Hegedűs, technos durvulás: Siamese, Chaosbay, Cold Culture koncertbeszámoló - 2025.01.21., Analog Music Hall

Search & Filters

Koncertnaptár

május

h	k	s	c	p	s	v
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31

Hegedűs, technos durvulás: Siamese, Chaosbay, Cold Culture koncertbeszámoló - 2025.01.21., Analog Music Hall

Siamese, Chaosbay, Cold Culture - 2025.01.21., Analog Music Hall

A dán Siamese bulija volt számomra az év első Live Nation által szervezett koncertje. Az eseményre január 21-én került sor az Analog Music Hall (meglehetősen hideg) nagytermében. A srácok tavaly június 5-én léptek fel nálunk utoljára, amikor a Barba Negrában Corey Taylor előtt nyitották meg az estét. Sokszor aggatom magamra az ,,előzenekarok védőszentje” jelzőt (természetesen viccből), hiszen ez alkalommal is például a Siamese koncertje sokkal jobban érdekelt, mint a főhősé, így borzasztóan örültem, amikor egy headline bulit is bejelentettek hozzánk.

Eredetileg a Blackgold melegítette volna be elsőként a közönséget, de a zenekart a turné során a Cold Culture váltotta le, akik nemrég adták ki a Siamese-zel közös dalukat, a Deep End-et. A szintén dán együttesnek ez az első olyan turnéja, melyet nem hazai pályán tettek meg, így egy hatalmas élmény és egy annál is nagyobb lehetőség bontakozott ki előttük. Szépen helyt is álltak, abszolút nem érződött rajtuk a tapasztalat hiánya vagy az izgulás. Egy kis extra meglepetés volt, hogy a dobosuk magyar, aki a koncert végén egy pár szót intézett is a még sajnos meglehetősen csekély közönséghez.

Cold Culture

Hasonló helyzetben volt a második vendégzenekar, a berlini Chaosbay is, akik szintén először keltek ilyen nagy útra. Egyébként nekik is van némi közük a Siamese legénységéhez, hiszen a 2022-es What Is War című dalukon Mirza Radonjica vokáljai hallhatóak. A zenekar megjelenése engem kifejezetten kiborított. Jan Listing frontembert leszámítva mindenki a melegítő variációk mellett tette le a voksát. A tipikus piros, csíkos Adidas pulcsinál egy fokkal kellemetlenebb volt a mackónadrág és Hawaii mintás ing párosítás, de ami igazán kiakasztott, az a melegítőnadrág, póló, zakó kombó volt. Én úgy vélem, hogy a tagok megjelenése és a zenekari összkép is hozzá tud adni a koncertélményhez, hiszen ettől is lesz különlegesebb egy ilyen esemény egy átlagos otthoni zenehallgatásnál. Ebből a szempontból nekem ez abszolút negatívum volt, ha hasonló stílusjegyeket szeretne valaki képviselni, azt is meg lehet tenni ennél ízlésesebben. Természetesen a hangulatomat azért nem rontotta el és srácok gondoskodtak arról, hogy koncert közben már eszembe se jusson erre koncentrálni. A zenekar szépen válogatta össze a setlistet, a legerősebb nótáik szinte mind felcsendültek. Ilyen volt például a koncertet nyitó Are You Afraid?, a közönséget is bevonó Maniac In The Mirror vagy a Don’t Kill Me és még egy The Police dal, a Message in a Bottle is feldolgozásra került.

Chaosbay

Háromnegyed kilenckor a Siamese vette birtokba a színpadot és bár a küzdőtér fele sem volt tele, mégis egy rendkívül jó hangulatú koncertnek lehettünk fül- és szemtanúi. A Home és a Numb nyitásának köszönhetően rögtön a tetőfokára hágott a hangulat, mely végig meg is maradt. A koncert első felében Mizra hangja párszor megbicsaklott (néha a megengedhetőnél is jobban), azonban idővel túl tudott lendülni ezeken az akadályokon. (Bezzeg a közönséget enyhén kinevette, amikor hamisan énekelt…)

Mirza Radonjica (Siamese)

A zenekar különlegessége, hogy több dalban többek között techno és EDM műfaji elemeket is felhasználnak, amely sokszor Christian Hjort Lauritzen hegedűjátékával egészül ki, ezzel alkotva meg egy kifejezetten egyedi hangzást. Ilyen például a Predator és az On Fire, melyek most egymás után hangzottak el.

Christian Hjort Lauritzen

A koncert felénél Mizra, kiegészülve Andreas Krüger gitárossal csatlakozott a közönség soraihoz, ahol sor került a Rather Be Lonely gyönyörű, egyszálgitáros verziójára. Ez a kis "lelassulás” szerintem kifejezetten jót tett az este menetének, ugyanis utána következtek az eddigieknél is nagyobb Siamese klasszikusok, mint a Holy, a Vertigo vagy a The Shape Of Water. Sokak örömére a zenekar The Weekend feldolgozása, a Party Monster is a dallista részét képezte. A ráadáshoz a lehető legstílusosabban tértek vissza a This Is Not A Song-gal. Az utolsó három dal bizony sikeresen feltette azt a bizonyos koronát az estére.

Bár a Siamese első headline turnéja keretén belül járt náluk, összességében sokkal kevesebb volt az érdeklődők száma, mint amennyit megérdemeltek volna. Nem tudom, hogy ennek van-e konkrét oka vagy inkább csak a szokásos több összetevős témáról van szó, mindenesetre továbbra is fontosnak tartom, hogy nem csak a hazai, de a hazánkba látogató kisebb, külföldi zenekarokat is támogassuk, amennyire megtehetjük. Az biztos, hogy egy teljes értékű eseményen vehettünk részt, mind a három zenekar kitett magáért és bármikor bármelyikük ismét ellátogat hozzánk, én biztosan ott leszek.