A 10. születésnapját ünneplő The Idoru, mindössze 4 helyszínen mutatja be Jubileumi koncertjét. Ebből 2 már lezajlott, szeptember 28.-án Balassagyarmaton és október 5.-én a Dürer kertben. Harmadik állomásként Kazincbarcikára érkeztek október 19.-én. A Jubileumi koncertek különlegessége, hogy szinte az összes eddigi tagot láthatjuk újra a színpadon. A program érdekessége még, hogy két részből áll. Első körben egy rövidebb koncerten az új felállás (Newdoru), második körben egy hosszabb programmal a régi (Oldoru) tagokkal. Erről részletesen később.

Fél 9 körül értünk a helyszínre, ahol már folyt a vendég zenekar, az Inercy beállása. A főszereplők még sehol sem voltak, vagyis valahol biztosan, de a Diamond Clubban nem. Mint később megtudtuk, a népes „kis csapat” busza defektet kapott és ez volt a késés oka. A közönség ekkor még elég gyér létszámú volt (bár túl nagyra később sem nőtt). Nem is értem az embereket, hogy egy ilyen megabulinak ígérkező (az is volt) koncert miért nem tartott számot nagyobb érdeklődésre. Erről a „rajongói” hozzáállásról már érik bennem egy kis magánvélemény, amit lehet, hogy a közeljövőben papírra, illetve world-re vetek. Na de vissza a koncerthez.

Szóval az est vendége az Inercy zenekar volt. Már a tavaszi Idoru koncert előtt is ők melegítették be a közönséget. Akkor sem játszottak rosszul, de mára már összekovácsolódott a csapat, és szembe (illetve fülbe) tűnő volt a fejlődés. Még úgy is, hogy ezen az estén kisegítő gitárossal léptek fel, mivel a csapat gitárosa könyöktörést szenvedett Csak, hogy nehogy elbízzák magukat, azért van még hova fejlődni. Zenéjük a Nu metal/metal core vonalon mozog. A számok kidolgozottak, jól felépítettek, sampler kiegészítéssel.  Intro után rögtön egy saját dallal a Reseal-al kezdtek, majd a Linkin Park – Given Up-ja következett, ami meg is tette a hatását, mivel páran közelebb is merészkedtek a színpadhoz és a zenekarhoz, és pogózásba kezdtek. Ezután egy magyar nyelvű saját szám a Csak pár hang következett, majd egy  Day To Remember nótával a The Downfall Of Us All-al pörgették fel újra a közönséget. Ismét négy saját dal következett: Ordinate, Inercy, Waiting és a záró Facts. Mivel az Idoruék még mindig nem érkeztek meg, így újra eljátszották a Given Up-ot.

Inercy

Nem kellett túl sokat várni és megérkezett a The Idoru, stábtagokkal együtt úgy kb 20 fős csapata. Ezután egy jó 45 percnyi pakolás és beállás következett. Ez alatt az idő alatt még érkeztek nézők, de hatalmas tömeg nem alakult ki. Úgy 100 fő lehetett szerény becslésem szerint, de mint később kiderült ez is elég volt ahhoz, hogy a zenekar is és a közönség is jól érezze magát.

Elsőként, mint már említettem az új felállású csapat -a két fix ember Szalkai Tibi és Nagy „Big” Gábor mellett, Szolga Józsi (ének), Kocsis Máté (dob), és a basszusgitárnál, a  Pásztóy Balázs helyére került Varga Gergely- állt színpadra. Az Intro után bele is csaptak a Time-ba, majd egy magyar nyelvű nótával a Keserű otthon-nal folytatták a műsort. Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem bejönnek az Idoru magyar szövegű számai is. Szolga Józsi öltönyben és kék ingben állt színpadra, de a zakótól hamar meg is szabadult. Hihetetlen energia zúdult le a színpadról, amit a közönség őrült pogóval viszonzott is. A Friends, az Ain’t Worth Shit és egy újabb magyar nyelvű nóta az Félig szép következett. Az In Pieces Again után, már olyannyira felfokozódott a hangulat, hogy Józsi lejött a közönség közé elénekelni az Évről-évre c. nótát. Még a bárpultig is elsétált ahol legurított egy-két kabócát . Az Idoru Must Be Destroyed-al zárták a Newdoru programját.

Newdoru (Idoru - új felállás)

Rövid átszerelés után színpadra állt a régi csapat. A két fix tag mellet, Bödecs András (ének) Mohácsi Matyi (bass) és elsőként Fellegi Ádám (dob). Kronológiai sorrendben haladtak a dalokkal. A Dreaming-el kezdtek, majd a Make-up és a Doubts következett. Már majdnem leküldték Ádámot a színpadról, de Ő is és „Puli” (ha valaki nem ismerné: nagy koncertjáró… Koncertbeszámolókat, interjúkat szokott publikálni internetes oldalakon, régebben a Metal Hammernek és a Rockinformnak is írt.) aki látta Düreres koncertjüket is jelezte, hogy még van egy dal hátra neki a Drama Of Our Time, így eljátszották még azt is. András meg is jegyezte „Puli”-nak, hogy több Idoru koncerten volt, mint saját maga. 

Olddoru (Idoru - régi felállás)

Fellegi Ádámot, Szabó Laci váltotta a doboknál és folytatódott a koncert a Shut Your Eyes-al ás a Different Ways-el, a Hope Your Illusion (EP)-ről. Sajnos kimaradt ugyanerről az albumról a nagy kedvencem a The Walley Of Dissapointment és a klipes Lack of Credibility is. De hát ez van, ha sok jó szám közül kell összeállítani a koncertprogramot. Nem lehet mindenki igényeit kielégíteni. A Monologue-nál jó volt élvezni újra Tibi tapping-es gitárjátékát, amit már annyira hiányoltam az utóbbi koncerteken - azokon ugyanis már gépről mennek a technikásabb részek. Egymást követték az olyan dalok, mint a When The Morning Comes, a Prison Of Dead, a Last Raindrop, a Monochrome, Shelter Of Empty Souls és a közönség megőrült.

Fergeteges hangulat lett úrrá, ment a head bang, léggitár, pogó,és kórusban énekelték együtt a dalokat a zenekarral. Szalkaiék is élvezték a koncertet. Az első sorokban még az új tagok is helyet foglaltak, olykor – mint az Enemy No.1-nál is - még Józsi is besegített, Andrásnak a vokálban. Hihetetlen és ritkán tapasztalható energia áramlott a zenekar és a közönség között annak ellenére, hogy kevesen voltak. A Let’ Em Pass Away-el még tovább fokozták a hangulatot, olyannyira, hogy amikor a Bury It All következett - amit András és Józsi együtt énekelt volna – Józsi a buli hevében a padlóra dobta a mikrofonját, minek következtében szóváltásba keveredett a hangosító sráccal. Sajnos ez a koncert végét is jelentette.

Ebből is látszik mennyire pörgős buli volt. Sajnálhatja mindenki, aki helyette az X-faktort nézte, vagy éppen máshol iszogatott. Annál is inkább, mert ebben a régi felállásban nem fogja látni – ahogy Szalkai Tibi fogalmazott- jó ideig a The Idorut. Gondolom és remélem ezzel arra célzott, hogy talán egy következő jubileum alkalmával ismét összeállnak. Mindenesetre az utóbbi idők egyik legjobb reunion bulija volt.

Bodzilla