Egy nagyobb rendre eszmélni: Thy Catafalque, Vulture Industries koncertbeszámoló – 2026.03.15., Dürer Kert
Thy Catafalque, Vulture Industries – 2026.03.15., Dürer Kert
Dupla Dürer Kertes koncerttel indította európai turnéját a Thy Catafalque. A szerencsésebbek mindkét estére eljuthattak – kicsit más setlist, illetve más support produkciók fogadták őket. A műsor gerincét azonban 14-én és 15-én is a Geometria lemez adta, ami az egyik legizgalmasabb ékkő az (egyébként kifogástalan) életműben.
A Vulture Industries végére esek be. Jó indokom van: a Hősök teréről érkezem. A zenekar kiállása és dinamikája hozza a várt teátrális, sötét kabarés / rockos, experimentális / avantgárd metalos produkciót. Szeretem az olyan előadókat, akik a stílusukon belül vagy műfajok között is akár mernek nagy kilengésekkel dolgozni. A Vulture Industries pont ilyennek tűnik, és a felnagyított karizma, a drámaiság azért is szükséges, hogy kötőanyagként szolgáljon. Jól működik és abszolút Thy Catafalque-kompatibilis. Távoli rokonok. Érdemes ezek után jobban ráfülelnem otthon a csapatra, egy önálló bulit is nagyon élnék tőlük: összeért, elmés zene, mégis elemi, intuitív (groteszk) humor és erő hatja át. Majdnem teltház van már, a közönséget magával ragadja az egyébként tök korrektül szóló koncert. Nagyon kerek az est első fele – a második pedig azzal fokozza majd, hogy a szórakozást ötvözi egy mélyebb, ha úgy tetszik szakrálisabb élménnyel. Felszabadít, tisztít, feltölt. A Thy Catafalque mágiája úgy vélem, sosem hagy majd alább.
Kátaiék ezúttal azt csavarták a repertoáron, hogy a 2018-as Geometria (LP) teljes egészében elhangzott. Imádom, hogy bár évek óta tart az eufória, hogy végre élőben hallhatjuk, láthatjuk őket, még mindig tudnak új színezetekkel előrukkolni. Nem csoda, rendkívül gazdag a diszkográfia. A Geometria egy lassabb, több elektronikus hangszereléssel, merészebb műfaji áthajlásokkal tágította ki az addigi hangzást. A zene úgy hullámzik, mint a gabona a szélben. Hegygerincek emelkednek a gitárjátékból, folyók fakadnak a szintetizátorokból, a vokálok pedig hol csillagképeket festenek, hol vadként vágnak át a tájon. Nem volt ez élőben sem másként. A már remekül összeszokott felállás, a kitűnő hangosítás és a szokásosan igényes háttérvetítés, illetve a fények rögvest megnyitották ezt az ámulatos teret.
A műsor első felében a további lemezekről válogatnak slágereket, durvulásokat és egy szinte színházi előadássá emelkedő Ködkirályt, amit a Kő koppan csodálatos, éteri világa tetézett. Remek műsorív, szép intermezzo – gyakorlatilag ebből emelkedik fel a horizonton megjelenő fény, az ébredés dramaturgiájával a Hajnali csillag. Az intro jól ismert számlálása, a komplett jazzes játék megelevenedik. Instant libabőr, beavatás hangulat. Az elektronika, mint a köd, mindent átölel, átitat. Így képződik meg körülöttünk, velünk és bennünk ez a misztikus, mélyen ismerős tér. A Thy Catafalque egyik legnagyobb erénye, hogy zseniális érzékkel komponálódnak a dalok: hol nyers, hol álomszerű témák, hol egyszerre a kettő. Ez lehetővé teszi, hogy benne legyen a föld, a test, a súly, de a kozmikus távlat is. Földszag és a világűr neszei fonódnak össze.
A geometria a tér nyelve, az a láthatatlan háló, amelyre a valóság ráfeszül. A zene és a vizuál ezen elvek mentén képes ennyire immerzív, ennyire kábulatos, bensőséges lenni. Élőben ez valóban egyfajta eszmélet, transzállapot szeánszává válik.
Körök. Dallamok térnek vissza, ritmusok ismétlődnek, motívumok keringenek, mint bolygók. A kör a Thy Catafalqe-nál nem lezártság, sokkal inkább ciklus formájában van jelen: nappal és éjszaka, évszakok, születés és elmúlás. A koncert és a lemez érzelmi vektora által ugyanakkor a spirál is megképződik, mely felemel, utat nyit, megnyit minket, a hallgatóit is.
Egyenesek. Két pont között a legrövidebb út, mégis végtelen részre osztható. A dalok nem sietnek egyik pontból a másikba. Kanyarognak, visszatérnek, kölcsönös infekcióval alakulnak át. Ezeknek a szökésszálaknak és hurkoknak is van rendjük. Egy ösvényre lelünk az erdőben: fák, dombok, patakok alakítják őket. A természet geometriája. Az ember ebbe a rendbe tagozódik, valami nagyobb létösszefüggést sejt meg. Remekművek segítik. Néha annyira bele lehet merülni, hogy elfelejtem, hol is vagyok mindeközben.
Háromszögek. A föld ott van a mezőkön, a sárban, az emlékezet a nyelvben, a népzenei árnyalatokban, a múltból feltörőben, a kozmosz az atmoszférikus hangzásban. Ez a három erő képzi meg az albumot. Ebbe a háromlábú állványon álló teleszkópba nézhettünk bele a koncert által. A végtelenbe és önmagunkba egyaránt beleshettünk.
Az elragadtatottságot egy Néma vermek encora-ral robbantják miszlikekre. Itt már nincs kompromisszum: a szomatikus hév felrázza az embert. Koncerten van. Micsoda koncerten!
A geometria az ember egyik legősibb kísérlete, hogy felfedezze a rendet a világban. A Geometria mégsem az alakzatok vagy formák merevségéről szól, hanem arról, hogy a világ tele van rejtett mintázatokkal, jelekkel. Ezeket nem számok, eszközök, hanem az idő, az emlékezés, a zene, az érzések rajzolják. A lemez és az est gyújtópontja így leginkább a lét, nem valami véletlen halmaz. Reményteli kicsengéssel hagytuk el a szeretett Dürer Kertet.
Gyarmati Dominik
Fotók: Máté Évi (Teljes galériák: Thy Catafalque, Vulture Industries)
Az előző nap beszámolóját itt olvashatjátok.
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
