Kultikus budapesti klubok - 1. rész: Búcsúzik a legendás Bemrockpart!
A Bem rakpart 6. szám alatt álló Andrássy-palotát száznegyven éve – 1878-ban – kezdték építeni, Andrássy Gyula gróf kérésére. Az impozáns épület bérház része a Fő utcára nyílik, míg a Bem rakparti oldal a villarészt foglalja magába. Az erkélyről csodálatos panoráma tárul elénk a hömpölygő Dunával, a túlparton álló Országházzal, vagy a Magyar Tudományos Akadémia épületével.
1879-ben, a jövőt mintegy előrevetítve, a még befejezetlen palotaszárnyban Liszt Ferenc adott jótékonysági koncertet a szegedi árvízkárosultak javára. S, ha már fellebbentettük a fátylat e kultikussá vált helyszín legelső koncertjéről, ne feledkezzünk meg a közönségéről sem. A kor prominens személyiségei között nem más, mint I. Ferenc József foglalt helyet. Arra nem találtam utalást, hogy Erzsébet királyné is jelen volt e esetleg, de ha igen, Andrássy gróf úr felettébb örülhetett.
Ugorjunk az időben hatvanöt évet. Budapest ostromakor, az idemenekült lengyel orvosok tartottak fenn kórházat az épületben, akiket később a német hadsereg egytől-egyik kivégzett. Ezt követően, 1949-től a köztudatba azt hintették el, hogy egy varrodát telepítettek be, de ez nem volt igaz. A levéltári adatok szerint itt fegyvergyár működött, ahol többek között a politikai rendőrség pisztolyait gyártották. Hát nem érdekes?
Eközben, a hatvanas évek második felében beatnikekké felnövekvő Ratkó gyerekek nagy száma komoly fejtörést okozott az ország vezetésének. Úgy gondolták, hogy a már meglévő csekély számú klub mellé muszáj még többet nyitni, hogy e nagy létszámú generáció fiataljainak is kulturált szórakozási lehetőséget biztosíthassanak. S nem mellesleg ezeket a helyeket ellenőrzésük alatt tarthatták. E célból nyílt meg az I. kerületi Tanács V.B. Művelődési Ház 1966-ban, a Bem rakpart 6. szám alatt, ami egy sarkalatos pontja lett az „aranyháromszögnek.” Az igazgató pedig egy hölgy lett: Kuhajda Istvánné, vagy, ahogy mindenki ismerte, Margó néni.
(A Bemrockpart bejárata)
Ez a két név – Margó néni és a Bemrockpart – annyira összefonódott, hogy nem lehet külön-külön beszélni róluk. Margó néni szigorú volt, de aranyból volt a szíve. A kommunizmus dübörgése közepette kialakított egy kis fészket a fiataloknak. Szívében-lelkében igazi népművelő, aki hamar felismerte, hogyan tud ellavírozni úgy a pártvezetés és a lázadozó fiatalok között, hogy mindenkinek jó legyen. Nem lehetett könnyű dolga, de elvitathatatlan érdeme, amit a beat-, később a rockzene népszerűsítéséért tett. Amíg néhány száz méterrel odébb még, ha nem a szocialista erkölcsnek megfelelően szórakozott az ifjúság, verés járt; itt, a színpad előtti néhány széksor után párnákon, egymásba veszve ücsöröghettek a jótékony félhomályban. A mai fiatalok nem is sejtik, ez milyen nagy szó volt abban a világban! Filmklubot, előadásokat szervezett, táncházat a Sebő és Muzsikás együttessel, de talán a legfontosabbak a koncertek voltak. Legalábbis abban az időben! Itt játszott a Kék Csillag, és ’68-tól már Radics Béla és a Sakk Matt.
Ekkoriban kezdett lejárni Török Ádám is legjobb barátjával, Závodi Jánossal, akivel már a zenekaralapítás küszöbén álltak. Margó nénivel jó kapcsolatot alakítottak ki, s miután egy évvel később a Mini nevétől zengett az Ifipark, az igazgatónő felajánlotta nekik, alakítsanak Mini klubot a művelődési házban.
