Amikor egy szupergroup tényleg szuper – Better Lovers, ’68, Greyhaven koncertbeszámoló – 2025.10.10., Akvárium Klub
Better Lovers, ’68, Greyhaven – 2025.10.10., Akvárium Klub
Bár a szupergroupok egykor igazi kuriózumoknak számítottak, manapság már egyre több ilyen csapat alakul, készít lemezeket és turnézik, így a megnevezés „rangja” egy kicsit talán megkopott, azonban a Better Lovers-re mégis nehéz lenne más jelzőt használni, hiszen a tagok olyan zenekarokból lehetnek ismerősek, mint az Every Time I Die, a The Dillinger Escape Plan és a Fit For An Autopsy, „szuperségüket” pedig élőben is bizonyították október 10-én az Akváriumban.
Az estét nyitó Greyhaven 2013-ban alakult, új albumuk, a Keep It Quiet pedig éppen a budapesti koncert napján jelent meg, így borítékolni lehetett, hogy a zenekar jó hangulatban lesz, ami minden bizonnyal a közönségre is hamar átragad. Persze ez most még inkább egy amolyan „best of” kanyar a zenekar részéről – az amerikai lemezbemutató turnéjuk az év végén lesz esedékes – de pár dalt azért hallhattunk a friss lemezről, amelynek producere és hangmérnöke nem mellesleg éppen a Better Lovers-t erősítő Will Putney volt.
Érthető, hogy a banda korábban miért éppen a Burn A Miracle-t választotta az album első előzetes klipes dalának, ez ugyanis élőben is nagyon jól sült el, míg a régebbi számok közül talán a Sweet Machine-re és az Echo And Dust, Pt. I-ra mozdult meg a legjobban a küzdőtér, Brent Mills pedig egyébként is az a fajta frontember, aki könnyen szót ért a publikummal, de nem viszi túlzásba a szövegelést, hanem pont annyit beszél, amennyit kell.
A Greyhaven tökéletes felvezetésnek bizonyult súlyos, dallamos és érzelmes dalaival: nem véletlen, hogy már a mostani Európa-turnét megelőzően is egyesítették erőiket a Better Lovers-szel és meglepődnék, ha ez lenne az utolsó közös megmozdulásuk.
Bevallom, a '68 munkássága korábban teljesen elkerült, így csak a koncert kapcsán figyeltem fel rájuk és szembesültem azzal, hogy egy mindössze kétfős formációról van szó, akiknek zenéjét többnyire a noise rock kategóriába sorolják. Josh Scogin korábban a The Chariot-ban, a Norma Jean-ben és a Lutri-Kiss-ben énekelt – ’68-ben emellett gitározik is – a társa pedig 2017 óta a dobos és ütőhangszeres Nikko Yamada.
Ötletekben minden bizonnyal nincs náluk hiány, hiszen négy albumuk jelent meg 2013 óta, és ha egy szóval kellene jellemezni a produkciójukat, alighanem az őskáosz lenne az, amelyben azonban mégiscsak van valamiféle sajátos rendszer, kontroll és koncepció. A duó felállás persze már önmagában jó alap a figyelemfelkeltéshez, hiszen nem minden nap találkozunk ilyesmivel a rock és a metal világában, pláne nem színpadon.
A páros előadása kétségkívül magával ragadta a közönséget és bizonyos szempontból abszolút erős felütés volt az este kezdéseként, ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy bármelyik dalukat is ki tudnám emelni, így részemről inkább a különlegessége miatt működött a dolog.
Persze azt is el kell ismerni, hogy a főzenekar valószínűleg akkor is ugyanígy lázba hozta volna az embereket, ha nem lett volna semmiféle alapozás, hiszen valóban csupa olyan arcról van szó, akik más együttesek révén is kellően ismertek, ráadásul, bár a The Dillinger Escape Plan 2023-ban újra aktivizálta magát, arra igen kevés esély van, hogy újra Greg Puciato-val lehessen látni és hallani őket, hiszen a visszatérés óta ismét az eredeti frontember, Dimitri Minakakis kezében van a mikrofon.
A tagok ismertsége nyilván komoly előnyt jelent egy mindössze két éve létező zenekar esetében, ugyanakkor azt mindenképpen le kell szögezni, hogy a Better Lovers egy abszolút önálló „entitás”, amelynek zenéje azoknál is betalálhat, akik valamilyen oknál fogva nincsenek képben az érintettek korábbi munkásságával, és még ha a banda nem is találta fel újra a kereket, az vitathatatlan, hogy van egyfajta sajátos hangzásuk, ami egyedivé teszi őket.
Ami azonban még ennél is jobban kiemeli a csapatot a metal-, death-, hard- és mindenféle egyéb core tengeréből, az az „emberanyag”, itt ugyanis valóban mindenki a szupergroup jelzőhöz méltó teljesítményt nyújt. A stabil alapok értelemszerűen adottak ehhez, hiszen a ritmusszekciót a Steve Micciche - Clayton „Goose” Holyoak páros képviseli, ráadásul harmadik egykori Every Time I Die tagként itt van Jordan Buckley is, ami bizonyára erősen megdobogtatja a 2022-ben feloszlott banda rajongóinak szívét.
Will Putney szintén nem szorul bemutatásra a Fit For An Autopsy és az End után, a stúdiós munkáit tekintve pedig talán könnyebb lenne a műfaj azon zenekarait felsorolni, amelyekkel (még) nem dolgozott, mint azokat, amelyekkel már igen. Az igazi jolly joker azonban mégiscsak Puciato, aki szemlátomást a színpadon van igazán elemében és olyan, mint egy jó értelemben vett vadállat, akinek ez a természetes közege, amit időnként azért tetszés szerint ki is egészít egy kicsit azzal, amit éppen talál: egyes helyszíneken emelvényekről vagy tornyokról ugrott a tömegbe, az Akváriumban pedig ezek híján a plafonba kapaszkodott bele és mutatott be egy kis magánszámot a közönség felett, a tomboló rajongók legnagyobb örömére.
A nem régóta létező zenekarok koncertjeinek nagy előnye, hogy még viszonylag szűk a merítés, így gyakorlatilag teljes képet kaphatunk az eddigi munkásságukból, ami a Better Lovers esetében a Highly Irresponsible album nagy részét és a teljes God Made Me An Animal EP-t jelentette, néhány további számmal kiegészítve, beleértve a legfrissebb szerzeményt, a Don’t Forget To Say Please-t is, így a koncert viszonylagos rövidsége ellenére sem lehetett okunk panaszra.
A Better Lovers igazi erődemonstrációt tartott és a két vendégzenekar is figyelemreméltó és emlékezetes volt a maguk módján, így csak azt lehet mondani, hogy sose legyen ennél rosszabb őszi péntek esténk!
A koncerten elhangzott dalok:
01. A White Horse Covered in Blood
02. Drowning in a Burning World
03. Superman Died Paralyzed
04. Two Alive Amongst the Dead
05. Become So Small
06. Don't Forget to Say Please
07. Future Myopia
08. Sacrificial Participant
09. The Flowering
10. God Made Me an Animal
11. At All Times
12. Love as an Act of Rebellion
13. 30 Under 13
14. Lie Between the Lines
Tóth Mátyás
Fotók: Máté Évi (A teljes galériák itt megtekinthetők: Better Lovers, ’68, Greyhaven)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
