Bejelentkezés

x
Search & Filters

Így kezdődött a Mötley Crüe története



1981. január 17-én talált egymásra Nikki Sixx és Tommy Lee, ezzel elkezdődött a világ egyik leghírhedtebb rockzenekarának életútja. Szinte lehetetlen a Mötley Crüe-ról bármit is írni, ami még nem jelent meg akár magyar nyelven is. A ’The Dirt’ és ’A heroin-naplók’ című önéletrajzi kötetekben nagyjából minden szerepel, amit érdemes róluk tudni, ezért nem tervezem, hogy a banda történetének minden apróságába bevezetem azokat, akik még nem forgatták az említett könyveket, de a következő időszakban igyekszem érdekességeket megosztani a nem titkoltan kedvenc zenekaromról. Első körben megismerkedésük körülményeiről írok pár szót.
 
Azt, hogy a Mötley Crüe maximálisan beépítette a gyakorlatba is a „sex, drugs and rock 'n' roll” frázist, egyáltalán nem a véletlen műve. Nikki Sixx már egészen fiatalon belevetette magát a „bűnös élvezetekbe”, ugyanakkor nagyon is tisztában volt vele, hogy mit akar, csak a megfelelő zenésztársakra volt szüksége álmai megvalósításához. A már akkor is rettentően egocentrikus basszusgitáros 22 évesen kilépett a London nevű bandából, hogy összehozza saját csapatát. Összeállt hát a 18 éves Tommy Lee-vel és Greg Leonnal, a Suite 19 dobosával és gitárosával. Leon hamarosan lelépett, a páros viszont talált egy hirdetést a The Recycler-ben „hangos, durva és agresszív gitáros társakat keres” felhívással. A személyleírás azonnal megtetszett nekik, így hát felhívták azt a bizonyos Mick Mars-t.
 
 
A gitárost – mint később kiderült – futólag már ismerte Nikki, első találkozásukkor össze is vesztek, miután Sixx megjegyezte, hogy ő mennyire bírja a KISS zenéjét, akiket az akkoriban leginkább Aerosmith-t hallgató Mars egyébként a mai napig nem szívlel. Mick épp egy koncertre készült a White Horse tagjaként, de mivel 2 dollárért drágállotta a tequilát a Stone Ponyban ahol felléptek, lelécelt a helyszínről és a Magnolia Liquorsben kezdett el vedelni. A bárban, ahol nem más volt a pultos, mint Nikki Sixx. Meg is itták hát a pertut – többszsörösen, nyilván, lezajlott a már említett vita, aztán zárás után Sixx úgy döntött, csekkolja új „barájta” zenekarát. A koncertet követően még dumálgattak egy kicsit, a gitáros meg is adta a telefonszámát a basszernek, de a történet annyiban is maradt egészen az újsághirdetésig.
 
A hangszeres szekció tehát adott volt, szükség volt még egy énekesre: első körben egy O'Dean névre hallgató tagra esett a választás. O'Dean-től aztán az első demó rögzítése után meg is váltak a srácok, de Lee hamar beajánlotta egy ismerősét, akivel még a gimiben zenélt együtt. A karizmatikus, platinaszőke Vince Neil épp egy Rockandi nevű zenekarral nyomult és a triónak elég volt egy koncertet látni ahhoz, hogy tudják, megtalálták frontemberüket. Vagy az is lehet, hogy csak észrevették, az énekes mennyi csajt vonz maga köré, és ez meg is győzte őket. Vince először lekoptatta őket, de Tommy meggyőzte, hogy legalább egy meghallgatásra nézzen el. Szintén gyanús körülmény volt, hogy Neilt rendszeresen átverte zenekara, akikből már kurvára elege volt, végül 1981. április 1-én megjelent a próbán (bolondok napja volt, na) egy Lovey nevű lány társaságában. Bár barátnőjének nem tetszett a banda, Neil mégis úgy döntött hogy beszáll, Sixx pedig azonnal átírta a szövegeket új énekesére. Így született meg a ’Live Wire’.
 
 
A Mottley Cru név köztudottan Marstól származik, néhány változtatás után jutottak el először a Motley Crue, majd végül a Mötley Crüe formáig. Az úgynevezett heavy metal umlautok, a pöttyök a betűk fölött Neil fejéből pattantak ki, az ihletet pedig állítólag a Löwenbräu sör adta. Kétségtelenül jobban hangzik, mint Sixx eredeti ötlete, a Christmas. Első koncertjükre április 24-én került sor a West Hollywood klubban (a lehetőséget Nikki könyörögte ki főnökénél, a klubtulajnál), ahol a Y&T közönségét melegítették be. Olyannyira, hogy már ez a foglalkozás klasszikussá vált és megalapozta hírnevüket, ugyanis a nyitószám ’Take Me To The Top’ alatt összeverekedtek a közönséggel. Következő este érthető módon jóval többen voltak kíváncsiak ezekre a férgekre, ráadásul a második fellépés végére már szinte mindenki a rajongójuk lett. Sixx: „Emlékszem, ahogy sétáltam lefelé a színpadra és arra gondoltam, hogy basszus, alig ismerem Tommyt, Vincet és Micket. Ugyanakkor olyan érzés kerített hatalmába, mintha mellettük nőttem volna fel. Ahogy belekezdtünk az első dalba, máris otthon éreztem magam.” Még azév novemberében, saját kiadójuknál megjelent debütáló albumuk, a ’Too Fast For Love’, mely messze nem jelentett még nekik világhírnevet, de ez a sztori már nem ide tartozik.
 
Somogyvári Ákos