Five Finger Death Punch: Báthory Zoli hazatérése talán még a vártnál is jobban sikerült
Five Finger Death Punch, Megadeth, Bad Wolves – 2020. 02. 20., Papp László Sportaréna
Annak ellenére, hogy a Five Finger Death Punch az utóbbi évek egyik legsikeresebb metalzenekara, ráadásul Báthory Zoltán révén elég erős magyar vonatkozása is van a csapatnak, egészen 2020 februárjáig kellett várnunk az első budapesti koncertre – és egyben Zoli hazatérésre 25 év után – de „cserébe” ez a pillanat egy igazán ütős turné keretében valósulhatott meg, amelyhez a FFDP mellett a Megadeth és a Bad Wolves is felsorakozott.
A Bad Wolves bizonyos szempontból elég szerencsétlen sorsú zenekar, hiszen sokan annak kapcsán jegyezték meg a nevüket, hogy 2018 elején fel szerették volna venni a The Cranberries ’Zombie’-jának feldolgozását Dolores O’Riordan-nel, az énekesnő pedig már el is utazott Londonba, ott azonban elhunyt, mielőtt felénekelhette volna a saját részét. A feldolgozás végül nélküle is elkészült, tavaly ősszel megjelent a N.A.T.I.O.N. című második album, idén pedig ugyebár a Five Finger Death Punch-csal és a Megadeth-tel közös turnéval kezdték az évet, ami nem éppen rossz ajánlólevél. A banda fő „fegyvere” egyértelműen a karizmatikus, élőben is kiváló teljesítményre képes frontember, Tommy Vext, aki egyébként néhány éve a FFDP-nál is besegített, amikor Ivan Moody-nak gondjai voltak. A zenekar mára már itthon is komoly tábort tudhat maga mögött, olyannyira, hogy a kommentek alapján többen egyenesen miattuk váltottak jegyet, ami azért elég nagy elismerés két ilyen kaliberű banda mellett. Ez a turné persze elsősorban nem a Bad Wolves-ról szól, így csak nagyjából 30 perc jut nekik esténként, de megmutatták, hogy ennyi idő alatt is képesek meggyőzni a közönséget.
Sokan értetlenül fogadták a hírt, amikor kiderült, hogy a Megadeth lényegében a FFDP előzenekara lesz – hivatalosan „különleges vendégként” vesznek részt a turnén – és bár a nagyobb múlt értelemszerűen Dave Mustaine-ék mellett szól, könnyen lehet, hogy a Five Finger népszerűsége mára már felülmúlja az övékét, különösen Európában. Magyarország persze még ezen belül is speciális eset, hiszen 2016 óta talán nincs ember, akinek a Megadeth kapcsán ne a lemondott a rockmaratonos koncert vagy az avokádó jutna eszébe – néhányan a büfében is megpróbálkoztak avokádót kérni, ami sajnos nem volt, pedig lehet, hogy valóban lett volna rá kereslet – amiről a mai napig is megannyi mém és komment születik.
Tavaly azonban még a trollok is szorították Dave Mustaine-ért, miután kiderült, hogy rákkal küzd, ezért az egész akkori turnéját lemondta a zenekar. Dave persze közben sem állt le, születtek az új dalok, nemrég pedig maga a frontember jelentette be, hogy hivatalosan is gyógyultnak tekinthető és készen áll a visszatérésre. Ilyen szempontból talán jó is, hogy a Megadeth „csak” különleges vendégként szerepel ezen a turnén, bár Mustaine-en egyáltalán nem látszott, hogy néhány hónapja még a rákkal vívta a harcot, és a többiek is remek formában vannak: David Ellefson zsenijét nem szükséges magyarázni, Kiko Loureiro és Dirk Verbeuren pedig új lendületet hoztak a zenekarba.
Sajnos azonban az Arénában újabban tapasztalható hangzásproblémák ismét jelentkeztek, és elsősorban éppen az ének rovására tették ezt a Megadeth koncertje alatt, ami ezzel együtt sem volt rossz, bár néhány klasszikus ezúttal kimaradt a programból. Nyilván a vendégzenekari státusz miatt a szokottnál kevesebb idő jut a Megadeth-nek, és ez bizonyos kompromisszumokkal és lemondásokkal jár. Így történhetett meg, hogy kiszorult a programból a korábban kötelezőnek számító In My Darkest Hour és a Tornade Of Souls is. A közönség nagy része láthatóan nem Mustaine-ék miatt érkezett elsősorában – bár azért akadtak ős Megadeth rajongók is szép számmal – de nem mindenki tudott mit kezdeni a csapattal, így zömében inkább az udvarias tapsolás, valamint Dave éltetése maradt, amikor néhány szó erejéig kitért a betegségére, és elmondta, hogy azért imádkozott, hogy most itt lehessen és láthasson minket. Persze ez valószínűleg a turné minden koncertjén elhangzik, mégis teljesen őszintének tűnt, és szerintem senki sem bánná, ha a koncert végén tett ígéretnek megfelelően a hamarosan megjelenő album után újra visszatérnének hozzánk.
