A felejtés ellen: Dark Tranquility, Soen, Equilibrium, Iotunn koncertbeszámoló – 2025.10.07., Barba Negra
Dark Tranquility, Soen, Equilibrium, Iotunn – 2025.10.07., Barba Negra
Borongós őszi napok, az ember melodikus, de hörgős, egyúttal merengős zenét kíván. Erős hét tárul elénk: hétfőn Disturbed, Megadeth, kedden a tárgyalt este, csütörtökön Darkest Hour, péntek-szombaton Thy Catafalque. Míg tart a Budapesti Nemzetközi Könyfesztivál és az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál, véletlenül a keményzene is tol egy sajátot. Extra komfort, hogy otthon alhatunk, haha.
A Barba Negra a keddi napon már önmagában egy minifesztiválra invitál: négy zenekar, változatos, de összecsengő világok. A Iotunn kezdi meg a sort, egy kis adminisztrációs huppanás után be is jutok a Barba Negra végtelenül jófej csapatának köszönhetően. A zenéjük mindent magán hordoz, amit szeretünk az északi metal csapatokban. A progresszivitást nagyon finom eljárással csempészik bele a jellemzően grandiózus-elégikus-epikus dalaikba, amik emelkedettségét tovább fokozza az énekes (Jón Aldará) drámai, már-már operás énekstílusa, nagy kitartásokkal, érzelmes, lassú hajlításokkal és magas screamekkel. Figyelemreméltó első albumuk után tudták hozni a szintet, így nagyon kíváncsi voltam, mit produkálnak élőben? Az Access All Worlds (2021) már kijelölte, hogy a monumentális, nagy ívű dallamok és az (esetenként kozmikus képekkel fokozott) egzisztenciális kérdéshalmaz tere lesz ez a projekt, a Kinship (2025) pedig sikeresen tovább rétegezte, amit elkezdtek. Élőben tökéletesen megtestesítették, amit a felvételeken, jól működött és hatóerővel bírt az atmoszferikus, elszállós, kompozíciós anyaguk. Érvényt nyertek a szememben. Kicsit úgy voltam vele, hogy nem rossz a Iotunn, de tökéletesen láthatóak a gyökerei, nem különösebben csinálnak semmi extrásat, viszont amihez hozzányúlnak, azt jól ragadják meg és valóban sikerül érzékiséggel, mélységgel megtölteni. Magamtól a lemezek alapján nem biztos, hogy elmentem volna egy headliner bulijukra, de azután, amit most bizonyítottak, garantáltan ott lennék. Sikerült megvillantsák, hogy valami ősi ösztönvilágba markolnak ők, amivel menni kell, nincs mese. Kár, hogy ennyire kevesen voltak rajtuk, de azt is hozzá kell tennem, hogy nem sokkal többen gyűltek be az este végére se – olyan félháznyi ember gyűlt össze.
Az Iotunn setlistje:
01. Mistland
02. Kinship Elegiac
03. The Tower of Cosmic Nihility
Az Equilibrium zenéje viszont sose fogott meg. Mindig azt éreztem, hogy valahogy nem áll össze, amit művelni akarnak. A folkos vonal egyszerűen nem szervesül a zenéjükben. Ott van, töltelék, színezék, de marad olcsó dísz, extra elem, aminek diszfunkcionáltsága révén azonban nem lesz semmivel érdekesebb a zenekar, mint bárki. Organikusabban és erőteljesebben csinálja ezt például a Bloodywood, akik hasonlóan bulisabb folkos-grooveos metalra mennek, de az rendesen tarol, testileg hat ránk. De persze jár az esély nekik is, lássuk hát! A koncert megkapó introval indult, korrekt színpadi vizuál-elemek és törzsi dobok, remekül szervezett fények. Ahogy berobban az első dal, annyira kása a sound, hogy az előadás tök enerváltnak hat az intro robosztussága után. Sajnos nem lesz jobb a koncert végéig, bárhogy helyezkedem a térben. A közönség az első sorokban azért jól láthatóan ismeri és élvezi, ami történik. Az énekes hiperaktív, nekem kicsit túl is tolja, de a konferálásokkal legalább néha sikerül mobilizálni a hallgatóságot. A lassú dalnál nyilván bejátszák a telefonvakus kártyát. Oké. Egyébként minden daluk ugyanolyan hosszú screammel indul, ez is kicsit homogenizálja őket. Van pár emlékezetesebb folkos-groove-os kiállás meg egy Lorna Shore-os break, amik szereznek szórakoztató pillanatokat, de nem fog meg amit látok és hallok. Az utolsó, unreleased új dal pedig olyan, mintha az Electric Callboy vonalra terveznének ráálni – kicsit filléres kiadásban. Mindenesetre már megindul a bulihangulat.
