Harmincadik szülinapi Disco Express reunion – interjú Betty Monroe-val
„Disco Express? Hol él maga, az őskorban? Az a kutyaütő banda már rég kifulladt ha nem tudná…”, halljuk a fejünkben Nagy Feró hangján Ford Fairlane szavait az Arany Málna díjas klasszikus filmből. Azonban Magyarországon nem a „Booty Time” az első, ami beugrik ennek a zenekarnak a neve hallatán, hanem olyan klasszikusok, mint a „Számcsengő System”, a „Szaladó férfi”, a „Pláza angyal” vagy a lírai „Vigyázz rám”.
A miskolci zenekar már jó ideje nem hallatott magáról, de úgy döntöttek, hogy a megalakulásuk 30. évfordulóját megünneplendő szerveznek egy koncertet a korábbi rajongótábor legnagyobb örömére. Ennek kapcsán beszélgettünk a Disco Express énekesével, Kalácska Gáborral (aka Betty Monroe).
Rockbook: Egy nemzetközi videochatben jelentettétek be a Facebook oldalatokon, hogy visszatértek még egy utolsó küldetésre, azaz egy „UtolShow” koncertet adtok. Mi adta az apropót, hogy újra színpadra álljatok együtt?
Betty Monroe: Szerettük volna bemutatni az embereknek, hogy hol tart már a technika, és úgy gondoltuk, hogy ha csinálunk egy koncertet, akkor az jó apropó lesz egy ilyen nemzetközi videochat pimpeléséhez. Illetve picit még az is benne van, hogy pontosan 10 éve álltunk így együtt színpadon, mert akkor lett volna 20 éves a zenekar. És már akkor megbeszéltük, hogy majd a 30. szülinapon lesz a következő. Így csak be kellett tartani a magunknak tett ígéretet, és ugye ehhez jön a videochat izgalma.
Rockbook: A zenekarban jó néhányan megfordultatok. A videóban már felfedtétek, hogy Te, Joey, Mikki, Leo és Lecsó már biztos ott lesztek. Kikre számíthatunk még?
B.M.: Ránk biztosan. Vannak még, akiket mindenképpen szeretnénk, de nem tuti hogy jönnek, van olyan is, aki ország világ előtt jelentette ki, hogy "soha többé", van aki szeretne, meg mi is szeretnénk, de az életébe nem biztos hogy belefér, szóval még képlékeny a dolog, ha lesz fix ember, aki fontos, azt mondjuk majd úgyis.
Rockbook: Joey gitározni is fog vagy csak szép lesz?
B.M.: Háromgitáros felállással támadunk, mint az Iron Maiden, olyat még úgyse csináltunk soha. De ha minden jól megy, lehet hogy két basszusgitár is lesz, hogy őket is lenyomjuk. Természetesen galoppozós témákkal, én pedig épp most vásároltam egy nagy csomag vibrátót a Temun. Jó lesz.
Rockbook: A koncert „csak” egy életmű show lesz, vagy a nagy újra egymásra találás megindította-e a kreatív csapokat? Mondjuk akár új dalok formájában…
B.M.: Lesz új dal, de előtte még hamarosan kijön a Plaza Angyal 2026-os változata. Több új dallal is készülünk, lesz köztük lassú is, meg kemény is, mint az acél. De épp most beszélgettünk arról is, hogy az első lemez jobb dalait újra felvennénk, és azt is feldobnánk legalább a Spotify-ra, hogy a Szaladó Férfit is hallgathassa, aki ráér. De ezt ne vegye senki ígéretnek!
Rockbook: Az „UtolShow” tényleg az utolsó lesz, vagy lesz „UtolShowUtáni”? Úgy hallom, Miskolc forrong.
B.M.: Köszi hogy kérdezted, a helyzet az, hogy eredetileg egy páros Miskolc-Budapest kombóban gondolkodtunk. Jelen pillanatban azonban egyszerűen nincs olyan miskolci helyszín, ahol reálisan meg lehetne csinálni egy koncertet. Ami árajánlatokat kaptunk az kb. a háromszorosa költségben a budapesti áraknak, miközben a régi közönségünk jó része már elköltözött a városból. Szóval teljesen őszintén mondom, hogy ami biztos az a budapesti koncert, így ez tényleg az utolsó. Ez van...