A Megadeth koncert setlistje:
01. Hangar 18
02. The Threat Is Real
03. Dread and the Fugitive Mind
04. Sweating Bullets
05. Conquer or Die!
06. Trust
07. Angry Again
08. Dystopia
09. Symphony of Destruction
10. Peace Sells
11. Holy Wars... The Punishment Due
Mielőtt rátérnék a Five Finger Death Punch koncertjére, be kell ismernem, hogy nem vagyok a zenekar elkötelezett rajongója, de ennek ellenére figyelemmel kísérem a dolgaikat és kíváncsian vártam, hogy mire számíthatunk tőlük, és hogy Zoli vajon köszönti-e majd magyarul a rajongókat. A Megadeth utáni áthangszerelés kicsit hosszúra nyúlt, így a többség ezalatt a merch pultot vagy a büfét választotta, fél tíz után pár perccel azonban végre felhangzott a spártaiak csatakiáltása a 300 című filmből, a fehér függöny mögött pedig felsejlett Ivan Moody alakja, hogy aztán azonnal be is robbanjon a buli a Lift Me Up-pal.
Szerencsére már az első hangoknál kiderült, hogy a hangosítás sokat javult, az ének is teljesen jól hallható lett, így a technika ördöge sem rondíthatott bele a fantasztikus hangulatba. Moody egyébként zseniális frontember, a ruhatára pedig talán egy 90-es évekbeli turkálóból származik, és valószínűleg ő az egyetlen ember a metal világban, akinek ez jól áll és tökéletesen illik a karakteréhez. Számomra kicsit a Limp Bizkit-es Fred Durst szebb napjait idézte, de persze vitán felül áll, hogy Moody mostanra már mindenben túlszárnyalta őt. A legnagyobb figyelem természetesen kezdettől fogva Zolit övezte, aki a színpad elejére is kijött, hogy igazán a fényképezőgépek és a rajongók „kereszttüzébe” kerülhessen. Ekkor már egyértelmű volt, hogy csak idő kérdése, mikor intéz néhány szót hozzánk, és ez végül 2-3 dal után történt meg, amikor Zoli – mindenféle akcentus nélkül – megjegyezte, hogy megígérte Ivan-nek, hogy ez lesz a turné leghangosabb koncertje, és igaza is lett, ezután pedig beindult a későbbiekben többször is visszatérő Ria-Ria-Hungária, amit ugyan inkább meccsekről szokhattunk meg, mintsem koncertekről, de itt maximálisan helyénvaló volt.
Zoli másik megszólalása pedig kifejezetten viccesre sikerült, ugyanis azt a kérdést tett fel, hogy hány Zoltán van a helyszínen, Ivan pedig döbbenten szembesült vele, hogy nem az ő Zolija az egyetlen. Mint kiderült, neki is megvan a maga névproblémája: Európában ugyanis Ivánnak ejtik a keresztnevét az „ájven” helyett, amit az anyukája nehezményez, ő viszont már nem bánja. Később egyébként egy magyar válogatott hokimez is előkerült Ivan ruhatárából és Zoli is magára kapott egyet az akusztikus blokkhoz, amelyhez egy lámpa és egy kanapé is a színpadra került, még inkább megteremtve a bensőséges, családias légkört. Zoli mellett Andy James-nek is jutott egy dal akusztikus gitáron, méghozzá első ízben, ugyanis Andy a turné közben ugrott be James Hook helyére, így ő és Ivan is egyformán izgultak, nehogy valamelyikük elrontsa a produkciót, de végül egyikük sem hibázott.
Meg kell említeni a banda másik két tagját, Charlie Engelt és Chris Kael-t is, hiszen Charlie elképesztő pontossággal és stílussal üti a dobokat, Chris pedig tulajdonképpen egyfajta második frontember, aki a basszusgitározás mellett a vokálból és a közönséggel való kapcsolattartásból is alaposan kiveszi a részét, a zseniális szakálla miatt pedig egyébként is képtelenség nem figyelni rá. Persze, ha valakinek nem lett volna elég a zenészek látványa, kaptunk egy elég intenzív „lézershow-t” is és a pirotechnikával sem spórolt a zenekar, még több szektorral arrébb is lehetett érezni a felcsapó lángok melegét.
A „rendes” programot végül a Burn MF zárta, de párperces sötétség után ismét felvillantak a fények és kaptunk még egy izmos ráadást, amit aztán Zoli zárt le egy „köszönjük”-kel. A koncert előtt próbáltuk fejtegetni, hogy mi lehet a Five Finger sikerének a titka, és ha pár szóban kellene összefoglalnom, az őszinteséget és a hitelességet mondanám, mert bár egy ilyen kaliberű zenekar nyilvánvalóan egy hatalmas gépezet is valahol, aminek óramű pontossággal kell működnie, mégsem sikkadnak el az olyan emberi pillanatok, amikor például Zoli és Ivan megöleli egymást, vagy a frontember megkéri a pogózákat, hogy figyeljenek egymásra és az első sorokban állókra.
A Five Finger hibátlan show-t hozott Budapestre, Zoli hazatérése pedig talán még a vártnál is jobban sikerült, és jó látni, hogy a metalos közösségen belül nem a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás a divat, hanem örömmel és büszkeséggel tölti el őket egy honfitársuk sikere. A dicsőséges visszatérés tehát megvolt, és remélhetőleg a következő pesti koncertre már sokkal kevesebbet kell majd várnunk!
A koncerten elhangzott dalok:
01. Lift Me Up
02. Trouble
03. Wash It All Away
04. Jekyll And Hyde
05. Sham Pain
06. Bad Company
07. Burn It Down
08. Got Your Six
09. The Tragic Truth
10. Wrong Side of Heaven
11. Battle Born
12. Blue on Black
13. Coming Down
14. Never Enough
15. Burn MF
Ráadás:
16. Inside Out
17. Under and Over It
18. Far from Home
19. The Bleeding
További képekért klikk ide!
Tóth Mátyás
Fotók: Török Hajni
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
