Bejelentkezés

x
Search & Filters

Death To All, Gorguts koncertbeszámoló - 2014. 06. 25., Barba Negra Track



2014. június 25., Barba Negra Track - Death To All, Gorguts

 

Minden valamire való death metal rajongó áhítozva várhatta  a szerdai napot, melyen, két, méltán legendás múlttal rendelkező külföldi zenekar, a kanadai Gorguts és a floridai Death To All tett látogatást nálunk.

A helyszín a budapesti Barba Negra Track szabadtérrel rendelkező komplexuma volt, mely nem tűnt rossz választásnak, bár kicsit aggódtam a hangzás miatt. Személy szerint jobban szeretem a klub bulikat a belsőséges atmoszférájukkal együtt, mert sokkal emlékezetesebb tud lenni, mint bármi, ami szabad téren van. Szerencsére mindkét bandának sikerült előteremtenie azt a fajta „katarzist” amiért ilyen koncertekre jár az ember.

A fél 7-es kapunyitást követően lassan szállingózni kezdtek az emberek, rengeteg Death pólós fiatal és „old-school felvarrós” farmerdzsekis emberke lepte el a Barba Negra Track területét, ki-ki sörrel vagy egy pohár itallal lazítva. Meg kell jegyeznem, hogy nem annyira általános dolog, hogy ilyen nagy zenekaroknál a tagok árulják a banda merchandise-ját, ugyanis egyből a beléptető rendszeren átjőve jobbról maga Luc Lemay (Gorguts gitáros/énekes) árulta a pólókat, lemezeket.

Kedves embernek tűnt, állandóan mozgásban volt, pörögött, és ahogy elnéztem, szívesen tett eleget a rajongói kéréseknek – autogramokat osztott és örömmel villázott a közös fotókon. Sztár attitűdnek nyoma sincs, végtelenül emberi.

Sőt, az sem annyira általános dolog, hogy csak úgy a koncert előtt felment a Kevin Hufnagel (Gorguts gitáros és Dysrhythmia tag) egy nagyobb fajta ukulelével a színpadra, majd egy karfás székből solo-set-et adott elő a nagyérdeműnek. Kezdésnek nem volt rossz.

 

Gorguts


Nem sokkal 19.00 óra után végre eljött a pillanat, amire annyit vártunk. Színpadon a Quebéc városából érkező Gorguts és a közel egy éve megjelent albumuk „Colored Sands”  „Le Toit Du Monde” című dalával nyitottak.  Az intenzív kezdést követően műsoruk gerincét, a „Colored Sands” lemez dalai képezték, melyet hangról hangra és dinamikában a megfelelő módon adott elő a kanadai kvartett. Ahogy haladtunk előre a programban, úgy bontakozott ki az egyre brutálisabb hangzáskép, melynek szilárd alapjait olyan zenészek alkották, mint a Dysrhythmiából is ismerős Colin Marston (basszusgitáros), Kevin Hufnagel (gitáros) meg a rengeteg más zenekarban megforduló Patrice Hamelin (dobos), Luc Lemay enigmatikus zenekarvezető, gitárosról nem is beszélve.  Először még csodálkoztam azon, hogy miért nem a „Colored Sands” lemezen doboló John Longstreth püföli a bőröket, de be kellett látnom és „hallanom”, hogy a Patrice Hamelin remek választás volt a dobos posztra.

 


Minden egyes lejátszott hang a helyén volt, a jellegzetes cin színezések, dob-szignatúrák, sőt a lassabb kétláb-gépes témák is kellemesen gyomrozták a hallgatót, hatalmas monstrummá kovácsolva a régi és új lemezek dalait. Ehhez persze elengedhetetlen volt egy olyan húros szekció, mint a Kevin Hufnagel meg a Colin Marston, Luc Lemay alapítótaggal az élen. Precíz, pontos játékkal és egyéni gitárstílussal bírtak a Dysrhythmia tagok és ezt sikerült is remekül beleolvasztaniuk az amúgy rendkívül egyedi Gorguts hangzásba.  Azt a fajta megtervezett zenei disszonáns káoszt reprezentálták, amire sokan csak a stúdióban képesek, de élőben már kevésbé. Az „Obscura” lemezzel újító, progresszív, kísérleti transz irányába elkanyarodó, majd a zaklatott s katartikus „From Wisdom to Hate” lemezzel folytató Gorguts, igazán a „Colored Sands” albumon nyitott meg bizonyos kapukat, hogy lehet a komplex metal zenét így is játszani: szívvel és lélekkel.

