Imre Fia Imre interjú: „Szeretnénk élményt adni, nem csak zajt” – az első underground zenekar a Magyar Zene Házában
A hazai underground rock/metál színtér egyik legizgalmasabb produkciója, az Imre Fia Imre májusban történelmet ír: ők az első saját eseményként fellépő műfajbeli zenekar a Magyar Zene Házában. A koncert apropóján a zenekar frontemberével beszélgettünk ritkán vállalt fellépéseikről, az új dal születéséről, Weil András produceri jelenlétéről, a rajongókkal közösen készített klipről – és arról is, mi tartja életben az undergroundot 2025-ben.
Rockbook: Az egyik legizgalmasabb hír most veletek kapcsolatban, hogy májusban felléptek a Magyar Zene Házában – underground rock/metál zenekarként ez nem mindennapi lehetőség. Hogyan jött a felkérés, és mit jelent számotokra ez a koncert?
György Imre: Más hasonló produkciókkal összehasonlítva mi szerintem kevesebb koncertet szoktunk adni. Ennek biztosan az is az oka, hogy egy egyszemélyes hálószoba projektből nőttük ki magunkat zenekarrá és a kísérletezőbb, zárkózottabb hozzáállás jobban fekszik nekünk. Ebből következik, hogy ha viszont fellépünk, akkor szeretjük megadni a módját. Évekig játszottam rendezvényzenekarban és Budapest belvárosában egy ír kocsmában. Volt, hogy heti négy bulit nyomtam le, amiből valamelyik 24 órás volt. Rengeteget utaztam, rengeteget éjszakáztam. Magam részéről szimpatikus, hogy manapság úgy is lehet aktív és sikeres produkciód, hogy nem kell egész évben játszanod mindenhol, ez a része egyáltalán nem hiányzik, mert nem olyan vicces, mint amennyire az emberek gondolják. Keressük a különleges és nívós helyeket, ahol jó érzés fellépni és ahol élményt adhatunk az embereknek. Imádom a szabadtéri koncerteket és a Zene Háza ebben a tekintetben is egy izgalmas, új belépő a pesti koncerthelyszínek világában. Facebook esemény itt.
Rockbook: Ezzel ti vagytok az elsők ebben a műfajban, akiket saját rendezvényként beengedtek a Házba. Ti magatok hogyan érzitek: mit képvisel az Imre Fia Imre a magyar zenei színtéren?
Gy.I.: Ezen igyekszünk minél kevesebbet agyalni és azt gondolom, hogy sokan nem tudnak minket hova tenni, még a szakmából sem, de ez nem feltétlenül baj. Mondhatnám hősiesen, hogy mi küzdünk a kategorizálás ellen, de ez nem feltétlenül tudatos. Sőt, ha kategorizálnak sokkal könnyebben átmegy az üzenet a közönségnek is, nekünk meg ezzel mindig küzdeni kell. Én szeretnék kategorizálható lenni, de sajnos nem megy.
Rockbook: Már stúdióztok is egy új dallal, ráadásul Weil András produceri vezényletével. Hogyan találtatok egymásra, és mit hozott András a zenekar világába, amit eddig nem tapasztaltatok?
Gy.I.: Volt egy olyan külső fül, akinek tényleg hinni lehetett. Fantasztikus muzsikusnak gondolom Andrist, mint producert, először a Blahalouisiana – Hozzánk idomult éjjel az ég című albuma kapcsán ismertem meg. Nem igazán az én műfajom, de Szombath Máté rendező, operatőr éppen velünk dolgozott a Bújócska című videoklipünkön és ő ekkoriban forgatott egy fantasztikus videót a Blahának. Valamiért meghallgattam az albumot Spotify-on. Teljesen lehidaltam attól a vintage hangzástól, amit az az album produkált. Onnantól tudtam, hogy szeretnék Andrissal dolgozni.
Rockbook: Meséljetek egy kicsit az új dalról – hangulatában, üzenetében mire számíthatunk?
Gy.I.: Mindig elképesztett, hogy mi emberek, mennyire a reménytől függünk. Egyszerűen belénk van programozva, hogy továbbmenjünk, akkor is, ha semmi értelme és a vég felé menetelünk. Erre a gondolatra próbáltam felfűzni általánosabb metaforákat és egészen konkrét képeket (pl. pesti srácokat a forradalomban). Mindegyik olyan helyzeteket mutat, amelyekben elkerülhetetlen a tragédia, valamiért még is végig csinálja az ember, pedig néha idegtépően hosszúra kinyúlik egy ilyen pillanat, olyan hosszúra, mint egy Rámen elkészülte. 
Rockbook: A friss klipet rajongóitok forgatták a telefonjaikkal. Honnan jött az ötlet, hogy bevonjátok őket ilyen aktívan?
Gy.I.: Mindig is büszke voltam a rajongóinkra. Sokan hűségesen követnek minket évek óta, lehet hogy egy arénát nem töltünk meg velük, de ennyire underground zenekarként ezt teljesítménynek érzem. Szerettem volna megmutatni az energiát, amit akkor érzek, amikor koncertezünk olyanoknak is, akik még sosem láttak minket élőben.
