Életérzés vagy koncert? - Fontaines D.C., Nanana koncertbeszámoló
Fontaines D.C., Nanana - 2025.06.21., Barba Negra Red Stage
Június 21-én első önálló hazai koncertjét adta az ír Fontaines D.C. a Barba Negrában. Korábban a Sziget Fesztiválon lehetett őket látni 2022-ben és 2024-ben is, így éppen ideje volt, hogy Elton John szerint a legjobb koncertező zenekar egy headline show-val is megörvendeztesse a magyar közönséget. Persze ez nem teljesen jött össze, sokan kicsit keserű szájízzel távoztak a helyszínről az este végén.
Mindössze két nappal a koncert előtt érkezett a hír, hogy logisztikai okok miatt a Jadu Heart duója nem tud fellépni, így a sokszínű, alternatív, indie rock, grunge, dream pop műfajában is alkotó páros helyett megkaptuk a magyar Nanana-t. Persze nekik ez egy hatalmas lehetőség volt a Hangfoglaló Program idei induló előadójaként és a post-punk stílusuk miatt illettek is a Fontaines D.C. elé, sokakban (többek között bennem is) nagy volt a hiányérzet. A fogadtatásuk azért nem sikerült rosszul, pláne a külföldről érkezők értékelték jobban Timári Lotti zenekarát. Az énekesnő magyarul és angolul is kommunikált a közönséggel, valamint több-kevesebb sikerrel igyekezett lelkesíteni a szépen gyülekező tömeget.
Amikor azt írom, hogy tömeg, azt tényleg szó szerint is kell érteni, hiszen a Red Stage sátra dugig megtelt a koncertre látogatókkal. Persze akik nem nagyon ismerik a Barba Negrát, azoknak ez újdonság volt, pedig a nyári szezonok során többször előfordult az is, hogy még a sátorba se fért be mindenki. Itt inkább ami a többségben negatívumként maradt meg az az volt, hogy aki megszomjazott a koncert előtt, közben vagy után, fél órán belül nem tudott sorra kerülni a pultoknál (ez sajnos visszatérő probléma). Bár a helyszínt sokan a hangosítás miatt kerülik első sorban, az a helyzet, hogy (lekopogom, de) ez a probléma megoldódni látszik. Az elmúlt időszakban több alkalommal is jártunk a helyszínen és minden alkalommal jól is szólt. Most nekem talán az ének egy kicsit halk volt, de előfordulhat, hogy csak rossz helyen álltam. Azt este negatívumait pedig azt hiszem ennyiben le is tudtam.
Borzasztóan sajnáltam, hogy tavaly ki kellett hagynom a Fontaines D.C. Szigetes fellépését, de most úgy érzem, hogy mindenért kárpótolva lettem. Bár egy post-punk zenekarként indult a csapat, mára erős lenne csak ezzel a műfajjal jellemezni őket. Persze a jó punk alap azért megmaradt, de olyan grunge, alternatív rock vagy poposabb elemeket is bevontak az utóbbi időben, amelyre a kezdetekkor nemigen volt példa. 2024 augusztus 23-án jelent meg utolsó nagylemezük Romance címmel, melyen ez a fajta "kísérletezés” abszolút kicsúcsosodik, de még sincs az az érzése a hallgatónak, hogy egy káoszba fulladt volna a teljes anyag a műfajok közötti csapongás miatt. Ha csak megnézzük például a korong címadó dalát a maga sötétebb hangulatával, a nyári estét felidéző Favourite kellemes dallamát, a bárkiből ugrálást kiváltó Here’s The Thing ritmusát vagy a balladisztikus In The Modern World letisztultságát, olyan, mintha a zenekar egy-egy különböző korszakába csöppentünk volna. Kiváncsi is voltam, hogy élőben hogy fog tudni működni a műsor, de annyira profin van kitalálva és felépítve az egész, valamint annyira hűek tudnak maradni benne a tagok önmagukhoz, hogy egy pillanatra nem éreztem azt másfél óra alatt, hogy valami ne stimmelne a produkcióval.
Kivetítő nem volt, a Romance album borítóján és szinte minden merch terméken is szereplő szivecske egy gigantikus szürke felfújt lufiként biztosította a hétteret, melyet egy LED-es fontaines dc felirat egészített ki a színpad felett. Érdemes az egyes karaktereknek is külön-külön időt szentelni, hiszen nem hétköznapi jelenség egyikük sem. Persze a kifejezetten előnytelen napszemüvegeken és Carlos O'Connell rózsaszín haján túl is rejlik bennük különlegesség.
Bár Grian Chatten, frontember egyre többször cseréli le a szoknyáját nadrágra, a mikrofon körüli kicsit esetlen táncolása továbbra is megmarad a show elengedhetetlen részeként. Hasonlóképpen a kommunikációt sem viszi továbbra sem túlzásba, hiszen a visszataps előtti több, mint egy órában mindössze egy ,,Free Palestine!” felszólításra futotta tőle. Én alapból nem szeretem, amikor a főhős ennyire távolságtartó a közönségével szemben ilyen szempontból, viszont tény, hogy nekik még a két dal közötti csend sem hatott soha kínosnak. Nem is tudnám ezt negatívumként felhozni, hiszen nagy hiányérzetet nem okozott bennem és még ez a fajta zárkózottság is a zenekar imidzsébe illik.
Gyakorlatilag olyan volt ezt az öt srácot nézni (kiegészülve a turnék erejéig Chilli Jesson személyével a háttérben), mint amikor a gimnáziumban a fura, kirekesztett, antiszociális figurák egymásra találnak és alapítanak egy zenekart.
Az biztos, hogy engem kilóra megvettek a srácok a jelenlétükkel, a tehetségükkel és mindennel, amit élőben nyújtani tudtak. Az, hogy a helyszín sokaknak bosszankodásra adott okot nem az ő és nem is a szervezők hibája és szerintem, akinek ez teljesen beárnyékolta a koncert élményét, nem is élte meg igazán ezt az eseményt. Az pedig, hogy kisgyerekektől elkezdve a már meglehetősen őszülő korosztályig is egyszerre ugráltatott meg mindenkit a Fontaines D.C. legénysége, megmutatja, hogy milyen fantasztikus dolgok születhetnek abból, ha néhány "fura figura” összefog.
A koncerten elhangzott dalok:
01. Romance
02. Jackie Down the Line
03. Televised Mind
04. Roman Holiday
05. Big Shot
06. Death Kink
07. Before You I Just Forget
08. Its Amazing to Be Young
09. Big
10. A Hero's Death
11. Bug
12. Huricane Laughter
13. Here's the Thing
14. Nabokov
15. Boys in the Better Land
16. Favourite
Ráadás:
17. In the Modern World
18. Desire
19. I Love You
20. Starburster
Matyi-Szabó Nóri
Fotók: Béres Máté
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
