"Az a fétisünk, hogy akkor szól jól, ha nem jól szól..." - Muddy Roots interjú
Március elején jelent a Muddy Roots új EP-je “The Die is Cast” címmel. Az új anyag kapcsán készült egy igazán jó hangulatú interjú a banda tagjaival.
Rockbook: Gratulálok az új lemezhez, nagyon erős a cucc! Milyen visszajelzéseket kaptatok a megjelenés óta eltelt 2 hónap alatt?
Csaba: Nagyon szépen köszönjük, és a lehetőséget is. Nyilván nem vártuk, hogy szétrobbantjuk vele a műfajt – persze jó lenne, hehe 
– de van egy maréknyi keménymag, aki meghallgat minket, és nekik úgy néz ki az új anyag is tetszős. Innen is köszönjük nekik. De már kaptunk olyat is persze, hogy „jaja, jó a zene, de itt Magyarországon ez nem fog futni”. Amúgy lehet nem is baj. Mi élvezzük így is.
– de van egy maréknyi keménymag, aki meghallgat minket, és nekik úgy néz ki az új anyag is tetszős. Innen is köszönjük nekik. De már kaptunk olyat is persze, hogy „jaja, jó a zene, de itt Magyarországon ez nem fog futni”. Amúgy lehet nem is baj. Mi élvezzük így is. Killer Miller: Köszi, én még csak pozitív visszajelzésekkel találkoztam.
Rockbook: A korábbiakhoz hasonlóan “élőben” rögzítettétek az anyagot? Ez a stílus velejárója?
Feri: Ezt az anyagot sávonként vettük fel, szerettünk volna teltebb hangzást kialakítani ezért a gitársávból is kettő lett rögzítve. Az élő hatást a daloknál azzal értük el, hogy nem lettek a hangsávok szétkavarva, meg amúgy is van az a fétisünk, hogy akkor szól jól, ha nem jól szól... De viccet félre téve, nyilván ez a stílus sajátossága is, de nem szeretjük a nagyon steril megszólalású anyagokat.
De viccet félre téve, nyilván ez a stílus sajátossága is, de nem szeretjük a nagyon steril megszólalású anyagokat.Csaba: Leginkább erre volt pénzünk hehe... De tényleg mindenképpen úgy akartunk megszólalni, hogy a koncerten is felismerhetőek legyenek a számok, nem túlcicomázva, kiszínezve vagy bármi, ami elviszi. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt sikerült is elérni.
De tényleg mindenképpen úgy akartunk megszólalni, hogy a koncerten is felismerhetőek legyenek a számok, nem túlcicomázva, kiszínezve vagy bármi, ami elviszi. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt sikerült is elérni. Rockbook: Melyik stúdióban dolgoztatok? Mennyi idő alatt vettétek fel?
Csaba: Ahogy ez az előző lemezeket is, ezt is Feri házi stúdiójában vettük fel, egy kőbányai pinyóban ott, ahol a próbatermünk is van. Ez a módszer az évek alatt szépen bevál nálunkt, és természetesen kényelmesebb is. Van időnk kísérletezni, egyből visszahallgatni, változtatni, újra venni. És ami a legfontosabb, úgy szólnak dalok ahogy mi szeretnénk hallani.
Feri: Azért részemről szeretném, ha a dalok még „szarabbúl” szólalnának meg... vagyis még koszosabban, még egyedibben, de persze nekünk is megvannak a korlátink. A felvételt ugyan már tavaly év vége felé elkezdtük, de az effektív munka szempontjából nem volt sok, csak úgy csináltuk ahogy éppen ráértünk. A ’Shit Mountain’ című dal egy közös projekt Sánta Zolával és mivel ő nem egy kőbányai huligán, hanem egy kécskei-betyár, ezért vele is időt kellet egyeztetni a felvétellel kapcsolatban. A megjelenést sem kapkodtuk el a kitűzött időpont előtt már rég készen volt a lemez.
vagyis még koszosabban, még egyedibben, de persze nekünk is megvannak a korlátink. A felvételt ugyan már tavaly év vége felé elkezdtük, de az effektív munka szempontjából nem volt sok, csak úgy csináltuk ahogy éppen ráértünk. A ’Shit Mountain’ című dal egy közös projekt Sánta Zolával és mivel ő nem egy kőbányai huligán, hanem egy kécskei-betyár, ezért vele is időt kellet egyeztetni a felvétellel kapcsolatban. A megjelenést sem kapkodtuk el a kitűzött időpont előtt már rég készen volt a lemez.Rockbook: A borító nagyon dögösre sikerült. Mit próbál szimbolizálni? Kié az ötlet és kié a kivitelezés?
