Bejelentkezés

x
Search & Filters

Atrox Trauma - "Csak keményen, és lesz eredménye" (interjú)

Ha manapság szóba hozzuk a thrash metalt, akkor általában a régi nagy nevek kerülnek terítékre. Sokaknak inkább kellemes nosztalgia, pedig akadnak szerencsére viszonylag friss hajtásai is a műfajnak. Olyan zenekarok, akik továbbviszik a Slayer, a korai Sepultura, vagy épp az Exodus örökségét. Egy ilyen brigád, a hódmezővásárhelyi Atrox Trauma zenekar 3 tagját, névszerint Török Imre énekes-gitárost, Székely András szólógitárost, és Győri Gergő dobost csíptük el pár szó erejéig.

Rockbook: - Meséljetek egy kicsit a zenekarról. Ha jól tudom, akkor a kezdetek óta túl vagytok már pár tagcserén.


Imre: - Először is üdvözöljük az olvasókat és köszönjük a lehetőséget. Szóval a zenekar első próbái 2008-ban kezdődtek, akkor Kristóf (dob) és én (ritmus gitár, ének) alkottuk a Traumát, a többi tagot próbáltuk összevadászni. Ahogy az lenni szokott, jöttek-mentek az emberek, mire megtaláltuk Mátét (basszus) és Bandit (szóló gitár). Ez a felállás készítette el az első demot, ami a Fojtogat nevet kapta. Később Máté ment, Tamás jött, így ő lett a bőgős.

Gergő: - Én leginkább az utolsó tagcseréről tudok mesélni. Közös barátainkkal voltunk koncertezni (én csak, mint sofőr) amikor is a buli végeztével az úton Kristóf (előző dobos), szomorú hírt közölt Imivel, hogy kilép a zenekarból. Talán még rendesen ki sem pakoltunk és Imi jött egy kérdéssel nem-e lenne kedvem kisegíteni őket? Végül is elvállaltam, de kezdetben csak beugrós szerepre.
Későbbiekben, az együtt zenélés kellemes érzése miatt úgy döntöttünk, hogy akkor maradok az állandó dobos szerepre.

András: - 2010-ben kerültem a zenekarba, mégpedig úgy, hogy Bódog Máté, akivel régóta ismerjük egymást (mindketten kecskemétiek vagyunk) szólt, hogy van egy thrash zenekar Hódmezővásárhelyen, amiben ő basszerozik, és ahova szólógitárost keresnek. Úgyhogy le is vitt egy próbára, hogy meglássuk, hogyan tetszünk egymásnak. Aztán levitt még egy próbára, meg még egyre… aztán, azóta is az Atrox Traumában gitározok.

Imre: - A legújabb fejlemény a zenekar történetében pedig az, hogy Tamás is távozott. Így amíg nem találjuk meg a megfelelő embert a helyére, kicsit rendhagyó módon, hárman visszük tovább a Traumát.
Tehát a jelenlegi felállás így fest: Török Imre (gitár, ének), Székely András (szóló gitár), Győri Gergely (dob)

Rockbook: - Honnan jött a név?

Imre: -  Eredetileg csak simán a Trauma nevet akartuk felvenni, de egy lengyel death metal banda már használja egy ideje, ezért elé pakoltunk egy szót, így lettünk az Atrox Trauma.

Rockbook: - Tavaly jelent meg a második demótok, amit a gyulai No Silence stúdióban rögzítettetek. Eddig milyenek voltak a visszajelzések?

Imre: - Igen, tavaly szeptemberben vettük be magunkat Simihez, és az ő vezénylete alatt rögzítettük az  Immobile névre keresztelt demonkat. Két számot tartalmaz, a címadó Immobile-t és a Suicide fuck-ot. Azóta elküldtük jó néhány helyre, újságoknak, netes fanzinoknak itthon és külföldön egyaránt, hogy szedjék ízekre, írjanak róla kritikát. Ezt meg is tették és azt mondhatjuk, hogy mindenhonnan pozitív, dicsérő recenziók érkeztek, amelyeket el lehet olvasni a netes elérhetőségeinken. Természetesen ez a folyamat még most is tart, egészen addig, amíg nem lesz új hanganyagunk…

 

Atrox Trauma – Immobile

 


Rockbook: - Esetleg várható valami új hanganyag tőletek a közeljövőben?

