„A budapesti közönség óriási bulira számíthat!” - The Night Flight Orchestra interjú
Január 31-én látott napvilágot a The Night Flight Orchestra hetedik albuma, a Give Us The Moon, amelynek dalait február 13-án élőben is bemutatja a zenekar a Dürer Kertben. A lemezmegjelenés napján beszélgethettünk a banda frontemberével, a Soilwork-ből is ismert Björn „Speed” Strid-del aktualitásokról, zenei hatásokról és a magyar rajongókról.
Rockbook: Közismert tény, hogy az egyes zenei stílusok évtizedekkel később elkezdik reneszánszukat élni, tehát valamilyen formában visszatérnek a köztudatba, kicsit átalakulva, megreformálva. A The Night Flight Orchestra-ban konkrétan visszaköszön a 70-es, 80-as évek zeneisége, hangulata. Valami hasonló volt a cél, amikor megfogalmazódott benned egy új zenekar ötlete a Soilwork mellett?
Björn Strid: Abszolút. Számunkra ez a gyermekkorunk zenéje, úgyhogy nyilván van benne egy nagy adag nosztalgia, emellett pedig szerettük volna visszahozni azt a kiveszőfélben lévő zenei hagyományt, ami a 70-es, 80-as évekbeli dalszerzést, produceri munkát és játékstílust jellemezte. Olyan időtálló gyökerekről beszélünk, amelyek egy időre valahogy mégis feledésbe merültek, mi azonban továbbvisszük ezeket, de persze a magunk módján. A kiindulópont egyértelműen a 70-es évek vége és a 80-as évek eleje volt. Egész pontosan a 77-83 közötti időszak, ha nagyon pontos akarok lenni. 
Az a kedvenc zenei korszakom.
Az a kedvenc zenei korszakom.Rockbook: 1978-ban születtél, így bizonyára a 80-as években értek az első zenei hatások, még gyermekkorodban. Kik voltak a legnagyobb kedvenceid akkoriban?
Björn: Hűha, hol is kezdjem… anyukám szinte mindig Eurythmics dalokat hallgatott a kocsiban, úgyhogy én is hamar óriási rajongójuk lettem. Egyszerűen imádom Annie Lennox-ot. Szerintem ő minden idők egyik legjobb énekesnője. Szintén anyukámnak köszönhetően ismertem meg Bruce Springsteen lemezeit, valamint a 70-es, 80-as évekbeli rádiós popot, a Duran Duran-t és az új hullámos előadókat, de közben már felfedeztem magamnak az Iron Maiden-t is a The Number Of The Beast albummal. 6-7 éves lehettem, amikor először hallottam, szóval mondhatjuk, hogy gyakorlatilag világéletemben nagyon sokszínű volt a zenei ízlésem és rengeteg különféle műfaj volt rám hatással. Most ugrott be, hogy mennyire bírtam az Alan Parsons Project-et is! Az egyik barátom bátyja folyton az ő lemezeiket hallgatta, nekem pedig már akkoriban is nagyon bejött ez az elszállós hangulat és sajátos dallamvilág. Szóval nagyjából ők voltak a legnagyobb kedvenceim, de amúgy még reggelig sorolhatnám a neveket. 
Björn Strid
Rockbook: És mikor jött az ötlet, hogy összehozz egy olyan bandát, amely ezekre a zenei hatásokra épül?
Björn: Tulajdonképpen mindig is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy jó lenne valami egészen mást csinálni a Soilwork mellett. Már javában aktívan turnézó zenekar voltunk, amikor 2007-ben megismerkedtem David-del (David Andersson, a The Night Flight Orchestra másik alapító tagja), akivel azonnal megtaláltuk a közös nevezőt, mert kiderült, hogy nagyon hasonlóak a zenei gyökereink. Aztán az amerikai turnénkon ő segített ki minket session gitárosként, és ekkor már konkrétan elhangzott, hogy össze kellene hoznunk egy olyan bandát, amely a kedvenc zenei korszakunkat idézi. Igazából ez egy olyan részeg ötlet volt, ami végül tényleg megvalósult. Persze ezután még kellett egy kis idő, mire megtaláltuk a megfelelő társakat. Ha jól emlékszem, 2009-ben jammeltünk együtt először, és rögtön éreztem, hogy ebből valami igazán különleges lesz, most pedig már a hetedik albumunk jelent meg… őrület!