 

Gorgots setlist:

 

01. Le Toit du Monde
02. An Ocean of Wisdom
03. Forgotten Arrows
04. Colored Sands
05. Reduced to Silence
06. Orphans of Sickness
07. Nostalgia
08. Inverted
09. Obscura

 

 

Death To All


A közel bő egyórás játékidő után kis szünet következett, átszerelés, hatalmas, fénylő Death logó a dobcucc mögött a kijelzőn. Szép számú embertömeg kezdett kialakulni a színpad előtt, rengetegen várták Chuck Schuldiner barátai és zenésztársai által életre hívott Death To All zenekart, mely most volt ebben a formában először Magyarországon.

Külön meg kell jegyeznem, amellett, hogy most szinte a klasszikus Death lemez – a „Human” –t rögzítő felállás volt a színpadon, valójában ez a koncertsorozat egyfajta gesztus és tisztelgés Schuldiner munkássága előtt. Steve DiGiorgio basszusgitáros mellett (aki többek között a Sadus-ban, Autopsy-ban és a Testament-ben is megfordult) a floridai, technikás, progresszív metal zenében utazó Cynic háromnegyede volt jelen.

 


Paul Masvidal gitáros kirobbanó energiával pengette a húrokat, míg Max Phelps gitáros, frontember kiválóan hozta Chuck ének és gitártémáit, szólóit. Már a kezdő dalban, a „Flattening Of Emotions”-ben, meggyőződhettünk arról, hogy jobb embert nem találhattak volna Schuldiner helyére. A magas, középmagas halálsikolyokat ugyan olyan energiával, szinte eszelősen üvöltötte a mikrofonba, mintha Chuck mostani reinkarnációja lenne.  Ettől függetlenül, a frontember szerepét inkább Steve DiGiorgio töltötte be, remekül kommunikálva a közönséggel a számok közt. Nekem úgy tűnt nagyon élvezte ezt.

 


 

A műsor vázát leginkább az olyan kultikus Death dalok adták mint a „Leprosy”, „Spiritual Healing”, „Symbolic” vagy Steve személyes kedvence a „Crystal Moutain”.  Gondolom minden rajongónak számára más a favorit, ezért a zenekar megpróbálta úgy összeállítani a dalok listáját, hogy mindenki elégedett legyen. Igazából nehéz lenne akár egy dalt is kiemelni, hiszen bármelyik lemezük, bármelyik dala olyan elementáris erővel és karakterrel bír, hogy zenekarok több ezrei inspirálódtak általa s kezdtek el sajátos zenét írni.  Sőt, biztos vagyok abban is, hogy sokan emiatt fogtak hangszert és kezdtek el metal zenét játszani egy zenekarban még évekkel ezelőtt.

Körülbelül a műsoridő felénél, két dal között láthattunk Sean Reinert dobos mögött a kijelzőkön egy emlékfilmszerű videót Schuldiner-ről, részben kézi kamerás, archív felvételeket, mely mementóként szolgált a 2001 decemberében elhunyt zenésznek.  Majd tagcsere történt a színpadon, az Obscura nevű német technikás death metalt játszó zenekar gitárosa és dobosa vette át a szerepet. Mondanom se kell, mindketten kiválóan képzett zenészek. Ez a stílusú muzsika a génjeikben lehet, Steffen Kummerer gitáros, énekes vérprofi módon adta elő a „Symbolic” és „Spirit Crusher” dalokat, a dobos poszton Hannes Grossmann zenésztársával együtt.

 


A műsor legvégén visszatért Reinert és Masvidal is, hogy együtt zárják a koncertet, a „Zombie Ritual” és a „Baptized In Blood” kettősével, majd mintha percre pontosan ki lett volna számolva, este tíz órakor vége is lett. Sokan a közönség soraiban egy ráadás számban reménykedtek (biztos vagyok benne, hogy egy „Pull The Plug-gal mindenki teljesen elégedetten távozott volna) de a zenekar hajthatatlan volt és nem jött vissza.

Ha lehet azt mondani, a csúcson kell mindig abbahagyni, akkor lehet ők egy kicsit korábban kiszálltak, nem tudom, ettől függetlenül én nagyon élveztem a koncertet.

A remek, szinte lemezminőségben megszólaló hangzás és kiváló, elkötelezett zenészek bizonyítottak, hogy igenis van élet a halál után, ha nem is fizikális alakban, de valamilyen megfoghatatlan formában, hangokba burkolva.

 

Chuck Schuldiner legációja tovább él, még ennyi év elteltével is. Úgy gondolom, egy zenész nem is kívánhat ennél többet, minthogy a halála után is játsszák a dalait.

 

 

Death To All setlist:

 

01. Flattening of Emotions
02. Leprosy / Left to Die
03. Suicide Machine
04. Spiritual Healing / Within the Mind
05. Cosmic Sea
06. Chuck Schuldiner Tribute Video
07. Crystal Mountain
08. Spirit Crusher
09. Symbolic
10. Zombie Ritual
11. Baptized in Blood

 


   

Lupus Canis
 

Címkék: 
DEATH TO ALL
Gorguts