Ha hétfő, akkor Szenes! Ezt minden Pécsre járó egyetemista tudja, de ha véletlenül elfelejtené, a bölcsész kar némely folyósólyán feltűnik a „Minden út a Szenesbe veszet” felirat. Ez alkalommal a Meztelen Diplomatákat látta vendégül az egyetem szórakozóhelye, akik kitettek magukért. A koncert előtt beszélgettem az együttes két tagjával.

Rockbook: Ez már biztosan nagyon sokszor került terítékre, de miért választottátok ezt a nevet? Direkt a provokációra mentetek, vagy a könnyű megjegyezhetőség volt a cél?

Toti: Először a diplomaták volt meg, aztán mindenféle jelzőt kerestünk hozzá, így jött végül a meztelen. Ez nekem nagyon megtetszett, a Meztelen Diplomata című filmet is imádom és ezerszer megnéztem gyerekkoromban – ez ugye a Vesztegzár a Grand Hotelben c. Rejtő regényből adaptált mű. Aztán később már egy csomó mindent belemagyaráztunk: hogy ez az ellenétek harmóniája, a meztelenség pedig az őszinteségre utal. De nem volt tudatos, hogy akkor ez most legyen provokatív. A jó megjegyezhetőség volt a fontos, ezért próbáltunk jelzőt keresni.  

Rockbook: Kiket tekintetek példaképeknek? Van olyan zenekar, vagy személy, aki miatt kezdtetek el zenélni, vagy akire hasonlítani akartok?

Jani: Olyan nincs, amit mindenki egyhangúan szeretne, bár a Beatles-re már majdnem mindenki azt tudja mondani, hogy igen, talán a Matyi, a basszusgitárosunk nem. Szerintem ez jó dolog, hogy alapvetően mindenkinek tök más dolgok tetszenek, persze egy csomó közös is van. Magam részéről, ha kell egyetlen egy példaképet mondani, az Thom Yorke.

Rockbook: És miért?

Jani: Miért? Mert egy kibaszott* zseni. Akármit csinált eddig az életében, én gyakorlatilag mindent meghallgattam. Nem csinált rossz számot még, mindegyiket imádom, énekből, elektronikából, gitárból ő az isten nekem.

Toti: Nekem az első ilyen impulzus pont a Beatles volt, olyan 10-11 éves koromban láttam a Hard Day’s Nigth-ot, ami akkor nagyon megtetszett, a közösség és az együtt zenélés fogott meg benne igazán.

Rockbook: Miben különlegesek a koncertjeitek? Ha valaki kíváncsi rátok, de még nem hallott titeket élőben, mivel promóznátok magatokat? Mit mondanátok, miért jöjjön el a koncertetekre?

Jani: Azt mondanánk - mert ez a szava járásunk -, hogy „Gyere el, mert őrület lesz!” - és egyébként tényleg, mert teljesen kiszámíthatatlan baromságokat csinál a Toti a színpadon. Maga a koncert egy nagyon durván jó élmény tud lenni, a fiúknak meg azt tudnám mondani, hogy jöjjenek el, mert mindig sokkal több a lány a koncertünkön, mint a fiú és ez egy nagyon jó dolog.

Toti: Ami az én vesszőparipám és amit szeretném, ha meg tudnánk valósítani, az egy nagyon energikus, életigenlő őrület, amiért érdemes zenélni. Valami közösségi élmény, ami a zenekar és a közönség között létrejön.

Rockbook: Tételezzük fel, hogy ez lesz a legeslegutolsó koncertetek. Ha előre tudnátok, mit csinálnátok ma másképp?

Jani: Én nem tudom, hogy mit csinálnék másképp. Talán semmit. Lehet, hogy jobban mozognék, vagy ugrálnék, de így sem érzem azt, egy koncert után sem, hogy „ú basszus lehetett volna egy fél fordulattal jobban ráfordulni ott a harmadik percben”. Nem gyújtanám fel a gitáromat, meg nem rúgnám föl az erősítőmet sem, semmi ilyesmit nem csinálnék. Talán csak nem akarnám abbahagyni a zenélést… Eljátszanánk az összes számunkat tízszer, amíg lenne ott két ember, aki hallgatja.