Gergő: - Tervbe van véve mindenképp! Konkrétan egy teljes lemez felvétele, csak ez még sajnos anyagi gondokba ütközik. Ha most még stúdióba nem is vonulunk, házi körülmények között feldemózzuk a teljes anyagot. Lehet csak magunknak, de még akármi is lehet belőle! 

Rockbook: - A Facebook oldalatok szerint nem szűkölködtök koncertekben mostanság. Ha jól tudom, akkor pár éve megjártátok Németországot is.

Imre: - Valóban, most így ősszel volt, és lesz is még néhány koncertünk. Próbáljuk minél több helyen bemutatni élőben, hogy mennyi energia van a zenénkben.

Gergő: - Szerencsére van most pár koncertünk lekötve. Reméljük ez így lesz a jövőben is.

Imre: - Jók az értesüléseid, tavaly februárban csináltunk egy 5 állomásos német-cseh mini turnét. Rengeteg tapasztalatot és élményt sikerült begyűjteni ez alatt a néhány nap alatt. Már akkor tudtuk, hogy amint tehetjük, elindulunk újra. Ennek fényében el is indult a szervezés, hogy idén is kijussunk, csak kicsit hosszabb időre. A dobos problémák miatt ezt júniusról halasztottuk szeptemberre. A szeptemberi kalandunkat pedig az indulás előtt egy héttel, a kinti szervező hibájából, a legnagyobb megdöbbenésünkre egy kivétellel az összes klub illetve helyszín törölte. Egy hét alatt ment a megőrülés, hogy az egy darab megmaradt buli mellé betoldjunk még néhány napot. Ez az idő rövidsége miatt nem jött össze, így kénytelenek voltunk halasztani újfent az egészet.

Gergő: - Azért csak halasztani, mert ez az egyik cél a szemünk előtt, hogy jövő tavasszal kijussunk egy kicsit terjeszteni a jó kis magyar thrash METÁLT!
Nagyobb bulik jelenleg nem lesznek, persze mind nagy bulinak számít ahol a közönség és mi is jól érezzük magunkat. Dátumokért érdemes nézegetni a zenekar facebook profilját.

Rockbook: - Hogyan látod a thrash metál helyzetét a mai Magyarországon? Mennyire képes a mai irányzatok között életben maradni, embereket vonzani?

Gergő: - Én azt látom, hogy van igény rá. Nagyon nehéz érvényesülni, mert rengeteg tehetséges zenekar van, de nagy kitartással és persze sok gyakorlással lehet olyat alkotni, ami nagyobb közönségeket is képes vonzani. Lényegében a thrash soha nem a művészetről szólt, de ha iszonyatosan keményen és erősen nyomod a metált, akkor lesz eredménye.

Rockbook: - Melyek a legnagyobb nehézségei egy zenekarnak?

Gergő: - Nagyon egyszerű! A pénz!!! Jó lenne egy zenekari busz, amivel igencsak könnyebbé válnak a koncertre utazások! Bár ez az előbb említve lett, de a lemezfelvétel sem olcsó. Otthoni rögzítéshez jó minőségű cuccok kellenek a szakértelemről nem is beszélve!  Nem lenne rossz egy nagyobb énekcucc sem, amivel nem kellene alkalmazkodnunk kisebb klubok hangosításához! Igazából három szóval: „pénz, pénz, pénz” :D Ezek jelentik a legnagyobb problémákat, de tagcserélődés is komoly fejfájást tud okozni.

Imre: - Az, hogy nincs az embernek elég pénze, az arra kényszeríti, hogy valahogy mindig eszeljen, agyaljon, hogy hogy is kéne csinálni, hogy oldjuk meg alacsony költségvetésből. Mindig a megoldáson kell gondolkozni, nem arról elmélkedni meg nyafogni, hogy ez így nem jó. Amikor egy közös cél érdekében hozunk áldozatokat, amikor együtt próbáljuk húzni azt a bizonyos szekeret, és valaki botladozik, akkor az a többit is hátráltatja. Amikor folyton falakba ütközünk, problémákat kell megoldanunk, anyagi nehézségeink vannak, az szerencsés esetben összekovácsol minket. Vagy szétforgácsol. Ilyenkor hamar kiderül ki az, aki igazán szívből csinálja. Természetesen a pénz nem minden. Egy zenekart összetartani, több különböző személyiségű emberrel egy irányba haladni úgy, hogy senkinek se fogyjon el a motivációja, kitartása, lendülete az nem olyan egyszerű. Nem is mindig megy. Ha nem sikerül meríteni egy kis energiát, elfogy a motiváció, alábbhagy a kezdeti lendület, akkor valaki távozik. Egy ember távozása mindig nagy megpróbáltatás egy zenekar életében. Megtalálni a helyére a megfelelő embert, aki nem csak zeneileg, hanem emberileg is passzol a többi közé, az nem mindig megy zökkenőmentesen.

