A korai glam rock Mötley Crüe melletti legjelentősebb zenekara volt a Hanoi Rocks. 1979-ben alapította Helsinki-ben Andy McCoy és Nasty Suicide gitáros. Hozzájuk csatlakozott Michael Monroe szaxofonos-énekes, Sami Yaffa basszer és Gyp Casino dobos.

1981-ben Stockholmba, majd egy évvel később Londonba költözött a társaság, mivel ezekben a városokban több lehetőséget reméltek. Gyp-nek mennie kellett, Nicholas Razzle Dingley váltotta.

Hatásaikként érdemes megemlíteni a The Rolling Stones-t és a New York Dolls-t, ők is ezt a fajta zsigeri rock&roll-t próbálták közvetíteni a hallgatóság felé.

Első lemezüket még 1981-ben kiadták, és évente jelentkeztek újabb kiadványokkal. Az igazi hírnevet sosem ismerte meg az együttes, hazájukban sikeresek voltak, de a nemzetközi színteret sosem sikerült meghódítani.

Karrierjüknek 1985-ben lett vége, mikor Razzle meghalt egy autóbalesetben. A sofőr, Vince Neil életben maradt, a Mötley Crüe ma is létezik. Razzle helyére beült Terry Chimes, aki a legendás The Clash első lemezén dobolt, de a Hanoi Rocks-nak ekkor már vége volt. Először Yaffa és Monroe lépett ki, majd az egész zenekar feloszlott.

2002-ben Monroe és McCoy újjászervezte az együttest az Electric Boys két tagjával és Monroe zenekarának dobosával. Nasty és Yaffa is időről időre feltűnnek a zenekarral közösen, de utóbbi inkább az újjáalakult New York Dolls-ra koncentrál, ahova 2004-ben lépett be az akkortájt elhunyt Arthur Kane helyére.

2005-ben, majd 2007-ben megjelent két nagylemezük, de 2009-ben bejelentették, hogy lesz még nyolc fellépésük a Helsinki Tavastia Clubban, és befejezik. Mind a nyolc koncertjük teltházas volt, és a zenekar eredeti gitárosa , Nasty Suicide is megjelent díszvendégként az utolsó fellépésen, valamint Lacu, az ex-dobos is.

Ez volt az utolsó show, amit 2009 év végén meg is jelentettek Buried Alive címmel DVD-n.