Persze ezután még kellett egy kis idő, mire megtaláltuk a megfelelő társakat. Ha jól emlékszem, 2009-ben jammeltünk együtt először, és rögtön éreztem, hogy ebből valami igazán különleges lesz, most pedig már a hetedik albumunk jelent meg… őrület!Rockbook: Az első lemezetekre viszont öt évet kellett várni a megalakulásotok után. Mivel telt ez a kezdeti időszak?
Björn: Rengeteg kísérletezéssel. Emellett persze az is tény, hogy mi folyton úton voltunk a Soilwork-kel, Sharlee D’Angelo pedig szinten megállás nélkül turnézott az Arch Enemy-vel, úgyhogy egyikünkek sem a Night Flight jelentette a prioritást. Akkoriban ez még csak egy egyszerű projekt volt, ami aztán folyamatosan fejlődött, ahogy alkalmanként összejöttünk, hogy új dalokat írjunk és vegyünk fel. Mindannyian nagyon élveztük a közös alkotást, és végül azon kaptuk magunkat, hogy igazi zenekar lettünk és egyre több időt szánunk erre.
Rockbook: És melyik album hozta meg a nagy áttörést? Mikor éreztétek úgy, hogy a rajongóknál és a kritikusoknál is berobbantatok?
Björn: Igazából az első lemezünkre is jó reakciók érkeztek, de az még egy nagyon kis kiadónál, a Coroner Records-nál jelent meg, ahogy a második albumunk, a Skyline Whispers is, de ekkor már éreztük, hogy tényleg van valami a levegőben, mert egyre több metal banda beszélt rólunk. Kiderült, hogy az In Flames és a Lamb Of God tagjai minket hallgatnak a turnébuszban, a kiadók közül azonban mégis egyedül a Nuclear Blast hitt bennünk, vagy csak ők értették meg, hogy mit is szeretnénk csinálni. Akárhogy is van, örök hálával tartozunk nekik! Az Amber Galactic-ot már ők adták ki, és egyértelműen szintlépést jelentett számunkra, mivel nagyon széles közönség ismert meg minket. Nyilván ott volt az a réteg, aki kíváncsi volt arra, hogy vajon milyen zenét játszanak együtt a Soilwork és az Arch Enemy tagjai, de felbukkantak olyan arcok is, akik teljesen más műfajokat hallgattak, és a Night Flight-ot ismerték meg először. Utána döbbentek rá, hogy „nahát, nektek van egy metal bandátok is?” Szóval ez egy ideje már oda-vissza működik, aminek nagyon örülök.
Szóval ez egy ideje már oda-vissza működik, aminek nagyon örülök.Rockbook: Hogyan jellemeznéd a The Night Flight Orchestra zenéjét és küldetését?
Björn: Igyekszünk visszahozni a régi zenei hagyományokat, valamint háttérzenét szolgáltatni a mindennapokból való meneküléshez. Remélem, nem hangzik nagyképűnek, ha azt mondom, hogy elég filmzenés rockot játszunk, ami tényleg jó kis aláfestő zene lehet az emberek számára, ha kiszakadnának egy kicsit a szürkeségből. Szeretnénk feldobni őket. Az a célunk, hogy jobban érezzék magukat, ha minket hallgatnak.
Rockbook: Mitől lesz egy dal sláger? Egyáltalán lehet tanulni a slágergyártást? Azért kérdezem, mert az NFO munkássága bővelkedik fülbemászó dalokkal. Nehéz is lenne bármelyiket kiemelni.
Björn: Az biztos, hogy ezt nem lehet erőltetni. Egy slágerhez mindenekelőtt egy időtálló dallam kell, ami betapad a hallgatók fülébe és nem is unják meg. Rengeteg fülbemászó dal van, ami egy hét után már az emberek könyökén jön ki és túllépnek rajta, szóval nem könnyű olyasmit alkotni, ami valóban kiállja az idő próbáját. Vannak instant slágerek, amik azonnal betalálnak a közönségnél, és akadnak olyanok is, amiket eleinte nem tudnak hova tenni, de aztán nagyon megszeretnek. Nincs erre konkrét recept. Nem lehet úgy leülni az asztalhoz, hogy „na, most akkor írok egy slágert!”
Rockbook: Mennyire volt nehéz talpra állnotok gitárosotok, David Andersson 2022-ben bekövetkezett halála után? Mi alapján választottátok ki a jelenlegi gitárosotokat, Rasmus Ehrnborn-t?
