A 2014. március 14-én, a debreceni  Lovardában lezajlott Lord koncert előtt Pohl Mihály, a zenekar énekes frontembere válaszolt a Rockbook kérdéseire.

Rockbook: - 2014 március 14.-e van, Debrecen, Lord koncertre várunk. Adja az első kérdést egy szomorú aktualitás, hogy ez egy eltolt időpont. Miért is került mostanra át ez a koncert?

Pohl Mihály: - Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Attila szeme meggyógyult, ugyanis neki volt január 8.-án egy szemműtétje. Szürke hályog van a szemén, nagyon rosszul látott és megműtötték, csak január 14.-én meg Nagysimonyiban lett egy koncert, amit nem szerettünk volna lemondani, mert Balogh József költőtanárunk, a Lord szövegírója meghalt és róla neveztek el egy művelődési házat, ahova illett volna elmenni és el is mentünk. Ott megemelte magát és beszakadt a retinája és ha eljöttünk volna Debrecenbe, itt rásérül még többet ártottunk, mint használtunk volna és ezért történt ez az eltolás.

Rockbook: - Aki olvasta a Lord honlapját, vagy Facebook oldalát az nyilván erről tudomást szerzett, de befolyásolhatja-e az eltolt időpont, hogy több mint egy hónappal el lett tolva, azt hogy mennyien jönnek? Ugye szombaton lett volna, most péntek van.

Pohl Mihály: - Ebbe látod nem is gondoltam, amit most kérdeztél, hogy befolyásolja-e. Szerintem ezt minden értelmes ember tudja, hogy ez a betegség olyan dolog, ami visszafordíthatatlan lehet. Önmagában az is nagyszerű dolog, hogy azóta már játszhatunk és most itt vagyunk.

Rockbook: - Több mint 40 éve van a pályán a Lord zenekar...

Pohl Mihály: - Már negyvenkettő és gyúrunk az ötvenesre! :)

Rockbook: - Világszinten, ha egy rockzenekar elér egy ilyen kort már élő legenda státuszba kerül.

Pohl Mihály: - Mi ezt nem érezzük, tudod? Mi rengeteget játszunk, 60-70 bulit évente, mert szeretünk zenélni.

Rockbook: - Így gyakorlatilag meg is lett válaszolva a következő kérdésem, hogy szerez-e még inspirációt a zenekar arra, hogy fellépjen? A rock zene az nem egy olyan műfaj ahol csak viszem a cd-t és beteszem.

Pohl Mihály: - Nálunk meg különben sem. Nem is vállalunk be hasonlót. Még mindig élményből és érzésből zenélünk. Mindig várjuk a következő alkalmat, hogy mikor léphetünk fel. Ez tényleg jó dolog, ez inspirálja a zenekart és a közönséget is.

Rockbook: - A legutolsó kiadvány a 40 éves jubileumra megjelent cd és dvd volt. Új album négy éve jelent meg és azt megelőzőleg is négy éve. Tartja-e ezt a periódust a zenekar?

Pohl Mihály: - A Lord zenei atyja Erős Attila. Az ő fejében még nem állt össze egy lemezre való anyag. Nekem voltak ötleteim, de az nem az ő világa volt és azt mondta, hogy akkor legyen a közönség irányába egy gesztus, hogy csináljam meg én a szólólemezemet, amit én megálmodtam. Nem teljes Lord tagsággal, mert Erős Attila nem vesz benne részt, de a Gidófalvy benne van, Apró Karcsi, a Frenki benne van és soproni zenészekkel, Hoffer Petivel a Moby Dick dobosával, Szolcsányi Szabolccsal, aki Hoffer Peti zeneiskolájában tanít dobot. Ők ketten elosztottak öt – öt dalt. És a zenesuliban van egy kiváló gitáros, a Fülöp Robi, aki végül is a dalaimat kordába tette. Ez nem lordos világ ez egy más világ, de a hangom miatt mégis közel áll a Lordhoz. A felvételek elkészültek, most keverési stádiumban van Schmiedl Tamásnál, ő is mobydickes, neki van Sopronban egy jó kis stúdiója. Ott készültek a felvételek és a Hammer World kiadja, a Hartmann. A Lord zenéje kimondottan gitárcentikus, Erős Attila témáira, ez viszont ilyen kis örömzene. Meg van a címe: Lazán és könnyedén.

Lord - Kifutok a világból

Rockbook: - Lesz-e ennek valami élő demonstrációja?

Pohl Mihály: - Ezt most nem merem ígérni, mert nálam a szívem csücske a Lord. A Lord útjába én nem állítok semmit, mert az az első. De hogyha lesz rá lehetőség meg igény… Tudod szeretnénk ezzel a lemezzel, hogy ne legyen olyan űr, vagy olyan megfoghatatlan valami ami miatt belekössenek.

Rockbook: - Az újabb lemezek számait hogy fogadja a közönség?