Csaba: Nagyon szépen köszönjük! Igen, az elképzelés közös volt, a grafikát pedig a Feri kislánya, Molnár Ajsa készítette. Az alapötlet a tetoválásaink adták, a kis piktogramokat pedig a szövegekben feltűnő képek, szimbólumok inspirálták. Valóban nagyon jól sikerült a végeredmény, jobban, mint a lemezen lévő dalok. (hehe...) Na jó ez csak vicc volt. De lehet nem.
Rockbook: Fizikai adathordozón is megjelent az EP. Hol lehet hozzájutni?
Csaba: Akik még szeretnek kézelfogható anyagokat hallgatni, elveszni a borítóban, a címekben, azoknak készítettünk pár CD-t, ami rajtunk, a zenekaron keresztül érhető el, vagy a koncerteken. De meghallgatható amúgy a többi Muddy Roots anyaggal együtt ez is kb. az összes ismert zenei streaming szolgáltatón keresztül.
Rockbook: 2024.06.27-29. között kerül megrendezésre az Alpárfeszt Lakitelken, ahol ti is felléptek, méghozzá illusztris társaságban. Készültök valamilyen újdonsággal, meglepetéssel? Mennyi időt lesztek színpadon?
Csaba: Idén is az a megtiszteltetés ért minket, hogy meghívást kaptunk a 2024-es Alapárfesztre, amit ahogy mindig, egyből el is fogadtunk. Mondhatni már állandó visszatérők vagyunk szerencsére, talán kettő, vagy három alkalommal nem sikerült fellépünk ott. A fesztivál utolsó napján 29-én fogunk játszani 19.00 órás kezdettel, ami egy is igen elég erős napnak ígérkezik, és edzünk is rá keményen. Olyan 40 perces szettel készülünk, amiben szerepelni fognak természetesen az új ’The Die is Cast’ dalok is, és viszünk pár „muddysra” átgyúrt Burning Full Throttle feldolgozást is. És előre hozva a következő kérdést, szeretnénk a közösen szerzett dalt is eltolni Sánta Zola barátunkkal.
Rockbook: Egyéb kötődésetek is van a fesztiválhoz: A “Shit Mountain” című dalban vendégművészként közreműködik Sánta Zola, a fesztivál főszervezője is. Milyen volt a közös munka?
Killer Miller: Zola már nagyon régóta Barátunk, így adott volt, hogy vele közös projektet csináljunk. Azt hiszem nagy megtiszteltetés, hogy együtt készíthettük el ezt a számot és hozzá a klipet is. Nagyon jó volt együtt dolgozni, pikk-pakk ment minden.
Csaba: Na és igen. Zolával már nagyon régóta ismerjük egymást, amibe most nem is mennék bele részletesen, mert az egy külön riportanyagot megtöltene. Elég annyi, hogy Zola előkerült nálunk ezzel a dal ötlettel, átküldte nekünk egy kérdéssel, hogy mit szólnánk egy közös munkához. Mi pont lemezkészítés közben voltunk, szóval kaptunk is rajta, és megbeszéltük, hogy akkor erre az anyagra ez fel is kerül. Mi is érleltük egy kicsit, kisfésültük, elküldtük a „szőrösítési” javaslatokat, és amikor már összeállt, Zola felugrott hozzánk Kőbányára feljátszani a részeit. Úgymond külsőssel együtt dolgozni nekünk is új volt, de nagyon jól sikerült. Meg hát Zola egy csupaszív csávó, tele zenével. Szóval elég gördülékenyen ment minden.
Rockbook: Ehhez a számhoz van már videoklip is. Hol vettétek fel? Mit tudhatunk a forgatásról?
Killer Miller: Tiszakécskén a Varázslótanyán. Na jó, az Arany János Művelődési Ház alagsorában, a Bakó Stúdió által. A koncepció alapötletét Csabi találta ki, és hozta végleges formába, én csak közreműködő voltam.
Na jó, az Arany János Művelődési Ház alagsorában, a Bakó Stúdió által. A koncepció alapötletét Csabi találta ki, és hozta végleges formába, én csak közreműködő voltam. Csaba: A forgatás időpontja idén februárba volt, ha jól emlékszem, a helyszínt pedig a tiszakécskei Arany János Művelődési Központ alaksora és pincéje adta. Próbáltunk valamiképp egy apokaliptikus atmoszférát visszaadni klipben, ezért esett a választás erre a helyszínre. Voltak közös, és egyéni felvételek is rólunk, de a legfárasztóbb talán a lépcsőn le, meg fel rohangálás volt (hehe...) A felvételt és a vágást, Bakó Misi barátunk készítette (Bakó Studio) akivel már volt szerencsénk dolgozni a Tiszakécske Session munkálatai alatt, így bíztunk a szemében és az ötleteiben. Teljesen elégedettek lehetünk vele, mert nagyon pazar lett. Köszönjük itt is neki a munkát, meg a nagy türelmét.