Björn: Nagyon megviselt minket, hiszen nemcsak egy zenésztársunkat veszítettük el, hanem egy jó barátunkat is. Miután lecsengett a pandémia és jött a nyitás, mi is elkezdtünk koncertezni, de David állapota ekkor már nem tette lehetővé, hogy velünk tartson, úgyhogy Rasmus csatlakozott hozzánk, akit egyébként is jól ismertünk, mert korábban már dolgozott velünk basszusgitárosként, szóval gond nélkül beilleszkedett közénk, mert nagyon érzi ezt a zenei világot és nem mellesleg fantasztikus srác. Ettől függetlenül időre volt szükségünk, hogy feldolgozzuk David halálát és újra megtaláljuk a zenélés örömét. Abban viszont biztosak voltunk, hogy Rasmus a tökéletes választás, és ezt az új album is igazolja. Jól hozza David stílusát, de van saját karaktere is és nagyszerű dallamérzékkel rendelkezik.
Rockbook: Apropó, új album! Január 31-én jelent meg a Give Us The Moon, amihez ezúton is gratulálunk!
Björn: Köszönjük szépen!
Rockbook: Vannak már kedvenc dalaid az új lemezről?
Björn: Igen, méghozzá mindig mások. Nagyon szeretem a Stratus-t, ami szerintem tökéletes nyitódal. Pénteken (január 30.) játszottuk először élőben, és a közönség imádta. A Cosmic Tide elszállós részeit is szeretem, de mondhatnám a Runaways-t és a Paloma-t is. A legbüszkébb viszont talán a lemez záródalára, a Stewardess, Empress, Hot Mess (and the Captain of Pain)-re vagyok, mert még sosem írtam ehhez hasonlót. Az ilyen epikus dalok mindig is David reszortjai voltak, de mivel ő sajnos már nem lehet velünk, úgy éreztem, be kell vállalnom ezt a kihívást. Azt hiszem, nem vallottam szégyent, az pedig már csak a hab a tortán, hogy éppen 7 perc 47 másodperces lett!
Rockbook: Pár napja (január 30.) volt az Európa-turnétok első koncertje. Hogy sikerült és mi alapján állítottátok össze a setlistet?
Björn: A setlist összeállítása nem volt egyszerű feladat, hiszen immár hét albumról beszélünk, és mivel ez egy lemezbemutató turné, értelemszerűen szeretnénk ízelítőt adni az újdonságokból, ugyanakkor előszedtünk pár régi dalt és persze néhány nótát a köztes időszakból is. Úgy tűnik, nem nyúltunk mellé, mert a holland közönség nagyon jól érezte magát. Telt ház fogadott minket Tilburgban, mindenki táncolt és fülig ért a szájuk, és mi is nagyon élveztük a koncertet, szóval ennél jobban nem is indulhatott volna ez a turné!
Rockbook: Látsz különbséget az egyes közönségek között? Mennyiben más mondjuk az európai és az amerikai?
Björn: A Night Flight-tal még nem turnéztunk Észak-Amerikában, Latin-Amerikában viszont már igen, és elég őrült élmény volt… Az ottani közönség igazi mániákusokból áll, akik nemcsak a szövegeket éneklik, hanem a basszus- és a gitártémákat is dúdolják! Európában ez egyáltalán nem jellemző, de az itteni rajongótáborunk is nagyszerű. A kedvencem viszont talán az ausztrál közönség, ami olyan, mintha az amerikai és a dél-amerikai ötvözete lenne. Amúgy ezzel az albummal talán végre Észak-Amerikában is eljutunk majd. Jó lenne!
Az ottani közönség igazi mániákusokból áll, akik nemcsak a szövegeket éneklik, hanem a basszus- és a gitártémákat is dúdolják! Európában ez egyáltalán nem jellemző, de az itteni rajongótáborunk is nagyszerű. A kedvencem viszont talán az ausztrál közönség, ami olyan, mintha az amerikai és a dél-amerikai ötvözete lenne. Amúgy ezzel az albummal talán végre Észak-Amerikában is eljutunk majd. Jó lenne!Rockbook: Milyen zenéket hallgatsz manapság az örök kedvenceid mellett?
Björn: Jaj, számomra mindig ez a legnehezebb kérdés… Gondolkoznom kell… Miket is hallgatok? Ja, igen! Nagyon szeretem a legutóbbi Jessie Ware albumot. Szerintem egyszerűen fantasztikus és ki merem jelenteni, hogy ő az új Donna Summer. De a 2023-as Myrkur lemez is hasonlóan betalált nálam. Azt hiszem, sikerült a spektrum két legtávolabbi pontját kiválasztanom! De ebből is látszik, hogy nagyon sokféle zenét hallgatok.