András: - Azokon kívül, amiket a kollegáim említettek, a hallgatóság számának növelése. Hiába vannak nagyon állat számai egy zenekarnak, ha csak a szomszéd hallja. Minél több emberhez el kell juttatni a muzsikát, ami nem könnyű, mert bár az interneten ingyen van erre lehetőség, de épp ez miatt túl sok az információ és a lehetőség ahhoz, hogy pont a ti zenétekre kattintsanak rá. Ha ehhez a terjeszkedéshez nem kaptok szponzori vagy kiadói támogatást, akkor nem könnyű a helyzet.
   
Rockbook: - Miért éri meg elviselni ezeket a gondokat, a sok nyűgöt?

Gergő: - A koncertek! Az a hangulat, látni, ahogy az emberek megőrülnek!  A számtalan elismerés és gratuláció! Én személy szerint szeretem az utazás részét is. De persze nem csak ezekről van szó, hanem az együttzenélés miatt is. Az, ahogy a semmiből épül fel egy dal, amikor szinte vért izzadva próbán majdnem összeesünk a fáradtságtól. Persze másnap újra nekifutunk, és ugyanúgy szétfáradunk! :D Ha más miatt nem is, ezek a dolgok miatt biztos megéri!

Imre: - Rengeteg minden. A próbák és a koncertek hangulata, légköre, az együtt zenélés öröme, az új számok összerakása. Részt venni abban a folyamatban, ahogy egy új dal formálódik, elnyeri végleges formáját, és mikor már azt hiszed, hogy ez megtörtént, akkor rájössz, hogy tévedtél, mert még mindig van ötlet egy kis színesítésre, alakításra. Ezek mind olyan dolgok, amik engem feltöltenek újra és újra. Arról nem is beszélve, hogy a felgyülemlett feszültséget kitűnően kiordibálhatom magamból. 

András: - Azért, mert rengeteg pozitív élményt nyújt a zenélés. A koncerteket szeretem legjobban, amikor azt látom, hogy a közönség épp úgy élvezi a zenénket, mint mi. Valamint a próbák hangulata, amiből sok erőt tudok meríteni. 

 

Rockbook: - Végezetül: mi volt az a dolog, ami elindított téged/titeket a zenei pályán?

Imre: - Valamikor régen, mikor a szomszédtól kölcsönkért kazettát beraktam a magnóba és elindítottam, néhány másodperc múlva felcsendült az Iron Maiden első albumának első száma a Prowler. Amikor megszólalt a nyitó riff, na akkor, szerintem ott történt valami…

Gergő: - Én, amikor 18 éve elmentem zeneiskolában, akkor is az volt a célom, hogy zenekarban dobolhassak. Ha jól emlékszek, akkor az első dobórámon te is ott voltál! :D Kamaszkorban persze voltak zenekari próbálkozások, de sajnos mind kudarcba fulladt. Később aztán 2007-ben bekerültem a Stratégiába majd 2013-ban az Atrox Traumába és ezzel teljesült egy gyermekkori álmom, zenekarokban dobolhatok! Leginkább, ami motiváló volt, hogy minél több és nagyobb sikereket elérni a dobolással és a zenéléssel. Részben sikerült is, de azért jó lenne a világ minden tájáról begyűjteni egy stage pass-ot! 

András: - Amikor 12 éves voltam, zeneoktatás indult a sulimban, és el is határoztam, hogy dobos leszek! Viszont a választható hangszerek listáján nem szerepelt a dob. Úgyhogy választhattam: gitár vagy citera. Talán a Metallica – Kill’ em all lemeze sarkallt arra, hogy a gitár mellett döntsek. Azóta azt nyűvöm.

 

Atrox Trauma a Facebook-on

https://www.facebook.com/pages/Atrox-Trauma/182302468465334?fref=ts

 

 

 

Gémes „Ozzi” Norbert
 

Címkék: 
Atrox Trauma