Pohl Mihály: - Amikor megjelent az Örökké lemez a Fezenen nyolc dalt játszottunk róla. Úgy indítottunk, hogy csak néztek, de onnantól kezdve már éneklik. Persze nem lehet egy koncerten csak új dalokat játszani, de tudtuk, éreztük, hogy ezeknek van húzása. Bepróbáltuk és sikerült. Mi évente egyszer próbálunk, januárban. Mindenki szanaszét lakik az országban. Valaki Szegeden, valaki Szombathelyen, én Sopronban, Gidó Érden, a Gyurik Lajos Pesten és ezt nagyon nehéz összeegyeztetni, hogy mi találkozzunk, úgy hogy még hetente van két – három buli. Nekünk az a próba hogy játszunk, annál jobb nincs. De ezért nem tudunk mi minden héten mást játszani. Becsületesen csinálunk két verziót, persze vannak átfedések, mert a Vándort, vagy a Virágdalt nem lehet kihagyni, de mondjuk ma játszuk a B verziót, holnap Pesten az A verziót. Ha valaki esetleg ma itt van és holnap is eljön, akkor nem ugyanazt hallja.

Rockbook: - Van olyan dal, amit a közönség kikövetelt már koncerten?

Pohl Mihály: - Van, például a Vándor, amit nem lehet nem játszani. Én itt vagyok a Lordban már harmincvalahány éve, azt még minden egyes koncerten énekeltem.

Rockbook: - És nem áll elő a Stairway to Heaven effektus, amikor már a zenekarnak sincs kedve játszani?

Pohl Mihály: - Nem, mindig ugyanolyan érzés eljátszani, az nem az unalom kategória. Olyan érzelmek szabadulnak fel az emberen, amikor idegen helyre elmész és a közönség nagy része letérdel.

Rockbook: - Ezen a hosszú pályafutáson, aminek remélhetőleg még nagyon – nagyon messze van a vége, melyik korszakra lehetne mondani, hogy a Lord legsikeresebb időszaka?

Pohl Mihály: - Sok korszakunk volt, ami nagyon sikeres volt, de én most érzem magam a legjobban. Én nem azt szeretem hallani, hogy milyen tök jók voltak ezek húsz éve, hanem, hogy még mindig milyen tök jók. Igazából ez a jó. Sopronban játszottunk március elsején és rohadt sok ember volt és visszahallottam, hogy ezek mit tudnak, meg micsoda őrületes kapcsolat van a zenekar meg közönség között. Erre büszkék is vagyunk és ezzel nem szabad visszaélni.

Rockbook: - A közönségben, ahogy most szépen gyűlik, láthatunk Rammstein pulóveres fiatalt és jó kiállású idősebb urat és közte minden korosztályt. Mi lehet a Lordban az, ami megfogja ezt a nagyon sok és sokféle embert?

Pohl Mihály: - Nem csak a zene, hanem a szöveg is. A Lord zenéje egy intelligens rock zene. Agy is kell hozzá, hogy megértsd, hogy miről beszélünk. Valahol ez egy tudomány, a szíven át a lélekhez és az agyhoz kell eljutni. Megérint a zene, a dallamvilág, a szövegvilág is. Az a szülő, aki otthon ezt a zenét teszi be a cd lejátszóba vagy bármibe és ezt hallgatja és a gyereket megfogja a zene, az életben nem engedi el. Hogy mit hoztál otthonról, ez lényeges. Pedig mi nem vagyunk egy médiabarát zenekar, bár egy rock zenekar se az Magyarországon, de nagyon örülünk, hogy teltházas bulik vannak. Mert az embereket érdeki.Vanami meg a csapból is folyik, lehet a koncerten meg tizenketten vannak.

Lord - Kisfiú

Rockbook: - Hogy áll a zenekar a fizikai formátumhoz? Amiről sokan azt mondják, hogy halott, miközben aki maradt olyan elszánt, hogy cdt vegyen, az első kiadású Utca kövén cd-ért akár tizenötezer Forintot is ki kell fizessen. (itt következett egy hosszabb eszmecsere a használtpiaci árakról a Lord kiadványok függvényében)

Pohl Mihály: - Igen? Ezt nem is tudtam.

Rockbook: - Ezek szerint a rock zenére nem vonatkozik ez a megállapítás?

Pohl Mihály: - Figyelj, attól függ, hogy milyen rock zene. Most erre a 40 évesre jelent meg a Big City Lights. A Hammer kiadta újra. Megvette az eredeti osztrák mastert és abból csinálta. Legalább húsz éve nem hallottam ezt a felvételt. A vándort is máshogy játsszuk, meg a Kisfiút is, de semmi hiányérzetem nem volt, mert ugyanolyan tök jók, pedig amatőrök voltunk, kutyák voltunk, meg hülyék, de olyan felvételt sikerült ott Ausztriában csinálni, ami még most is megállja a helyét. És nem beszélve a szövegekről, amik ott vannak. Nem nagyképűségből mondom, lehet, hogy ez szerencse, adottság, hogy át tudjuk adni és meg is érti a közönség.

