A német gitáros, Axel Rudi Pell egy a heavy metal vezető szellemiségei közül. Neki köszönhetőek a spirális játék-technikák és a szerepbe helyezett riff-ek, melyeket Pell dolgozott ki támaszként a ’80-as években a kemény rockot játszó úgynevezett „haj metalosok” számára.
Első zenekara, a Steeler pályafutása az évtized első felében három album kiadásával (a „Steeler” 1984-ben, a „Rulin’ The Earth” 1985-ben, a „Strike Back” pedig 1986-ban jelent meg) gyengén indult Európában, mielőtt 1987-ben az „Undercover Animal” című album Pell régóta vágyott szólókarrierjének elindulását jelentette. Ez a professzionális kiruccanás lehetővé tette Pell számára, hogy megmutathassa szegecselő játékának erejét és együtt dolgozhasson más zenészekkel.
1989-es debütáló albuma „Wild Obsession” („Vad megszállottság”) bemutatta az egykori Steeler basszugitárosát, Volker Krawczak-ot és Charlie Huhn hangjának varázsát, de az 1991-es második törekvés Pell eltökéltségének bizonyult. A „Nasty Reputation” („Rossz hírnév”) nehezebb volt, Rob Rock fojtogató énekével és Pell döntéseként neoklasszikus hatásokkal megszakítva.
A későbbi albumok, mint például az 1996-os „Black Moon Pyramid” („Fekete hold piramis”) és az 1998-as „Oceans Of Time” („Az idő óceánjai”) tökéletesen megalkotottak voltak, felkavaróan hasonlítottak a Rainbow és a Deep Purple hangzásához. Axel Rudi Pell tanúbizonyságot tett egyedülálló, szinte magasztalt csillag mivoltáról, csakúgy mint a gitárvarázsló Yngwie Malmsteen, a ’90-es évek alatt is mindvégig meghatározó erőviszonyt képviselve a német slágerlistákon lemezeinek kiadásának tekintetében.