Rockbook: Milyen instrukciókat kaptak a rajongók? Vagy teljesen szabad kezet adtok nekik a látványhoz?
Gy.I.: Az egészet régi harcostársunk Zsótér Indi Dániel koordinálta, aki a klip vágója is volt. Mondjuk azt, hogy ez egy irányított káoasz. Indi nagyon ügyesen terelte az embereket abba az irányba, ami a képek előnyére válik, még is ösztönösnek hat. Persze van némi veszélye annak, ha több tucat embert beterelsz egy negyven négyzetméteres terembe. Mondjuk úgy, hogy hamar fogyott a levegő és persze a pogóban is vigyázni kellett, nehogy valaki megsérüljön. Ezúton is hatalmas hála minden szereplőnek és az Orange Termeknek is, hogy a helyszínt biztosították.
Rockbook: Úgy tűnik, hogy most szándékosan egy nagy dobásra fókuszáltok, nem turnéztok tavaszra. Miért döntöttetek így, és mit vártok ettől az időszaktól?
Gy.I.: Rengeteg az elfoglaltságom, a Felütés zenei podcast, amit öt éve viszek Jacsó Miki kollégámmal elég sok időt elvisz. Idén nyáron több európai fesztivállal is együttműködünk, mint például a Nova Rock vagy a Forestglade, szóval sokat fogunk utazni és a klip rendezőjével Indivel is vezetünk egy havi rendszerességű filmes műsort az Inga kávézóban. Szeretném az életem ezen területeit összhangban tartani és mindenre időt hagyni. A többiek is azt hiszem örülnek, hogy jut idő pihenésre és családozásra is, mert a dalfelvétel, klipforgatás, Zene Házás felkészülés is egészen komplex folyamat.
Rockbook: Mi most az, ami zeneileg vagy gondolkodásban hat rátok? Mik azok az impulzusok, amik befolyásolják az új korszakotok hangját?
Gy.I.: Ha valamire a Weil Andrissal való munka ráébresztett, akkor az, hogy mennyire a dalszövegtől függnek a dalaink. Szembesülnöm kellett vele, hogy egy dalkezdeményt akkor érdemes próbán összeraknunk, ha készen van hozzá a szöveg. Régen volt, hogy teljesen megírt, instrumentális dalra írtam, de rá kell jönnöm, hogy nem működik. Most úgy születnek a dalok, hogy teljesen eljátszhatóak legyenek egy szál gitáron. Persze ez csak az alap, azért kellően komplex és zúzós lesz az új anyag, de a cél, hogy a második fázisban bolondítsunk, először legyen egy alap.
Rockbook: Hogyan látjátok az underground rock/metál jelenét Magyarországon? Van olyan előadó vagy zenekar, akiket különösen tiszteltek vagy akikre érdemes most odafigyelni?
Gy.I.: Elég szomorú egy kérdés ez, pont múltkor beszélgettünk róla, hogy a legtöbb zenekar, akivel 2018 őszén indultunk és játszottunk együtt már feloszlott. Vannak nagyon jó kezdeményezések, például a Deeprecen programsorozat Debrecenben, de ez a világ változóban van. Nem foghatunk mindent a social mediára, ez sokkal inkább generációs probléma. Egyszerűen a metálosabb közönség nagy része idősebb és nem érnek rá arra, hogy olyan összetartó közösségként működjenek, akik naponta, hetente együtt lógnak és minden bulira elmennek, ők is kényelmesebbek, jobban megválogatják mire mennek. Az pedig nagy tévedés, hogy a fiatalok között nincsenek rockrajongók, csak lehet kevesebben vannak és sokszor azt látom, hogy egyes embereknek lehet két településsel arrébb kell utazniuk, hogy találjanak olyan embereket és olyan klubot, amiben közösségben érezhetik magukat. Ha ők többen lesznek és összetartanak, akkor működni fog az underground színtér.
Rockbook: Mit szeretnétek, hogy vigyen magával a közönség erről a májusi koncertről? Mi az az élmény, amit csak ott, csak akkor lehet majd megkapni?
Gy.I.: Maga a környezet és a Ház gyönyörű, kiváló fény és hangtechnikával. Sok vendéget felvonultatunk majd a bulin, ez egyelőre legyen titok, de egyet elárulok: Jacsó Miki barátommal pár évvel ezelőtt összeraktunk egy dalt Éjjel 3 címen, ami nekem személyes kedvencem, most végre élőben is bemutatjuk.
Rockbook: Végül: mi jön ezután? Nyári tervek, új megjelenések, turné? Mire készüljetek a rajongók?
Gy.I.: Azt hiszem a Zene Házás buli után szisszentünk egy sört a többiekkel és megbeszéljük!
Az esemény elérhetősége a Bandsintown felületén.
LF
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