Toti: Hát én se tudok nagyon mást mondani.

Jani: Várj! Akkor most az egyszer tényleg beadnám, hogy meztelenül játszanék, mert soha nem léptünk még föl tényleg meztelenül, pedig mindenki meg szokta kérdezni, hogy „basszus ti most tényleg meztelenül játszotok?” - és nem. De most az egyszer bevállalnám!

Toti: Veled tartok!

Jani: Úgyhogy mindannyiunk nevében nagyon remélhetjük, hogy nem ez lesz az utolsó koncertünk!

Rockbook: Történt veletek már valami meghökkentő turnébuszos sztori, vagy valami, ami összezárt emberekkel szokott történni a turné alatt?

Jani: Most úgy jöttünk le, hogy hoztak minket, de alapvetően ilyenkor a zenekarból szokott vezetni valaki. Az egyik ilyen alkalommal Szolnokon játszottunk, ráadásul egy szolnoki lányt haza is vittünk, aki ottmaradt velünk koncert után még bulizni. Én vezettem, úgyhogy színjózan voltam, mindenki más viszont eléggé rendesen illuminált állapotban volt: jelesül is Tóth Attila énekes és valaha volt jó hírű ritmusgitáros, olyan mértékben vágott bele az éjszaka rejtelmeibe, hogy – mindamellett, hogy táncolt a bozótokkal előtte - menetközben fogta és a jó csúszós, esős úton behúzta nekem a kéziféket, ami elég izgalmas dolgokat eredményezett, így az út kellős közepén. De az benne az érdekes, hogy ő azt az elvet vallja, hogy ami egyszer jó, az jó kétszer is jó, szóval ezt utána rögtön megismételte…

Rockbook: Ha jól láttam, jöttök idén is Fishing On Orfű-re, viszont Pécsen még nem nagyon jártatok.

Jani: Pécsett még nem játszottunk, de Fishinges élményünk van, ugyanis a basszusgitárosunk beleejtette éjszaka a telefonját az egyik toi-toi-ba, majd szólt nekem teljesen kiborulva - mert előtte kapta nemrég - hogy „Jani, valahogy szedd ki”, tudta jól ugyanis, hogy én ilyen őrültségekre kapható vagyok. Akkor ráadásul még mankóztam is, úgyhogy mankóval és egy fél béna lábbal próbáltam valahogy kihalászni a telefonját. Előtte el is mondta nekem részletesen, hogy melyik budiba ejtette bele, teljesen szürreális látvány lehettem az éjszaka közepén. Aztán másnap mikor visszamentünk, kiderült, hogy teljesen rosszul emlékezett. Végül aztán előkerült a telefon, csak rosszban kerestem, úgy 40 percig… Amúgy büszke arra, hogy máig van egy bukéja a telójának.

Rockbook: Ha egyetlen egy szót kéne mondanotok a zenekarra, ami összefoglalja az egészet, és nem a meztelen.

Jani: És nem az őrület…

Rockbook: És nem az őrület, akkor mi lenne az?

Jani: Szex. Legyen ez. Amúgy nem igaz, de ezt kéne mondani. Na de most figyelj, Toti! Így keresztbe rakom a lábamat és azt mondom komoly arccal, hogy: a szerelem. Nem, amúgy a legigazabb az lenne, ha azt mondanám, hogy a jókedv, a vidámság, az öröm, mert ez alapvetően a próbáinkra ugyanúgy igaz, mint a leutazásunkra, vagy a koncertjeinkre. Ez így áthatja az életünket. Legyen akkor vidám szex.

A zenekar következő koncertje április 17-én lesz a Mika Tivadarban.

Hetesi Julcsi