Rockbook: Terveztek klipet a többi dalhoz is? Amennyibe igen, úgy várhatóak további kollaborációk, akár más vendégzenészekkel?
Csaba: Egy új klipen a napokban kezdtünk el ötletelni, és ha minden jól megy, az új EP címadó dalára lesz készítve. Kollabra még nem kaptunk semmilyen felkérést, de nyitottak vagyunk bármire.
Rockbook: A Muddy Roots a Burning Full Throttle tagjaiból alakult. Miben más a két formáció. Visztek tovább valamit az előd szellemiségéből?
Killer Miller: Részben igen (mivel csak hárman vagyunk. Talán a Muddy-s számok letisztultabbak, kevesebb “variával”, de tökös rockzene ez is. Nem kell tovább vinnünk, hiszen mi hárman részben a Burning voltunk, így a szellemisége is bennünk maradt.
Talán a Muddy-s számok letisztultabbak, kevesebb “variával”, de tökös rockzene ez is. Nem kell tovább vinnünk, hiszen mi hárman részben a Burning voltunk, így a szellemisége is bennünk maradt.Csaba: Hogy miben különbözik? Hmm, ez jó kérdés...létszámban biztos. Na, de újból komolyra fordítva a szót, a szellemiségben biztos maradtunk a régiek. Most így ugyanazt, a kissé túlvezérelt „fuzz” -os, autórádióba való, táncolós rock & roll-t játsszuk, mint előtte. Nyilván technikailag másként kellett hozzáállni a számíráshoz, koncertezéshez, a trió miatt, de szerintünk jól működik, és szeretjük ezt a felállást. Amellett a nagy gázsikat is kevesebb ember között kell szétosztani, és a kocsiban is jobban elférünk... hehe...
Na, de újból komolyra fordítva a szót, a szellemiségben biztos maradtunk a régiek. Most így ugyanazt, a kissé túlvezérelt „fuzz” -os, autórádióba való, táncolós rock & roll-t játsszuk, mint előtte. Nyilván technikailag másként kellett hozzáállni a számíráshoz, koncertezéshez, a trió miatt, de szerintünk jól működik, és szeretjük ezt a felállást. Amellett a nagy gázsikat is kevesebb ember között kell szétosztani, és a kocsiban is jobban elférünk... hehe... Rockbook: Amikor megjelent a Wings On My Back nevű album, az akkor megjelent cikkek legtöbbje a ZZ Top-hoz, Cream-hez stb... hasonlított benneteket. Hogy élitek meg ezt a fajta viszonyítást?
Killer Miller: Biztosan így van, nézőpont kérdése (illetve “kritikusé” ) Persze jól esik, ha a “Nagy Öregeket” meghallják a zenénkben, bár én nem szeretem a hasonlítgatást. Mindenki a mi saját stílusunkért, zenénkért kedveljen minket, ha tetszik neki.
) Persze jól esik, ha a “Nagy Öregeket” meghallják a zenénkben, bár én nem szeretem a hasonlítgatást. Mindenki a mi saját stílusunkért, zenénkért kedveljen minket, ha tetszik neki.Csaba: Fúúú, az évek során voltunk már „a szegényember Clutch zenekara”, ZZ Top-ba oltott Motörhead, meg még hasonlók. Nyilván mi is kihallunk pár stílusjegyet, ami utalhat ezekre bandákra, de hát akkor legyen úgy. Ha valaki ezeket fedezi fel benne, akkor mi csak büszkék vagyunk rá, hogy ilyen nagy nevek között említenek minket. De attól meg mi vagyunk a Burnin’... ja nem, a Muddy Roots! Elnézést kérünk!
De attól meg mi vagyunk a Burnin’... ja nem, a Muddy Roots! Elnézést kérünk! Rockbook: Tavaly megjelent a Devil's Highway unplugged verziója a Tiszakécske Session keretében, egy videoklip formájában. Hogy éreztétek magatokat a forgatáson? Milyenek voltak a visszajelzések?
Killer Miller: Én személy szerint nagyon jól. Szuperklassz helyszín és még szuperebb stáb volt, ennyi. És még az időjárással is szerencsénk volt. Mindenkinek tetszett a zene és a klip is, akivel beszéltem erről. Véleményük szerint profi az egész, úgyhogy nagy gratula a stábnak a kivitelezésért (szintén Bakó produkció) és ezer köszönet Zolának a lehetőségért.
