Bejelentkezés

x
Search & Filters

Hülyegyerek Fesztivál koncertbeszámoló - 2014. február 21. Dürer Kert

A már-már ikonikusnak mondható budapesti koncerthelyszínt, a Dürer nagyteremét péntek este hat lelkes zenekar és közönsége telítette meg, majd forgatta ki teljesen. Már hetek óta izgatott mocorgás volt megfigyelhető az eseményre meghívott ismerősök, barátok, rajongók és a fellépő zenekarok között, ami az este közeledtével egyre csak fokozódott.

Bár hét után még csak alig húsz - harminc ember szédelgett a színpad előtt, a legelső zenekar: a Közegellenállás hozzákezdett a repertoárjához és nekiállt befűteni az utánuk következő zenekaroknak. Megénekelték, ahogy a „róka és holló veszekszik a sajton”, na meg, hogy milyen a kis srác, és milyen a felnőtt. Közben lassan gyűlt a tömeg, szállingóztak befelé a fesztiválra érkező emberek. „Szerelmes dal következik, mert látom, a metállal nem vagytok kibékülve!” Erre kicsit felszisszent a hallgatóság, és bár volt szó tangóról is, megnyugtatok mindenkit, hogy nem az következett. Ismét a húrok közé csaptak, majd a szólógitárosuk, mintha csak otthon lenne, leült a színpad szélére és ott folytatta. Mindeközben a hiperaktivitással küzdő haverjuk igyekezett közelebb terelni mindenkit a színpadhoz és bevonni őket egy kis ugrálásba, vagy közös fejrázásba. Ez végül is egész jól bevált, hisz a dal végére már mindenki tapsolt. Ekkor felvetődött a költői kérdés: „Mit akartok? Lágyat vagy zúzzunk?” A válasz egyértelmű, lassan oldódik a közönség.

Gyors átállás következik, mielőtt színpadra lépne a DNS. A szünet kicsit betett a „csapatépítésnek”, az emberek kisebb klikkekbe tömörülve várták az újabb csapatot, akik feldolgozásokkal és saját számokkal is készültek. Engem személy szerint nagyon megleptek! A 30Y - Egy pár című dalának feldolgozásától kezdve, Johnny Cash-en át, egészen a Green Day-ig volt itt minden. Egész konkrétan minden. Még Elvis Presley is előkerült a négy srác listájáról. Körbenézve úgy láttam, hogy lényegében mindenki talált a saját ízlésének megfelelő dalt és ezen felbátorodva egyre inkább telítődtek az első sorok is.

 


A soron következő, szám szerint harmadik zenekar pedig nem más, mint a Fatal Error. A helyzet fokozódik, mind a színpad előtt, mind a színpadon. A srácok: Misi, Miki, Boti, Zsola és Jakó szülinaposokhoz híven szépen kiöltözve álltak színpadra, méghozzá egy fehér, felfújható, masnis malac társaságában. Tényleg durvulnak a dolgok! Bár a Kínos csend című számukkal kezdtek, ez a közönséget nem tartotta vissza az éneklésben, a tapsolásban, de még a kiabálásban sem. Aztán jött az Utolsó hétvége, a Minek kell és az Ugyanaz a szöveg is lassan sorra került, miközben Zsola egyre inkább kivetkőzött magából, vagyis inkább levetkőzött. Földre került a nyakkendő és a mellény is, ráadásul mindvégig mezítláb rohangált a színpadon. Mire a Pont elég című dalukhoz értünk, az összegyűlt közönség igazából már bármire tudott pogózni és önfeledten ugrálni, minek következtében egy a „szetlisztben” is feltűntetett, előre kitervelt „Bädiszörf” következett. Nem mondhatni, hogy a közönség eltunyulna a péntek esti zenehallgatás közben. Majd 1…2…Elfelejtett szó! Kicsit másként, mint az eredeti. Nos, nincs mit tenni! Kitettek magukért a srácok, csak dicsérhetem őket, még akkor is, ha fáj még egy picit, hogy koncert előtt megvertek csocsóban.