Rockbook: A közös szervezkedés, ötletelés, próbák során nem merült fel, hogy esetleg aktívan is visszatérjetek?
B.M.: De felmerült, csak aztán mindenkinek csipogott az okosórája, hogy ideje bevenni a gyógyszereket Papa. Úgyhogy abban maradtunk, hogy ezt most csináljuk meg nagyon faszán, addig amíg még fel bírunk menni a színpadra járókeret nélkül. Jegyvásárlás itt, Facebook-esemény itt.
Rockbook: Korábban számos Disco Express koncerten voltam még tinédzserként, a lemezeket is a mai napig előveszem és hallgatom. Ennyi év távlatából, szerinted mi a zenekar legfőbb hagyatéka?
B.M.: Én személy szerint nagyon büszke vagyok rá, hogy a szövegeink annyira rosszul öregedtek, hogy már teljesen vállalhatatlanok vagyunk ebben a mai PC világban. De a legfontosabb mégis az, hogy akiknek a fiatalkorának része volt a zenekar valahogy azok mind remek humorú emberek, és ez nekünk tökéletes így.
Rockbook: A Disco Express után is számos közös projektben részt vettetek/vesztek. Lecsó és Joey a Paddy and the Rats-ben, Leo és Lecsó a Holt Költők Társaságában és még ott van ugyebár a híres-neves Los Tres Bandidos. Úgy tűnik az egymás közötti kapocs is nagyon szoros.
B.M.: Ja és vannak még azok a projektek, amikről nem is tud senki, mert annyira kretének, hogy nem merjük megmutatni sem... Ez tényleg egy baráti társaság, és mi nagyon jól éreztük magunkat együtt. Az hogy mellette zenéltünk is nyilván nem volt hátrány, de ezek a barátságok azért maradtak meg ennyire erősen, mert soha nem munkaként tekintettünk a zenekarra, hanem azért csináltuk, mert így éreztük jól magunkat.
Rockbook: Mik azok a dolgok, amik a legjobban hiányoznak az aktív Disco Express korszakból?
B.M.: Pont ez. A bulizás, a haverkodás. Meg nyilván az ezzel járó gondtalanság is, ami a fiatalkorral együtt jár. Illetve az is, hogy nem fájt a derekam egyfolytában. Na jelzett is az okosóra, vehetem be a lumbágó elleni pirulát.
Rockbook: Melyik dalra vagy a legbüszkébb?
B.M.: Hát egyet nehéz választani, és általában változik is ez, attól függően, hogy éppen melyikről jut eszembe valami irdatlan nagy hülyeség, ahogy készült. De néhány lemezváltozatot pl. nem annyira bírok, mert ott nem érzem benne a viccet. De ezek belsős poénok inkább, csak én meg nem tudok külsős füllel dalt hallgatni. De pont most, hogy hallgattam újra a lemezeket, azért vállalható dolgokat csináltunk. Most épp a Honeyday a kedvencem és a Popbálvány, de lehet hogy két nap múlva már mást mondok majd.
Rockbook: Rádiós guruként mit gondolsz, van-e utódotok? Nem feltétlenül zeneileg, hanem inkább attitűdben.
B.M.: Nem nagyon trend mostanában csillogni, pompázni, inkább ilyen alter fazonokat látok mindenhol, és akkor most udvarias voltam. A The Struts-ot épp azért imádom, mert ők sminkelnek, ékszereznek, és bitang a zenéjük is. De nem nagyon tudok mást mondani rajtuk kívül a világon. Ez biztosan miattunk van egyébként, egyszerűen túl gyönyörűek voltunk, nehéz a mi utunkra lépni.
Rockbook: És a végére hagytam a legfontosabbat, sminkkészlet le lett porolva?
B.M.: Amíg élünk csillogunk, ez a mottónk, krédónk, missziónk.
Ulvicki Tamás
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
