A hullámok gnosztikus csengése: Thy Catafalque, Boru koncertbeszámoló – 2025.10.10., A38
Thy Catafalque, Boru – 2025.10.10., A38
Merem állítani, hogy a Thy Catafalque a valaha volt legfontosabb magyar zenekar. De legalábbis a top 3 dolog egyike, ami a magyar zenetörténetben történt. Sőt, amit Thy Catafalque alatt értünk, nemzetközi viszonylatban is kivételes csoda. Lehet nem a populáris műfaj közegében ölt formát, de ez nem árnyékolja be az eszméletlen performanciát, ami létrejön.
Volt már szerencsém kétszer is látni őket, de egyrészt nehéz lenne megunni a diszkográfia bősége, a változó műsor, a sok zenész és a rendre érkező új anyagok miatt, másrészt pedig az A38 világszinten kiemelkedő hangzásán át kíváncsi voltam, milyen élmény?
Az első napot választottam, kifejezetten az általam csupán tavaly felfedezett Boru miatt. Borús öröm minden mártózás ebben a sötét, hol ijesztően-szorongatóan ismerős, hol dermesztően idegennek ható, fenséges masszában. Fontos helyiértéket képviselnek a hazai palettán, és teljes természetességgel képzik meg ezt a gyönyörű, már-már spirituális esszenciát, ami egyedülálló, komor, monolitikus, ugyanakkor alakváltoztatni és megszólítani képes pulzálással bír. Feketelyuk, átjáró valami másba. Magába szív, elnyel, elemeire bont, nem akarsz újra összeállni. És nem is tudsz már soha úgy. Marad valami ősi, sötét massza a sejtjeid közé ragadva. Hol összeroppani akarnak csontjaid, hol kolosszális erővel bíró, poszthumán entitás vagy, hol pedig csak ülsz a félhomályban és zúg a fejed. A Boruban minden megvan, hogy következő szintre emelkedhessen a zenekar. Élőben nekem kicsit monoton volt, hogy ugyanazon vizuális pattern-ök ismétlődtek és sokszor csak az egyébként tök hatásos, éteri, mélyen búgó (talán MIDI) billentyűzetes pad került bedobásra átkötésnek. Továbbá az ének is kevés hangszínt alkalmazott, és mindezekre rá is fogható, hogy műfaji sajátosság, intencionált stb., ez azonban nem változtat azon a műsoríven, hogy a közepén kicsit leült a hangulat, az energia- és érzelemtranzakció. Ami még kicsit zavart, hogy az énekes gyakran minimálisan ugyan, de késve lépett be vagy követte le a ritmus adott részeit. Ez lehet csak a fülmonitorból adódott, mindenesetre kicsit zavarta a fülem. Ettől függetlenül tökéletes választás voltak a Thy Catafalque elé és tiszteletreméltó produkciót toltak. Műfajukban egyedülállóak a hazai színtéren és biztosan sokszor találkozunk még a nevükkel!
A Thy Catafalque is egészen pontosan kezdett. Nem is baj: szokás szerint maratoni műsorral készültek. Már az első dalnál lemezminőségben szóltak, mérhetetlen hálát éreztem, hogy végre jó hangzással láthatom és élvezhetem őket. Az egész Thy Catafalque pálya nagyon wholesome, kezdve Kátai Tamás zsenijétől odáig, ahogy most rengeteg szeretettel vannak a színpadon egymás és a közönség felé. Szép, hogy effektíve családdá kovácsolódtak, és még szebb az a temérdek elismerés, ami külföldről áramlik feléjük.
Az esemény leírásában ritkán játszott dalokat említettek, ami pláne felcsigázta a fanokat, be kell valljam, engem is. Meg tudtak lepni: egy teljes Csillagkohós vagy Mólós döngöléssel. Michaela Bos csellójátéka mennyei ajándék volt, sajnos az eddigi élő kollaborációikról lemaradtam. Emelkedett, mélyérzésű atmoszférát teremtett, és úgy rezonált a jelenléte a színpadon, hogy ezután már-már hiányérzetem lesz nélküle. A Fehérvasárnapnál szakrális szintekre emelte az intermezzot. Csodálatos ív volt a koncert közepén, egyfajta mély lélegzetvétel, ahogy ezután a Kő koppan és Zápor során a bensőséges rigmusok elegyedtek ábrándokkal, majd feltépte az egészet a Kék ingem lobogó.
Egyszerűen annyi csúcspont volt a Fekete mezőktől kezdve, a Naiv (2020) dalain át, és önmagában annyira szenzációs zenészek lobogtak előttünk, hogy végig kellene dicsérni minden pillanatot. Én szeretem a kedves és gyakran elviccelt üresjáratokat is dalok között, mikor Tamás nem tud mit konferálni, annyira természetes, emberi közeget teremt. Holott a zene sűrűn kozmikus, és nem kevésszer markánsan indusztriális ihletettségű. Gépi–gyári vehemencia, állati–természeti kendőzetlenség és tagozódó szépség, emberi rianás, voyeur-ség és rezignáció. A makro- és mikroperpektíva iteratív játékából kozmikus összhang emléke dereng fel a roppant változatos zene- és szövegvilágban, amibe az élővilág rendjének kegyetlen benyomásai varrnak durva sormintákat. Mégis egyfajta egymásra eresztés, egybeengedés, ezáltal egy magasabb fokú rendbe való visszatérés igénye hajtja szűntelen a Thy Catafalque minden dimenzióját. Nincs Thy Catafalque lemez vagy koncert katarzis és nem emberközpontú apoteózis nélkül.
Legyen örök a Thy Catafalque és az A38, jöjjön még sokat össze ez a kettő! Ennyire kifogástalan, impulzív, átmasszírozó zenei élményben ritkán van részünk. Nehezemre esik elhinni, hogy csak anyagi világ van és nincsenek csodák, miközben ilyenek vannak, hogy Thy Catafalque. Milyen jó egy időben és egy helyen élni vele!
Thy Catafalque setlist:
01. Esőlámpás
02. A bolyongás ideje
03. Szélvész
04. Minden test fű
05. Napút
06. Sirály
07. Nyárfa, nyírfa (élő debüt)
08. Mezolit
09. Szarvas
10. Köszöntsd a hajnalt
11. Balra a nap
12. Fekete mezők
13. Fehérvasárnap
14. Kő koppan
15. Zápor
16. Kék ingem lobogó
17. Az eső, az eső, az eső
18. Világnak világa
19. Hajnali csillag
20. Csillagkohó
21. A gyönyörű álmok ezután jönnek
22. Móló (km. Veres Gábor)
Gyarmati Dominik
Fotók: Kónya Frenc
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
