zenei anyag, mert semmi sem úgy és akkor következik be, ahogy az zenei értelemben megszokott. Ez természetesen igaz a gitáros részekre is. Ráadásul a darabokat eredetileg játszó zenészek jelentős része a szakma csúcsán helyezkedik el. Így megtisztelő, hogy a saját stílusomra alakítva játszhatom a dolgaikat. Törekszem arra, hogy semmilyen, a lemezen szereplő, meghatározó gitáros érték ne vesszen el. Vagyis például amelyik dalban a lemez verzióban párhuzamosan négy fontos gitársáv hallható, abból igyekszünk TAZ-zal és a többiek mentorálása mellett olyan koncertverziót készíteni, ami ezeket értékcsökkenés nélkül helyettesítheti.
Jelentős változás a koncert verziókban az is, ami a stabil zenekari felállásból következik, hogy a dalok egymáshoz viszonyítva homogénebbek lettek. Hiszen nem módosul opuszonként a zenészek stílusa és kvalitása.
Rockbook: Meglehetősen gyorsan jött a bemutatkozás lehetősége is. Ez így volt tervezve?
Pisti: Most már elárulhatom, hogy hamarabb volt dátum, mint zenekar. Csányi Szabiékkal évek óta beszélgetünk arról, hogy csináljunk közös bulit a Black-Out legénységével. Velük tényleg ezer éves a barátságunk. A jubileumi nagykoncerten is nyitott volt a lehetőség, hogy színpadra vigyem a Hét Jelet, de akkor semmilyen formában nem voltam kész erre. A Fekete-Kék jubileumi koncertet közösen gondoltuk végig Szabiékkal, és már a dátum meghirdetésekor megkaptam a lehetőséget azzal a feltétellel, hogy 2024 szeptemberéig döntsek. Ez egy nagyon imponáló, és egyszerre motiváló lehetőség is volt. Valószínűleg, ha ez az alkalom nem kínálkozik, még mindig csak azon tanakodnék magamban, hogy megcsináljuk-e az élő formációt.
Rockbook: Boti, milyen érzések vannak most benned, hogy teljesen új arcokkal, egy teljesen új műsorral térsz vissza a színpadra?
Boti: Minden aspektusában izgalmas és élvezetes! Hosszan tudnám sorolni, de szpojlerezni nem szeretnék. Ugyanakkor egyrészt olyan koncerttechnikai dolgokat vetünk be az előadás során, amelyek jóideje a bakancslistámon vannak. Másrészt komoly produceri munka mellett készülünk zeneileg, megjelenésben és látványban is. Szóval mindenre kiterjedő, minőségi, produkciós gondolkodás van, ami szintén újnak mondható az életemben. És itt vannak még az új arcok, a zenésztársaim. Egytől-egyig kiváló zenészek és jó emberek, akik képesek a legfontosabbra: a saját egojukat nem feladva, a véleményüket nem véka alá rejtve, de a másik gondolatain nem megsértődve, a produkció igényeivel azonos irányba koncentrálva alkotni.
Rockbook: Mi várható az áprilisi bemutatkozó bulin tőletek?
Nóniusz: Egy 2025-ös igényeknek megfelelő produkciót hozunk és Hét Jel dalokat élőben. Olyan show-n dolgozunk, amit vendégként mi a magunk is szívesen megnéznénk.

Rockbook: Vannak tervek az év hátralévő részére is?
Pisti: Gyakorlatilag felvázoltunk egy tervezetet, mégha nem is napra pontosan. Néhány koncertet szeretnénk lebonyolítani, nem csak Budapesten, egy live session is képbe került, illetve lassan az új dalokkal is szeretném, ha foglalkoznánk. Szerintem ez nagyon fontos, hogy ne csak a már meglévőbe helyezkedjenek bele a srácok, hanem legyen valós közös munka.
Boti: Pistitől már kaptam, kaptunk is néhány új, nagyon beteg témát.
Ezeket felületesen el is kezdtük átrágni. Felemelő érzés úgy agyalni, hogy ilyen kvalitású emberek vannak körülöttem és hogy vicces zokniversenyeket tartva dolgozhatunk profi körülmények között Nóniusz stúdiójában. De az elsődleges prioritás most az április 5-én, és 6-án tartandó Akváriumos koncerteké.
Ha valaki szeretne hosszasan elidőzni a Hét Jel világában, az alábbi podcastben megteheti:
BP
Fotó: Mahunka Balázs




