Értem én, sőt teljességgel megértem! Azt, hogy akiknek sikerült belekóstolniuk a siker ízébe, a továbbiakban a „járt utat járatlanért el ne hagyj” elvét tartják szem előtt. (A kivételek kisebbik hányada inkább kísérletezik, a nagyobbik elkurvul: popularizálódik, esetleg szimplán hülye.) Paddy és „patkányai” negyedik lemezéhez érve sem változtattak a stílusukon (nevezzük ír folk-punknak), az oké. De hogy ekkora eredménnyel? Az is rendben van persze, csak épp nem térek magamhoz a meglepetéstől. Egyszerűen, nincs gyenge pontja az anyagnak! Töltelék-szám egy szál sem: hatalmas és változatos, olyan, mintha best of-lemezt hallgatnál, holott mind a 14 vadiúj nóta!

És a szerkesztés is tökéletes: pontosan olyan, amilyennek lennie kell! Dörren a duda elsőre, a dallam delejez. Döntöttél. Ezt a lemezt márpedig végighallgatod itt és most, ha a fene fenét eszik is! Közben észreveszed, hogy a nyitó dal, a pörgős Keep the Devil Down in the Hole gitárszólója a Cimbaliband által sikerre vitt Selyemcsárdást idézi távolról, de hát magyar az írmagunk is, épp ezért ez így van rendjén! Sosem árt egy kis hazai fűszer! Az induló-tempójú címadó szám ravaszul, szinte észrevétlen, szerelmesen tekeredik a szíved köré. Így jártál barátom – velem együtt! A My Sharona mindegy Budapest Bárba betévedt Gogol Bordello: igen érdekes és tetszetős mix, Paddy-módon keverve! A Rogue a legjobb ír kocsmazenékre hajaz. Nehogy már egyetlen efféle dal is hiányozzék az új Paddy-lemezről! A That's My Nature pedig megpörget, de nem ereszt el a világ minden kalózának kincséért sem!

A Sleeping with the Winter kellemesen ellágyít, elringat. Kell ez! Ránk fér egy kis pihenő… A Drunker Than You alighanem annak jegyében szól, hogy az igényesen kidolgozott kocsmadalokból soha sincs elég. Pörögj és élvezd a hatását! A Captain of my Soul címe önmagáért beszél. Pontosan azt hozza (mégpedig kitűnően) amit vársz tőle! A Blue Eyes pedig szimplán megigéz – ahogyan az már csak a mély tüzű kék szemek bevett szokása. A Rock This City emlékeztet, ha még nem tudnánk: rockerek lennénk mi azért, mégis csak, vagy mi a bánat! A becsapós Time Is In My Hands-et kezdetben balladának hihetted, pedig, nagyon nem az! A Without You – I Don't Wanna Dance persze hogy táncdal – és persze hogy a maga sajátos módján.

A Junkyard Girl tökéletes – mondjuk, a buli közepére időzítve. Egészen biztos, hogy nem ül le tőle a hangulat! És végül, de nem utolsósorban a What We Are című eszement keringő, egyben az elmaradhatatlan, aktuális, magával ragadó közönségénekeltetős nóta következik elő. Mert mit ér a legjobb zenekar is a közönséggel való egymásra találás nélkül? Könnyen belátható ugye!

Nem emlékszem, mikor volt ennyire érdemes három évet várni egy lemezre, de hát felesleges dolgokon nem agyal az ember.

A Lonely Hearts’ Boulevard megjelenés előtt 3 napig csak a Deezeren volt meghallgatható, ahol 1 nap után a toplista élére ugrott. A lemez már megvásárolható az alábbi helyekeken: iTunes, Deezer, Spotify, Tidal.

Olasz Sándor

Fotó: Nagy Márton