Gondolkoznom kell… Miket is hallgatok? Ja, igen! Nagyon szeretem a legutóbbi Jessie Ware albumot. Szerintem egyszerűen fantasztikus és ki merem jelenteni, hogy ő az új Donna Summer. De a 2023-as Myrkur lemez is hasonlóan betalált nálam. Azt hiszem, sikerült a spektrum két legtávolabbi pontját kiválasztanom! De ebből is látszik, hogy nagyon sokféle zenét hallgatok.Rockbook: Február 13-án Budapesten, a Dürer Kertben játszotok. Mire számíthatnak a magyar rajongók?
Björn: Nos, mindenekelőtt az egész zenekar nevében köszönöm a hűségeteket és a támogatásotokat! Csodálatos emlékeink vannak Magyarországról, és már alig várjuk, hogy visszatérjünk hozzátok. Ütős setlisttel, látványos show-val és minden eddiginél csillogóbb ruhákkal készülünk, úgyhogy garantáltan óriási buli lesz!
Rockbook: Egy kérdés erejéig kitérhetnénk a Soilwork-re is? Mert úgy tudom, ott is készültök valamire.
Björn: Igen, bár ez az év turnézás szempontjából elsősorban a The Night Flight Orchestra-ról szól, aztán megírjuk az új Soilwork lemez anyagát, és ha minden jól megy, a jövő év első felében meg is jelenhet. Szóval nem fogunk unatkozni!
Rockbook: Legutóbb a Soilwork-kel léptél fel Budapesten tavaly októberben az Arch Enemy és az In Flames vendégeként. Milyen élményeket szereztél? Esetleg a dalszerzésre is hatással lehetnek azok a zenekarok, akikkel együtt léptek fel?
Björn: Ezt nehéz megmondani. Természetesen minden banda inspirálóan hat rám, akiket látok, és előfordul, hogy felkapom a fejemet egy-egy riffre, hogy milyen jól működnek élőben. Szóval mindig hegyezem a fülemet és nyitott vagyok új dolgokra, de nyilván nem úgy, hogy ez a saját stílusunk rovására menjen. Egyébként egy ilyen turnén annyi különféle ember van egy légtérben, hogy társadalmi kísérletnek sem utolsó.
Rockbook: Van bármilyen különbség egy Soilwork és egy The Night Flight Orchestra turné megszervezése között?
Björn: Alapvetően nincs, mivel maga a folyamat ugyanúgy zajlik, a Night Flight-nál viszont kisebb költségvetésből gazdálkodunk, mint a Soilwork-nél, úgyhogy elég kreatívnak kell lennünk ahhoz, hogy megvalósítsuk az elképzeléseinket és egy valóban egyedi színpadi show-t mutathassunk be. Szóval végső soron csak pénzkérdés… Örülnék, ha ezzel az albummal sikerülne egy kicsit bővítenünk a lehetőségeinket, mert ötletekben nincs hiány!
Rockbook: Tudom, hogy még nagyon korai a kérdés, hiszen ma jelent meg az album, de kaptál már visszajelzéseket a rajongoktól azzal kapcsolatban, hogy melyek a kedvenc új dalaik?
Björn: Igen, ma gyakorlatilag felrobbant a telefonom, mert a világ minden tájáról jöttek üzenetek, és nagyon boldog vagyok, mert nincs olyan dal a lemezen, ami ne lenne valakinek a kedvence. Egyébként pont ma délután jelenik meg a Paloma klipje. Erre a számra is nagyon büszke vagyok, és ez is azok közé tartozik, amit január 30-án, Tilburgban játszottunk először élőben, és óriási sikert aratott.
Rockbook: Terveztek még klipet valamelyik dalhoz? Vagy forgattok esetleg egy koncertvideót a mostani turnén?
Björn: Elképzelhető, hogy felveszünk ezt-azt a turné során, de egyelőre semmi sincs kőbe vésve, ráadásul a Paloma már így is a negyedik klipes dal az albumról, úgyhogy majd meglátjuk.
Rockbook: Köszönjük az interjút és várunk benneteket Budapesten!
Björn: Mi is nagyon várjuk már. Fantasztikus este lesz! Köszönjük a támogatásotokat!
A Concerto Music bemutatja:
The Night Flight Orchestra
"Moon Over Europe 2025"
Vendég: Metalite
2025. Február 13., 19h, Dürer Kert
Jegyárak:
Január 1-től: 10.900
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
