Lugosi Dani & Takács Vilkó remekül megidézte a Nirvana szellemét az Akvárium Klubban
Nirvana by Lugosi Dani & Takács Vilkó – Akvárium Klub KisHall, 2019. 04. 06.
Ha csak egyetlen zenekart mondhatnék, amely igazán meghatározó számomra és ha úgy tetszik, megváltoztatta az életemet, biztosan a Nirvana lenne az. 89-es születésűként (méghozzá nyolc nappal a banda egyetlen budapesti koncertje után) minimális esélyem sem volt élőben látni őket és nem is reméltem, hogy valaha hallhatom koncerten ezeket a dalokat, a Junkies egyik tavalyi koncertje előtt azonban sikerült elcsípnem Lugosi Dani és Takács Vilkó duóját (klikk ide a részletekhez), akik akkor két akusztikus gitárral adtak ízelítőt a zenekar kultikussá vált MTV Unplugged koncertjéből és nagyon tetszett a produkciójuk. A fiúk számos sikeres akusztikus buli után nemrég úgy döntöttek, négytagúra bővítik a csapatot és „hangosan” is eltolják a Nirvana dalait, Budapesten elsőként az Akvárium Klub KisHalljában, méghozzá szinte napra pontosan Kurt Cobain halálának 25. évfordulójához igazítva.

Előzetesen nem mertem volna nagyobb összegben fogadni arra, hogy vajon hányan gyűlnek össze ezen az estén a hivatalos adatok szerint 700 férőhelyes teremben és egyáltalán hány embernek jelent 2019-ben annyit a Nirvana, hogy részt vegyen egy ilyen eseményen. Szerencsére a jegyek kifejezetten jól fogytak és végül a telt ház is összejött, vagy legalábbis nagyon kevés hiányozhatott hozzá. A közönség összetétele kifejezetten vegyesnek tűnt: az ősrajongóktól kezdve – akik talán azon a már említett 89-es budapesti koncerten is ott voltak – a fiatalabb, Nirvana pólós arcokon át egészen azokig, akik könnyen lehet, hogy „divatmárkaként” találkoztak először a zenekar nevével (a H&M kínálatának éveken át kihagyhatatlan része volt a Nirvana logós/mosolygó fejes póló), de vették a fáradságot, hogy megismerjék a zenekart a név mögött, még ha mélyebben talán nem is ásták bele magukat a csapat munkásságába, ahogy az bizonyos reakciókból kiderült – de erről majd később. Lényeg a lényeg, sok olyan ember gyűlt össze, akihez valamilyen szinten közel áll a zenekar, és ez mindenképpen jó.
Percre pontosan a meghirdetett 21:10-es időpontban színpadra is lépett a zenekar, amit egyébként az akusztikus koncertekről már ismert és nem mellesleg az In Utero album borítóján is látható angyalszerű nőalak díszített. Bevallom, az első számnak választott School alatt még kicsit aggódtam, mert Dani hangja mintha eltűnt volna valahol az éterben vagy legalábbis a hangszerek között és a közönség is kicsit nehezen melegedett be, de szerencsére hamar javult a helyzet mindkét fronton, és ezután már sem a hangzásra, sem a hangulatra nem lehetett panasz.

Utóbbi egyébként egyértelműen a Heart-Shaped Box-szal vett még nagyobb fordulatot, ez már tényleg egy olyan dal volt, amit mindenki azonnal felismert az első hangokból és beindult az éneklés és az ugrálás, vagyis maximálisan megérkezett a koncerthangulat – amit talán Dani „lázadhatok, bazmeg!” felkiáltása is elősegített, amivel egyúttal két szóban összefoglalta, hogy mi is a lényeg. Bár továbbra is tetten érhető volt, hogy melyek azok a számok, amikkel tényleg mindenki teljesen képben van - Drain You, Lithium, Come As You Are, Polly és persze a Smells Like Teen Spirit, amit meglepetésre nem tartottak meg a legvégére a fiúk, hanem nagyjából a koncert háromnegyedénél adták elő, a More Than A Feeling-et is megidézve, ami bátor húzás és kellemes meglepetés volt, nem beszélve az olyan számomra különösen kedves dalokról, mint a Sliver – kötelességemnek érzem, hogy ezúton szembeszálljak Danival, aki szerint „ez szar volt”, szerintem nem – és a Frances Farmer Will Have Her Revenge On Seattle.

Ha már itt tartunk, Daniról ismét csak azt tudom mondani, hogy hangilag nagyszerűen idézi meg Kurt Cobain-t és külsőre sem áll túl távol tőle, ráadásul ehhez nem is kell „rájátszania”, ahogy egyébként a többiek sem tették és nem túltolva, hanem maximális tisztelettel és egy kis humorral idézték meg a külsőségekben a Nirvana-t, és a végére tartogatott tolókocsis-fekvejátszós gag és a hangszertörés is hibátlanul működött. Az éppen névnapját ünneplő Takács Vilkó – akit még felköszöntenie is sikerült a többieknek és a közönségnek egy rögtönzött, „névnaposított” happy birthdayjel – rutinos gitáros és énekes, aki az utóbbi időben a Ganxsta Zolee és a Kartel tagjaként, valamint szólóestjein bizonyítja tehetségét, ha éppen nem Nirvana dalokat játszik, ezúttal is hibátlan párost alkotott Lugosi Danival, a fordított baseballsapkája és a kék „partyszemüvege” pedig maga volt a 90-es évek, tényleg egészen szenzációs darabok. Prepelicza Zoli az Apey & The Pea-ből lehet ismerős, amelynek zenei világa nem feltétlenül áll a legközelebb a Nirvana-éhoz, de ezeket a dalokat is gond nélkül hozta, ráadásul a vokálba is beszállt, a legnagyobb meglepetést azonban egyértelműen Kocsis Máté okozta számomra, akit a nagyközönség a Wellhello révén ismerhetett meg, és ha ott nem is, ezen az estén határozottan kiderült, hogy nagyszerű dobos, ugyanis tökéletes pontossággal hozta az eredetileg – többe között – Dave Grohl által kitalált témákat.

Fantasztikus koncertet láthattunk tehát szombat este az Akvárium KisHalljában, ahonnan mindenki elégedetten távozhatott, akinek a szívében ott van valamilyen formában a Nirvana és Kurt Cobain munkássága, az előtt pedig külön le a kalappal, hogy a koncert befejezése után a Soundgarden klasszikusa, a Black Hole Sun csendült fel a hangfalakból. Végül pedig Lugosi Danit idézve zárnám ezeket a sorokat: „nagyon jó látni, hogy ez még 30 év után is ennyire működik. Legyen így újabb 30 év múlva is!”
A koncerten elhangzott dalok:
01. School
02. Breed
03. Aneurysm
04. Been a Son
05. About a Girl
06. In Bloom
07. Dive
08. Serve the Servants
09. On a Plain
10. Heart-Shaped Box
11. Negative Creep
12. Drain You
13. Lithium
14. Scentless Apprentice
15. Floyd the Barber
16. Smells Like Teen Spirit
17. Come as You Are
18. Sliver
19. Frances Farmer Will Have Her Revenge On Seattle
20. You Know You’re Right
21. Rape Me
22. Tourette’s
Ráadás:
23. Polly
24. Territorial Pissings
További fotókhoz klikk ide!

Tóth Mátyás
Fotók: Horpáczi Dávid




