A Dr.Feelgood egy brit pub rock együttes, melyet 1971-ben alapítottak. A formáció neve a heroin szleng elnevezéséből származik; de az olyan orvost is így hívják, aki a kelleténél több gyógyszert ír fel betegeinek. A név emellett egy, a híres amerikai blues-zongorista és énekes Willie Perryman által készített ’Dr Feel-Good’ című slágerre is utal, 1962-ből. A dalt Perryman és zenei kísérete ’Dr.Feelgood & The Interns’ néven jelentette meg, és azóta rengeteg angol beat együttes is feldolgozta azt.
Korai évek
A Dr.Feelgood az Essex-beliCanvey Islandről származik; a hírnevet leginkább a korai slágereik, mint pl. a ’Back in the Night’ és a ’Roxette’ hozták meg számukra. Bár legsikeresebb éveik az 1970-es évek eleje és közepe voltak, a mai napig turnéznak és újabbnál újabb albumokkal állnak elő.
Az együttes eredetileg főképp R&B-re épülő hangzása Wilko Johnson szeszélyes gitárjátéka miatt alakult ki. Johnson mellett a csapat első felállásához tartozott még Lee Brilleaux énekes; és az együttes ritmus szekciója, azaz a Sparko-nak becézett basszusgitáros John B. Sparks, valamint a dobos John ’The Big Figure’ Martin.
Mint a legtöbb pub rock attrakció, a Dr. Feelgood is elsődlegesen a kirobbanó fellépéseik által híresült el, habár egy-két stúdió-albumuk, mint pl a ’Down by the Jetty’ (1974) és a ’Malpractice’ (1975) is igen népszerű volt. A nagy áttörést a ’76-os koncertfelvétel, a ’Stupidity’ hozta el, ami a brit album chartok első helyén landolt, de örökre ez is maradt az egyetlen listavezető munkájuk. A következő album, a ’Speakin’ Suspicion’ kiadása után Johnson kilépett a csapatból a Lee Brilleaux-val kialakult viszályuk miatt. A gitáros helyettese John ’Gypie’ Mayo lett, aki, bár sosem volt olyan népszerű mint Johnson, hozzásegítette az együttest az egyetlen ’79-es top tízes alkotásukhoz, a ’Milk and Alcohol’-hoz. Johnson a bandán kívül soha nem ért el nagy sikereket, így a rajongók sokáig egy nagy visszatérést rebesgettek, ami végül sosem következett be.
Annak ellenére, hogy Mayo ’81-ben kilépett a csapatból és hogy más tagok is lecserélődtek, a Dr. Feelgoodaz élő fellépések mellett továbbra is szorgalmasan gyártotta az új dalokat. Az esemény, ami majdnem teljesen véget vetett a pályájuknak, az a frontemberük, Brilleaux 1994. Április 7-én bekövetkezett halála volt, rákos megbetegedés következtében.
Ahogyan halála előtt Brilleaux rendelkezett, a Dr. Feelgood 1995 májusában újra talpra állt, először a vokalista Pete Gage-dzsel kiegészülve; így ’96-ban ismét turnézni indulhattak (őt nem nem szabad összetéveszteni Elkie Brooks ex-férjével, a gitáros Pete Gage-dzsel a Geno Washington és a Vinegar Joe együttesekből). ’99-ben Gage-et az egykor a The Animals II és a The Alligators együttesekben szereplő Robert Kane váltotta, aki 2007 áprilisában már az ezredik fellépését ünnepelte a Dr. Feelgood oldalán.
Brilleaux halála óta minden évben tartanak egy speciális megemlékező koncertet az énekes születésnapján. A rendezvény mindig a Canvey szigeten kerül megrendezésre, ahol a DrFeelgood egykori és jelenlegi tagjai együtt élvezik a hosszú életű együttes zenéjét, s közben a Westcliff-on-Sea-ben található The Fair Havens Hospice számára gyűjtenek adományokat. A banda rajongói a világ minden tájáról érkeznek a fontos eseményre, melynek 17. évfordulóját 2010. május 7-én tartották. Bár a Dr. Feelgood székhelye még mindig Nagy-Britanniában van, az együttes már bejárta a Földet: 2010-es turnéjuk helyszínei között szerepelt Ausztria, Bahrein, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Spanyolország és Svájc is.
JulienTemple rendező kezei közül egy a Dr. Feelgood korai éveiről szóló filmalkotás került ki, ami ’Oil City Confidental’ néven a 2009. Október 22-ei Londoni Filmfesztiválon került először bemutatásra, ahol állva tapsolt a közönség. A premier díszvendége Lee Brilleaux édesanyja, Joan Collinson; az énekes özvegye, Shirley; és gyermekei, Kelly és Nick voltak. Szintén tiszteletüket tették az együttes eredeti felállásának még élő tagjai; a csapat menedzsere, Chris Fenwick; a korábbi turné-szervező és a Stiff Records stúdió főnöke, Jake Riviera; valamint a banda egyéb barátai, hozzátartozói és kollégái. A filmnek még saját Facebook oldala is van. A The Independent nevű folyóiratnak készített kritikájában Nick Hasted a következőt írta: „A Feelgoodra valószínűleg úgy fognak majd emlékezni az emberek, mint a rock történelmének Keresztelő Szent Jánosaira, sőt, mint a punk messiásaira.” A film a 2010. február 1-jei széleskörű megjelenése óta mindig remek kritikákat kapott. A The Guardian munkatársa, Peter Bradshaw úgy jellemezte a művet, mint „…a kornak, a zenének és a helyszínnek is nagyszerű tanulmánya”. A filmet 2010. április 10-én a BBC csatorna is leadta, ismétlését pedig szeptemberben láthatták a rajongók.
