Sűrűbben is kijárna, mert nagyon szórakoztató tud lenni, mikor a tengeren túli szórakoztató ipar, rockos szereplői fesztiváloznak nálunk..

Kellemes nyári idő, nem túl meleg, beöltözhetnek a zenészek, s még hőgutát sem kapnak, mert a látvány, az fontos minden szempontból, és szereplőnél.

Powerman 5000: Rob Zombie öcsikéje, és felfrissített legénysége. Közvetlen, indián dobos be, kezdés a már ekkor is lelkes 1-2000 embernek. És bekajázzuk, mert kicsit gépies, táncolható alapokra, de oda vannak rakva a nóták. Nem véletlenül működnek bárhol ezek a fiúk. A gitárosok nem viszik túlzásba, de ide nem is kell több. Mintha a frontember kissé szét lenne kapva agyilag a cuccoktól, de amikor megy a zene, akkor csak annak él, és vigyorgunk, bólogatunk vele, mi is, mert amit csinálnak az ide való. Bő fél óra, és már le is mennek, tucatnyi nóta így is belefért.

Átszerelés, és érkezik a beugró Battlecross: olyan kegyetlen tömény hörgős sikítós hangorkánnal, hogy mindenki odafigyel, ha nem mosolyogva, akkor igencsak bólogatva. Metalcore/thrash kaszabolás, nagyon súlyos arcok. Kár hogy nem érkezett a Megadeth, de azért megkapják az elismerés a közönségtől, mert megtettek mindent amit kellett. Háromnegyed óra, és le.

A színpad innentől kezd nagyon pofásan festeni. Rob Zombie nem hibázhat látványban sem, Ő ennél sokkal profibb, és ahogyan hordják be a technikusok a saját monitorokat-állványokat-zombie háttér képeket, már tudja az egyre növekvő tömeg, hogy azt kapjuk, amiért jöttünk. Már 5-6000 ember lehet, és szépen összegyűlünk a nyitányra a színpad előtt. Oda van rakva, a best of program. Jó órányi, még a visszatapsolás is belefért. Jók a jelmezek a hangzás, már húsz éve vártam erre, és rendben volt, Nagyon!! Zombie kiváló frontember, John 5 nem véletlen elismert mindenhol, nagyon tud pengetni, ha kell döngöl, ha kell countrysan kambojkalapban prüntyög, és teker egy akkora szólót is hogy na igen, és micsoda szép telecasterek vannak a kezében. A ritmus szekció is hibátlan, Ginger Fish a doboknál, mint a kisgyerek a játékboltban, teljesen átszellemülve, még dobszolóra is ragadtatja magát, úgy sajátosan, basszuson Piggy D, nagyon beleillik a bandába, jó a fizimiska, végig dalolva rakja az igazán dögös alapokat. Csak slágerek sorakoznak, de azok nagyon. Mint egy hatalmas medencés party, egyik oldalon a zenekar, a másikon mi bulizunk, még a lufik is megjöttek közben. Jól esett mindenkinek, csak nagyon gyorsan vége lett…

A Limp Bizkit koncertje pontban fél 10-kor kezdődött, amikorra is hatalmas tömeg állt a Park színpada előtt. A zene jól szól, szépek a fények, igen jó basszusok-zajok a DJ-től. Kifestett, tollas-maszkos Wes Borland gitárokon, ő sem komplett teljesen, de kell ez de. A közönség kajálja. A régi rajongóktól, a fiatal korosztályig mindenkit megtalálhattunk a tömegben. A Why Try után azonnal a Rollin’ című sláger következett, amire nem meglepő módon, teljesen megőrült mindenki. Utána a Gold Cobra majd a Hot Dog című dalok csendültek fel, igazi nosztalgikus hangulatot idézve. Fred Durst nagy szakállal állt színpadra, és Wes Borland sem okozott csalódást szokásos őrült színpadi megjelenésével. A koncert a Gratest Hitz köré épült, felcsendültek az olyan igazi nagy slágerek, mint a My Generation vagy a Faith illetve a Take a Look Around. Nagyon jó volt a hangulat, a tömeg úgy hullámzott a koncert alatt, mintha hatalmas viharban lennénk. A Nookie című számotFred a lányoknak ajánlotta, és olyan előadók dalaiból is játszottak, mint a Rage Against The Machine vagy a Nirvana. Az utolsó szám a személyes kedvencem, a Break Stuff volt, ami méltó lezárása volt a budapesti Limp Bizkit koncertnek. Reméljük jönnek hozzánk legközelebb is, legalább ilyen jó hangulatot és koncertet produkálva.

A buli rendben volt, talán a mi fiunk és kompániája, a Five Finger Death Punch is bele illett volna, ebben a kiosztásba, mert így talán elhozhatóak lennének felénk is, de tényleg jót szórakoztunk, és be kell látni valamit nagyon máshogy csinálnak ezek az arcok odaát, a zenei iparban . Köszönet az estéért, és a gyilkoló gitárokért…

Rici/KornFanni

Fotók: Lengyel Balázs, Budapest Park