De hallgassuk meg mit mesél erről Török Ádám a legújabb könyvében, az Emlékutazásban:
„1969. szeptember 15-én, teltházas koncerttel mutatkoztunk be a Bemrockparton, négy kanyart játszottunk. Szóval saját klubunk lett, mint a nagymenőknek, pedig a tojáshéj még a hátsónkon volt. Sikereinkre jellemzően a bejutásért már délután kettőkor megkezdődött a sorbaállás. A bezárt fakapu előtt 5-600 fiatal álldogált kettesével, közülük nagyjából kétszáz juthatott be. Sokszor az Alagútig állt a sor. Télen beengedték őket az előtérbe – már aki befért – olyankor mi is alig tudtunk bejutni. A kiscsajokat a fejük felett adták előre a manusok. Akik hivatalos úton nem nyertek bebocsájtást a bulira, mindenfajta fondorlatos módon próbálkoztak: pincén keresztül, esetleg valamelyik lakáson keresztül. Volt, aki a cél érdekében lefűrészelte a vécé ablakán lévő rácsot. Nagy idők voltak ezek!”
A Mini mellett – akik még dalt is írtak e kultikus helyről – olyan nagy nevek léptek fel itt, mint a Liversing, a Kex, Illés, a Syrius, a Rákfogó… Tulajdonképpen Margó néni fedezte fel a Tolcsvay Triót is, akik a művelődési ház előtt ültek a padon, és gitározgattak. Behívta őket, hogy ne kint zajongjanak, amiből aztán Tolcsvay klub alakult e falak közt. Olyan zenekarok léphettek fel a Bem6-ban, akik máshol nem kaphattak lehetőséget. Ekkor még a három T – tiltott, tűrt, támogatott – korszakában éltünk, és ebből a Bemrockpart a tűrt zenekarokat is befogadta.
A rockzene térhódításával egy másfajta közönség, az úgynevezett „csövesek” kerültek túlsúlyba a szórakozóhelyeken. A kockás ingbe, leszűkített farmerba, és Alföldi papucsba bújt fiatalok között sok periférián élő, neveletlen, bajkeverő is előfordult, akik miatt például a Minit száműzték közel egy évre a klubjukból. A rendszerváltozás éveiben már nem volt olyan jelentőségteljes a hely – sorra nyíltak az új klubok –, de az „aranyháromszög” jobboldali bástyája továbbra is kitartott. Itt lépett fel a csupa csajból álló Moralisa, vagy a Heaven Street Seven, akiket talán a harminc alattiak is jobban ismernek. A ’90-s években olyan világsztárok próbáltak itt, mint Frank Zappa (’91) és a Jethro Tull (’94). De játszott itt a Paul Camilleri Band, vagy a VanderLinde is.
A kétezres évek elején a háromszintes épületet társasházzá nyilvánították, és a művelődési házat üzemeltető Budavári Önkormányzat kisebbségi tulajdonba került. Egy jó hangulatú TRB koncertet követően a lakók panasszal éltek, és leszavazták a további hangoskodást. Az új szerződés szerint, kizárólag akusztikus koncerteket lehet tartani a Bem6-ban. Csak Török Ádámmal tettek kivételt, ő is mindössze évi két koncertet adhat az aktuális felállásával. Ő is csak azért, mert jóformán az elejétől fogva besegített Margó néninek a koncertszervezésekbe, és ugye ott a történelmi múltú Mini klub. Török Ádám és a Mini ötven éve koptatja a Bemrockpart színpadát. Azok a rajongók, akik a kezdetektől fogva figyelemmel kísérik a zenekart, ma már az unokáikat viszik erre az emblematikus helyre. És amikor befordulnak a hatalmas kapun, ugyanúgy csillog a szemük, mint ötven éve. A fiatalságuk egy szeletkéjét felejtették az ódon falak között, s úgy tűnik, örökre ott is marad. 2019-ben a klub fennállásának ötvenedik évfordulóját még a Bemrockparton ünnepelheti a Mini. Január 19-20. között négy, vendégekkel megfűszerezett előadással búcsúznak. Az Andrássy-palotából a tervek szerint múzeum lesz, a Budavári Művelődési Ház elköltözik…
Ócsag Andrea Saga
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
