Kicsit késve indultam neki a beszámoló megírásának, de valahogy úgy éreztem, hogy még érnie kell bennem a múlt hét csütörtök történéseinek. Annyira összetett és szinte leírhatatlan zenei élményben volt részem, hogy talán jót is tett ez a pár nap az irománynak.

Első körben nézzük csak meg a korongot, amiért Pestre utaztam. A „Hell Sweet Hell” névre keresztelt lemez a Grand Mexican Warlock második komolyabb kiadott munkája. Az első album az „Aeons” egy kísérletezgetős, összetett prog rock anyag lett. Nagyon sokszor meghallgattam ezt alemezt. Egytől egyig mindegyik számát imádom, de kifejezetten a „Reborn With The Sun” és a „We Disappear” tetszik. Ezektől a daloktól bármikor, bárhol, bármilyen környezetben kiráz a hideg természetesen a szó legjobb értelemében. Az együttes érzéseim szerint, már itt annyira magasra tette a lécet, hogy szinte - a magyar színteret tekintve – felülmúlhatatlan lemezt alkottak. Szinte, hiszen a Hell Sweet Hell-el csont nélkül ugrották át azt a bizonyos lécet. Sokkal letisztultabb, csiszoltabb, átgondoltabb és harmonikusabb lett, mint az előző korong. Így tehát nem is csoda, hogy már tűkön ülve vártam a lemezbemutató koncertet. Kíváncsi voltam, hogy is mutat színpadon az album.

Grand Mexican Warlock - Fisherman's Tale

Gyönyörű, napsütéses reggel virradt ránk március 20.-án Szegeden. Kora délután álltunk ki stoppolni a poros és kátyúban gazdag magyar országútra egy kedves barátom társaságában. Sajnos ekkor esett le az is, hogy egyikünk sem hozott fényképezőgépet, úgyhogy egyetlen egy fotót sem tudtunk kifacsarni ebből az estéből.  Bocsi!  Visszatérve az úthoz. Egy óvszergyártó cég autója vett fel minket. Meg is jegyeztem a haveromnak mielőtt megállt volna, hogy így talán egy kis támogatást kaphatunk az estéhez némi szóróanyag formájában. Miután felértünk jöttek a kötelező idegenforgalmi körök. Alföldi gyereknek Gellért-hegy, egy sör a Budai Váralagút tetején stb. A mini városnézés után irány az A38, de előtte még lecsaptunk egy villányi portugiesert az íze kedvéért.

Életemben először vetettem be magam a hajó gyomrába, ezért kicsit körülnéztünk. Nagyon tetszett a kialakítás és a hangosítás is csillagosötös volt az egész este folyamán. Kissé bormámoros állapotban sorakoztunk hát fel a színpad elé. A Kamikaze Scotsman zenekarról eddig nem hallottam, de nagyon üdítő meglepetés volt számomra a koncertjük. King Crimson, Pink Floyd és a billentyű, ének kombináció miatt a Mutemath volt az, ami elsőre eszembe jutott a bandáról. Bár lehet felesleges is felsorolni ezeket a zenekarokat, hiszen a srácoknak meglehetősen egyedi hangzása van. Annyira belefeledkeztem a progresszív melódiákba, hogy a koncert végére egy kicsit el is álmosodtam, de lehet, hogy ezta hatást az andalító bor váltotta ki belőlem. Mindenesetre szívesen meghallgatnám ezt a csapatot máskor is.

Kamikaze Scotsmen

A következő együttes a Mother’s Cake volt. A koncert napja előttbelehallgattam a zenekar muzsikáiba és már szinteakkorrajongójuk lettem. Rögtön beleszerettem ebbe a misztikus progresszív funk rock zenei világba. A koncerten pedig már a kezdésnél arcomba vágták a tortát. Sikerült teljes mértékben felébrednem, sőt rögtön az első számuknál (Creation’s Finest) a közönség elején akartam tudni magam.  Ezzel a nótával annyira megvettek, hogy rögtön járt kezem, lábam, fejem. Hogy is lehetne megálljt parancsolni a végtagjaimnak egy olyan tracknél, amelyben egyszerre megvan a Red Hot Chili lüktetése, a refrénben pedig ott motoszkál Jamiroquai dallamvilága. Zseniális volt. A koncert további részében teljesen belefeledkeztem a funky grooveokba és a Tom Morello-t megszégyenítő riffekbe, továbbá a számok közötti átvezető jamekbe. Nagyon jól kommunikáltak a srácok egymással és a közönséggel egyaránt. A végére a zenekar számomra azt is nyilvánvalóvá tette, hogy Robert Plant simán elmehetne a Mars Volta énekesének, hiszen a frontember hangja megtévesztésig hasonlított Plantéhez. Szóval köszönöm srácok édesanya tortája elképesztően finomra sikeredett.

Mother's Cake - Soul Prison

Eljött hát az igazság pillanata. GMW-ék igencsak komolyan vették a lemezbemutató kifejezést, hiszen először teljesen végigtolták a „Hell Sweet Hell”-t és csak ezután következett az „Aeons”. Később nekem úgy tűnt, hogy ez nem volt túljó döntés. Az első két számmal az együttes levett a maradék lábaimról, de utána ez a művelet számomra meg is rekedt. Igazság szerint kicsit vontatottávált a dolog.Egy gyors számot rögtön egy lassabb követettés így hamar meg is fáradtam. Nem tudtam mikor van ott a helye azugrálásnak és a dülöngélésnek, csak vergődtem, mint egy partra vetett hal. Nem éreztem az összhangot a zenekarban sem. Nade ezután következett a villámcsapás, ami egészen a zsigereimig hatolt. A Losses bevezető finom zongorajátéka után rámzúdultak a súlyos riffek és akkor azt gondoltam most állt össze igazán a csapat. Teljes mértékben kárpótolta az addigi bizonytalanságom. A srácok egyszerűen a húrok közé csaptak és a földbe döngöltek. Innentől kezdve már nem is volt megállás. Önfeledten énekeltem a közönség többi tagjával az első lemez jól ismert sorait. A „Reborn With The Sun-nál” pedig megint csak futkosott a hátamon a hideg és az esemény végére teljesen megszabadultam a maradék arcberendezésemtől.

Grand Mexican Warlock - Hell Sweet Hell (full album)

Mindent összevetve imádtam a koncerteket. Kaptam egy kis szeletet a progresszív rock világ minden szegmenséből és mindegyikben megtaláltam egy kicsit önmagam. Az estének az egyetlen tanúsága talán az lehet, hogy nem érdemes setlistként tekinteni az albumon található számok sorrendjére. Valószínűleg erre az apróságra viszont a következő Grand Mexican Warlock koncert után már emlékezni sem fogok.

A Grand Mexican Warlock-kal készült nemrégen készült interjúnkat itt elolvashatjátok.

László Gergely

Fotók: Barta Imre, Emil Chalhoub