A Equilibrium setlistje:
01. Born to Be Epic
02. Renegades
03. Bloodwood
04. Cerulean Skies
05. Blut im Auge
06. Shelter
07. Nexus
Soen. Volt szerencsém nem is olyan régen írni róluk. Nem gondoltam volna, hogy ezt az estét is ők viszik el. Már az feltűnő volt, hogy legalább annyi Soen pólós rajongót láttam, mint Dark Tranquilityset. Letisztultságuk válaszrím volt a Iotunn felvezetésére. A Soen zenéje tényleg patikamérlegen mért: elegáns, mégis dögös, érzelmes, mégis komplex szövegű, és zeneileg is összetett, ugyanakkor rengeteg a catchy dallam. Gitárosként legalább akkora élmény szakmai füllel hallgatni, mint dobosként. A kiegyensúlyozottság mellett mégis kellő hévvel tud tombolni, amit néhol a billentyűs-szimfonikus kiállások akasztanak meg. Nem teátrális, szentimentális. Nem tudtam nem arra gondolni folyamatosan, hogy basszus, ez egy nagyszínpados zenekar, egyszerűen frenetikus zenészek és szerzemények, nagykönyv szerint összerakott zenei és vizuális világ, mégis pulzál, ég benne a tűz, nem mesterkélt és egyedi felhanggal bír. Többnyire a Memorial (2023) és Imperial (2021) dalait hozták, de örültem, hogy a Lotus (2019) sem merült teljesen feledésbe. A második dal végére már összeállt a hangosítás is, kitűnően szóltak, ez nagyon ritka a Barba Negraban. Igazából tényleg azt éreztem a koncert végére, hogy oké, én megvagyok mára, megkaptam, amire vágytam. Persze, azért végtelenül vártam már, hogy életemben először láthassam a Dark Tranquility-t. És jöttek is.
A Soen setlistje:
01. Sincere
02. Antagonist
03. Martyrs
04. Unbreakable
05. Modesty
06. Memorial
07. Lotus
08. Violence
Egyszerű, de nagyszerű színpadi óriásfüggönyök, sok lilával és pirossal megfényelt műsor adta a vizuális vázat. És robbant a Dark Tranquility egy olyan műsorral, amire én speciel nagyon nem számítottam. Bevallom őszintén, hogy bár sokan megköveznének érte, de számomra az Atoma (2016) és a Moment (2020) a két csúcslemez tőlük. Persze szeretem a korábbi érákat is. És most gyakorlatilag megnyílt a föld, ott találhattuk magunkat a kétezres évek előtti és eleji diszkográfiai periódusban, valami eszméletlen erőtérben. Igen, nekem valahogy a letisztult, kicsit lassabb Dark Tranquility lett a kedvenc, de vitathatatlanul fontos dolgot műveltek annak idején is.
A The Gallery (1995) is egyértelműen kedvenc anyag tőlük. Hát most a kerek évfordulók révén abból és a Character-ből (2005) bőségesen kaptunk. Fejletépős-nosztalgikus buli volt. Az énekes (Mikael Stanne) karizmatikus, kedves jelenlétet hozott a konferálások őszinte, közvetlen stílusával és rejtett társadalomkritikus megjegyzésekkel, illetve egy zseniális performansszal – persze én nagyon örültem volna mégtöbb cleannek tőle (nyilván, ehhez olyan repertoár kellet volna), mert abban is káprázatos, hogy a maga egyszerűségével mégis olyan dallamokat boronál össze, amik pillanatok alatt messzire röpítik a hallgatót.
Az új zenészek nekem abszolút teljesítettek így élőben, volt is munka benne: iszonyat veretős-tekerős bulit toltak a régi dalokkal, megelevenedett az a sötét, nyers vonal, ami a maga újításaival az alműfaj alapkőletételének egyik fontos tényezőjévé tette őket. Nagyon élvezték, hogy ezt művelhették a színpadon, mi pedig szájtátva-nyakfájdítva, extázisban fogadtuk mindezt. A műsor végére nagy örömömre csúsztak be a későbbi tételeikből is, kerek lett az este. A Dark Tranquility kinyilatkoztatta: ereje teljében van, és rengeteg varázzsal szolgál még nekünk. Művészi, indusztriális, mélyenszántó flessek ámulatos spiráljával vezettek át egy lélegzetelállítóan sötét, mégis ismerős és szép világba.
A léthé vizéből iszunk ideérkeztünk előtt. Ez az este valahogy mégis, több ízben és ponton sikeresen felrántotta a feledés leplét. Mi serkent elő? Vér bugyogott, rianás volt, önreflexió, galaktikus látomások és történelmi-filozófiai fantazmák. Erőteljes, acélöntvény vázban, homlok- és bordahorpasztó elánban.
A Dark Tranquility setlistje:
01. Punish My Heaven
02. Edenspring
03. Lethe
04. The Emptiness From Which I FedThe
05. Dividing Line
06. The New Build
07. The Endless Feed
08. Through Smudged Lenses
09. My Negation
10. Lost to Apathy
11. Not Nothing
12. Atoma
13. Unforgivable
14. Terminus (Where Death Is Most Alive)
15. Misery's Crown
Gyarmati Dominik
Fotók: Béres Máté (A teljes galériához klikk ide!)
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
