Ma 55 éves a Black Sabbath legendás albuma, a 'Paranoid' (lemezismertető)
55 éves a Black Sabbath második albuma, amely 1970. szeptember 18-án jelent meg. A Paranoid mérföldkő a rocktörténelemben, egy korabeli vélemény szerint: „ez nem album, hanem a heavy metal anyakönyvi kivonata.”
Elég ritka, hogy egy zenekar ugyanabban az évben két stúdiólemezt is kiadjon, ráadásul mindössze négy hónap különbséggel. Persze ha a zenekart Black Sabbathnak hívják, már érthetőbb a történet. 1970-ben a bandát a rajongókon kívül szinte senki sem értette: a zenekritikusok minden alkalmat megragadtak, hogy beléjük rúgjanak. Nem véletlen, hogy Ozzyék csak azért is szembementek minden írott és íratlan szabállyal. Ráadásul mindkét lemez remekmű lett. Persze van prózaibb magyarázat is: egyszerűen ki akarták használni a debütáló Black Sabbath album sikere keltette lendületet. Mindezt mindenféle felhajtás nélkül tették: a Paranoid nagy részét egy svájci–német turnén írták meg, és mindössze hat hét alatt készült el. Geezer Butler basszusgitáros elmondta, a munkafolyamat általában úgy zajlott, hogy Tony Iommi előállt egy riff-fel – olykor Geezer is hozott ötleteket, amiket Tony vagy elfogadott, vagy nem. Ezután beszállt az egész zenekar, közösen csiszolták tovább a témát, a végén pedig Ozzy tette hozzá az énekdallamokat. A lemez felvétele mindössze öt nap alatt lezajlott.
A nyitó War Pigs több részből épül fel, jól felépített darab, Ozzy remekül énekel, Iommi is kiteljesedik benne, de nem válik öncélúvá. Ami különösen megragad – nem csak itt, hanem végig a lemezen – Bill Ward dobolása: energikus, színes, izgalmas.
A címadó Paranoid maga a metal történelem. Riffje felejthetetlen, dögös és tele van tűzzel – mindez 1970-ben! Érdemes megállni egy pillanatra: a dalt Iommi írta, de Geezer Butler hevesen ellenezte, mert túl könnyednek, kommersznek tartotta, ami szerinte az egész lemezt tönkretehette volna. Aztán a Paranoid lett a Black Sabbath történetének legnagyobb slágere, az egyetlen kislemezük, amely bejutott a brit Top 20-ba, és egészen a 4. helyig jutott. Geezer később csak ennyit mondott: „Hála istennek, hogy nem hallgattak rám.”
A túlvilági hangulatú Planet Caravan igazi elszállás: Iommi fuvolázik, Ozzy teljesen más hangszínben énekel, Bill kongázik, Tony jazzes gitárjátéka pedig csak hab a tortán. A dal egyébként egy jammelésből született. Ha a Paranoid riffje ikonikus, akkor ugyanez elmondható az Iron Man-ről is. A riff szinte végigvonul a dalon, Ozzy éneke pedig utánozhatatlan atmoszférát teremt. A végén nagyívűen kitágítják a számot, természetesen Iommi is odatesz egy jellegzetes gitártémát. Bill itt is pazarul püföli a bőröket.
Az Electric Funeral a lemez legsúlyosabb, legnyomasztóbb darabja, ahol Geezer basszusjátéka emelkedik ki. Egy ponton felpörög a szám, a végén pedig teljesen lelassul. (A basszusgitárost azóta is kérdezgetik, hogyan érte el, hogy így szóljon a hangszere. Válasza: „Semmit, csak bedugtam az erősítőbe.”) A Hand of Doom zseniális tétel: több hangulat és rész váltogatja egymást, mindenki csúcsformában játszik. Kimunkált, átgondolt szerzemény a drogfüggőségről, egy dal amely megelőzte korát. A Rat Salad instrumentális örömzene, amely főként Bill Ward dobszólójára épül. A Fairies Wear Boots igazi Sabbathos, lüktető dal, amelyben Ozzy és Tony is nagyszerűt nyújt.
A lemez megjelenése után kezdték a zenei újságírók használni a „heavy metal” kifejezést a Black Sabbath zenéjére. A brit kritikusok azonban ott támadták őket, ahol tudták, szerintük ez nem is zene, hanem pusztán fémek csattogása. Geezer szerint a hetvenes évek elején a kritikusok nem specializálódtak műfajokra, hanem mindenféle zenéről írtak. Egyszerűen nem álltak készen a keményebb hangzásra. A zenekar viszont jól jött ki ebből: míg a szakírók körében szinte kötelező volt pocskondiázni a Black Sabbathot, a rajongók annál jobban imádták őket, és még szívesebben vásárolták a lemezeiket.
Ennek eredménye, hogy az Egyesült Államokban több mint négymillió példányban kelt el, így multi-platina státuszt lett. A Billboard 200-as listán a 12. helyig jutott. A Paranoid dal pedig a legnagyobb videómegosztón már több mint 350 milliós megtekintésnél jár. A borítóhoz is kapcsolódik egy érdekesség: az album eredetileg War Pigs címmel jelent volna meg – ezért látható rajta a karddal hadonászó, egyenruhás figura. Geezer Butler így kommentálta: „Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb.”
Végszóként ismét a legendás basszusgitáros gondolatait idézem:
„A Black Sabbath a legsikeresebb kívülálló zenekar a zenetörténelemben. A kritikusok rémálmai voltunk, de akik igazán számítanak, azok rajongtak értünk.”
A Paranoid dallistája:
01. War Pigs
02. Paranoid
03. Planet Caravan
04. Iron Man
05. Electric Funeral
06. Hand of Doom
07. Rat Salad
08. Fairies Wear Boots
Fodor Attila
Kapcsolódó koncertek, klubok
Kapcsolódó érdekességek