Rockbook: - Ausztriában jött ki az első lemez, az országhatáron túl milyen a Lordnak a rajongói bázisa?

Pohl Mihály: - Semmilyen..

Rockbook: - Semmilyen?

Pohl Mihály: - Akkor még volt egy időben Ausztriában, mert sokat játszottunk, de az ilyen dalokat, hogy Itthon vagy otthon, ezeket ők nem értik, meg nem is érdekli őket. Ez a szövegvilág őket nem érdekli, teljesen más világ. Nagyon sokat próbálkoztunk. Németországba jártunk sokat zenekarokkal felváltva. Először ide jöttünk Magyarországra, megtöltöttünk sportcsarnokokat Speed Limit meg hasonló zenekarokkal, amik Németországban akkor menőnek számítottak. Aztán kimentünk Ausztriába meg Németországba és ott ilyen háromszáz fős klubokban játszottunk. Amikor az első lemezt mi eladtuk 70-80 ezer példányban azt mondta az osztrák menedzser, hogy ebből ők már vennének valahol Hawaiion egy szigetet, hogyha ők ott annyi példányt el tudnának adni.

Rockbook: - Erre szokták mondani, hogyha a zenekar párszáz kilométerrel arrébb alakul, akkor...

Pohl Mihály: - Akkor más világ.., de én annak örülök, hogy itt vagyunk.

Rockbook: - Manapság azt mondják, hogy egy zenekar bevétele nagy részét már nem a lemezeladás, hanem egyrészt a koncertezés másrészt a zenekar nevével ellátott tárgyak eladása adja. A Lord honlapján böngészgetve örömmel láttam, hogy milyen igényes a kínálat.

Pohl Mihály: - A legigényesebb az országban. Nem bóvli kategóriás. …figyelj ide, a zenekar olyan, mint a közönség és a közönség olyan, mint a zenekar, mert azonosulnak egy idő után. A Csabáék, a butikosok meg olyanok, mint mi. Professzionális módon kell kiszolgálni a közönséget és akkor nem fogják azt mondani, hogy ez gagyi. Ez ilyen egyszerű, ez így működik. Így kéne mindennek működni.

Lord - Vándor

Rockbook: - A zenekar a sok átalakulás után mennyire érzi magát Szombathelyinek?

Pohl Mihály: - Én mindig azt mondtam, hogy a Lord szombathelyi, pedig én soproni vagyok. Szombathely, ott alakult a zenekar 72-ben, nincs miről beszélni.

Rockbook: - És a város mennyire érzi magának a zenekart?

Pohl Mihály: - Semennyire, csak annak örül, hogy szombathelyiek vagyunk. „Büszkék vagyunk rátok!” Sitke után ezt mondták, tudod.. Jó, hát ott kaptuk meg a 40 éves kitüntetést a rock zenében tett tevékenységért, kaptunk minisztériumi elismerő oklevelet, ezt Szombathelynek köszönhetjük, de amire úgy kell felhívni a figyelmet, hogy bement valaki az önkormányzathoz és mondta, hogy te, ez a zenekar 40 éves. Maguktól az életben nem jöttek volna rá.

Rockbook: - Maguknak a Szombathelyi koncerteknek van valami plusz töltete?

Pohl Mihály: - Nincs, nekünk minden koncert egyforma. Én nem éreztem, azt, hogy most Szombathelyen játszunk akkor nekem most másképp kéne énekelni, meg az Erős Attila sem gitározik másképp. Minekünk Debrecen ugyanolyan fontos, holnap megyünk Budapestre, ugyanolyan fontos, meg megyünk Sülysápra, nekünk minden buli maximum.

Rockbook: - És záró akkordnak, a távlati tervekről mit lehet tudni?

Pohl Mihály: - Lesz Lord lemez is biztos vagyok benne, mikor Attilának összeállnak az ötletei. Olyan korban vagyunk, hogy bármi előfordulhat, látod Attilának az esete is itt van, de ha ilyen szívvel-lélekkel csináljuk, akkor ez tart minket épen és egészségesen.

Rockbook: - Nyári fesztiválokon látható a zenekar?

Pohl Mihály: - Szerintem mindenhol, illetve azért nem megyünk például a pécsi Rockmaratonra, mert már volt egy lekötött bulink, de lesz Fezen, meg megyünk az Alfa Fesztiválra, Várpalotára, Sárvár, elég sok motoros találkozó. A Szigetre nem megyünk. Az már nem is tudom miről szól.  A soproni Volton még voltak rocknapok, de már az is átment valami másba.

Rockbook: - Nagyon köszi az interjút!

Pohl Mihály: -  Nagyon szívesen!

Lord zenekar a Facebook-on: https://www.facebook.com/LordZenekar?fref=ts


vtb