És még az időjárással is szerencsénk volt. Mindenkinek tetszett a zene és a klip is, akivel beszéltem erről. Véleményük szerint profi az egész, úgyhogy nagy gratula a stábnak a kivitelezésért (szintén Bakó produkció) és ezer köszönet Zolának a lehetőségért.Csaba: Jaj, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy felkértek minket erre a szereplésre, hiszen zseni zenekarok és előadók közé léphetünk be ezáltal. Tiszakécske Session-ről tudni kell, hogy mindig valami Tiszához, vagy ahhoz környékbeli helyszínre rakják, és amikor odaértünk a forgatásra, akkor szembesültünk vele, mennyire zseniális helyet választottak ki nekünk. Mesés volt. Szerintem ezt a videó is visszaadja. A szám kiválasztása, áthangszerelése is egy érdekes és új élmény volt számunkra, mert előtte akusztikus próbálkozásunk még nem nagyon volt. Kicsit izzadtunk is vele, de úgy gondolom megugrottuk ezt is. A visszajelzésből egyre emlékszem, hogy csináljunk majd egy ilyen lemezt is. Majd talán egyszer. Egyelőre még bírjuk a hangoskodást.
Rockbook: Stoner rock zenekarként aposztrofálnak benneteket. Szerintetek az adott műfaji hullám elérte már a zenitjét? Gondolok itt arra, hogy a zenei műfajok eddigi történetét tekintve nagyjából 5-10 éves ciklusokban változnak az épp népszerű stílusok.
Killer Miller: Nem is tudom igazán milyen zenitje lehet a stoner rocknak. Szerintem ez egyfajta rétegzenei stílus. Ma már ennek a műfajnak is rengeteg “elágazása” vagy “leágazása” van, de biztos nem fog népszerűsége alábbhagyni, ha az ebben mozgó zenekarok továbbra is tökös zenét kreálnak. Csak a hallgatók, kedvelők létszáma lesz hol kevesebb, hol több, illetve egyes földrajzi helyeken a népesség számának arányában - a nagy számok törvénye szerint - több követője lesz, mint máshol a Stoner Rocknak is, mint zenei stílusnak.
Csaba: Részemről ez a műfaj valahogy mindig is underground maradt, főleg nálunk, de ebbe most én sem mennék bele. Persze hordozzuk magunkon a stílus hangzásjegyeit, hiszen szeretjük használni a torzított porszívót még mindig, de mi is inkább hajlunk a hard rock irányba, mint a sivatagi Kyuss-os képvilágba. De mi szeretünk ebben a közegben mozogni, jól érezzük magunkat benne, de tudjuk a határokat is. Röviden válaszolva, a ’hármas stadion parti’ még váratja ezt a fajta stílust.
Rockbook: Kőbányai zenekar vagytok. Van a környéken olyan hely, amire otthoni pályaként tekinthettek, ahová hazajártok fellépni?
Csaba: Áhh, Billi bácsi mindent befoglal. (hehe...) Amúgy meglepő, de nagyon nincs.
Amúgy meglepő, de nagyon nincs. Feri: Sajnos Kőbányán nincsenek underground klubok, de valószínűleg nem is élnének meg. Az alkalomszerű helyi rendezvényeket nem az underground képviselői erősítik ezért is nem volt ilyen irányú törekvésünk.
Rockbook: Egyébként mennyit koncerteztek nagyjából egy évben? Ezen a téren mi a koncepciótok? Mihez kötitek az adott koncertek számát, természetesen a felkéréseken túl?
Killer Miller: Nincs előre eltervezett koncert koncepció egy adott évre. Ahogy a szabadidőnk időnk engedi úgy tudunk koncertezni, bulikat szervezni, felkéréseket elfogadni.
Csaba: Igazából szívesen megyünk bárhova ahová hívnak minket, nincs semmilyen koncepció. Nyilván még búcsúba nem hívtak minket, de még lehet, hogy az is összejön. A koncertek száma sajnos a polgári munka mellett korlátozva van, de így is próbálunk mindenhova eljutni, ahova csak lehet. A havi egy bulit azért szeretnénk tartani egy éveben.
Rockbook: Hol léptek fel legközelebb? Hogy alakul az év ezen a téren?
Csaba: Legközelebb a már említett Alpráfeszten leszünk, szóval, ott találkozunk! Facebook esemény itt.
Muddy Roots: Köszönjük a Rockbook!
A Muddy Roots elérhetőségei: Linktree (Facebook, Instagram, YouTube, Bandcamp, TikTok, honlap)
Bonivárt Balázs
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