 

Fatal Error

 


Immár a negyedik zenekar lép színpadra. Kábelek, kábelek mindenhol… Villámgyors beállás, hangpróba és máris idő van: kezd a Kozmosz! Még pár apróbb igazítás és állítgatás a VEOV közben, aztán tényleg feltekerik a hangerőt és rendesen odacsapnak, ahogy megszokhattuk és elvárjuk Tőlük. Most egy kis szünet jön a Budapesti fellépéseket nézve, május közepéig nem játszanak itt a srácok, ráadásul igazán emlékezetes koncertet adtak, úgyhogy minden szempontból bánhatja, aki nem jött el! A terem végéig alig lehet ellátni, egyrészt, mert aki el akart jönni, az mostanra már biztosan ideért és egyre inkább telítődik a tér, másrészt pedig, mert a füstgépből áradó fehéren gomolygó füst mindent és mindenkit elborít. Eszméletlen hangulat volt a teremben, mindenki együtt üvöltötte a dalok szövegeit, lehetett az akár szakítós dal, mint a Béke tér és a Nem kell vagy odamondós szám, mint a Forradalom és Az okosak földje. A másolj kulcsot pedig kifejezetten illett a hülyegyerek kontextusba a „Szívesen vagyok okosabb Nálad” részlettel, ráadásul ez a sor most akár extra áthallásokat is tartalmazhatott. Bár a délután debütált Atomcsend című szám végül nem csendült fel az este folyamán, azért a Kedves vezető tartalma kielégítette az efféle hangvételre vágyó hallgatóság igényeit is. Lényegében már akkor sem ért minket Semmi meglepetés, amikor a zenekar belekezdett a Petőfi versek ihlette Világszakadtságba. Láttuk a táncot, hallottuk a zenét és itt már tényleg megtanulhattuk mind: „Hogyan mulat a nép.” Bár a repertoár végéhez sajnos már vészesen közeledtünk, azért az új dal semmiképp sem maradhatott ki. Már csak azért sem, mert felvet egy, az estéhez szorosan kapcsolódó dilemmát, miszerint: „2 opciónk maradt itt bent: igyunk valamit, vagy igyunk mindent?” , és lám Ez a város beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Végezetül pedig még mielőtt eszeveszett pakolásba kezdett volna a zenekar, még egyszer emlékeztetőül teleüvöltötték a termet: „Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek!”

 

Kozmosz

 


A teremben lassan már mozdulni se lehet, és az emberek úgy összetömörültek, mit a sós heringek. Na jó, azért nem ennyire vészes a helyzet, hisz mindenkit rendesen átmozgat a konzervből frissen szabadult Fish! Mi más is lehetne a kezdő dal, ha nem ez? Szóval ők is ideértek a hülyegyerek fesztiválra és szóltak minden rajongójuknak, hogy pont olyan hangulat lesz, mint ami mindig is kellene, és tanúsíthatom, hogy tényleg olyan volt, mint ami hozzád is illene! Az angol számok közül a Keep your secret, és a You vs Me került fel a listára, karöltve a Majdnem Kaliforniával, és a Személyes üzenettel. Sőt még arról is biztosítottak mindenkit, hogy Minden jó lesz! Összességében 15 számot játszottak el, mégse szólt rájuk senki, hogy Sok a szó. Amit a Fish csinál, az nem is koncert, sokkal inkább előadás.

 

Fish!

 

 

Senior Hal remekül bánik a közönségével amellett, hogy igazán karakteresen énekli a dalait. Erre tökéletes példa volt, amikor a teremben lévőket megkérte, hogy guggoljanak le a Hülyegyerek előtt és a dal első traktusára ugorjanak egy hatalmasat együtt. Csak ajánlani tudom mindenkinek, baromi jól néz ki és mindenkit még jobban fölpörgetett, már ha ez egyáltalán lehetséges. Persze egy ilyen közös fesztelen őrjöngés után felmerül, hogy Ki van kivel, de a Fish erre is válaszolt, már előre: „mindenki mindenkivel páratlan páros.” Szóval égettük a gyertyát mind a két végén és garantáltan megőrült a város. Krisztián pedig fáradhatatlanul csak énekelt halkan, halkan, halkan, halkan, egyre hangosabban! Igaz a rétre nem mentünk ki, mert zuhogott az eső, de ez a bentieket egyáltalán nem zavarta, a dal így is Magasan szállt, akárcsak a hangulat, ami szinte már a plafont verdeste. Filmszakadás, földindulás, túl vagyunk az egészen. Még megfordulnak a srácok, hogy csináljanak egy közös képet a mögöttük álló több száz emberrel, majd átadják a színpadot az utolsó zenekarnak.

 



A Hülyegyerek fesztivált végül a 2012-ben alakult Have No Clue pop punk zenekar zárta, angol nyelvű dalaival.

 

Hetesi Julcsi
 

Címkék: 
Hülyegyerek Fesztivál
Have No Clue
fish!