Amatőr zenehallgatóként írom le gondolataimat,  úgyhogy aki riffekről, bridge-ekről, szólókról és hangnemekről akar olvasni, az itt most abba is hagyhatja. Kövezzetek meg, de csupán tények, érzések és benyomások hagyják el  a „tollamat”. A teljes album a cikk legalján meghallgatható.

Megjelent a Leander Rising 2. albuma Öngyötrő címmel. A fiúk 2 éve adták ki első lemezüket, a Szívidomárt. Az első koronggal ellentétben a mostani a Hear Hungary gondozásában jelent meg, és összesen három stúdióban vették fel. Ám mindez nem hallható az albumon. Egységes hangzás, összetett zeneiség, változatos dallamvilág, mélyenszántó gondolatok jellemzik a lemezt, melyből a bús, melankolikus, dühödt érzelmek mellett a humor sem hiányzik. Az első anyaghoz képest a változás leginkább abban nyilvánul meg, hogy míg a Szívidomárt Vörös Attila és Leander hozták össze, addig ezen a lemezen Jozzy és Budai Béla keze nyoma is jócskán meglátszik. Továbbá valamivel profibbak lettek; érezni lehet, hogy a számokat precízen, tudatosan komponálták meg, s ezzel talán kicsit elveszett a spontán tűz, az ösztönösség, ami az egyik nagy előnye a zenekarnak. Az, hogy ez jó vagy sem, hogy a banda előnyére vagy hátrányára vált, azt ki-ki döntse el maga a lemez meghallgatása után.

 

Leanderék jóformán a Szívidomár megjelenése óta „csöpögtetik” az új lemez dalait. A megváltozott fogyasztói és kiadói szokások miatt ők is arra következtetésre jutottak, amire mostanában jó néhány zenekar, miszerint a hallgatókat 3-4 számnál egyszerre több nem tud lekötni. Ez az oka annak, hogy most az új lemezen csupán 4 olyan nóta szerepel, amelyet a nagyközönség még nem hallott. Ezek a Lőjetek fel, a Vakon tartva, a Véget ér a tél és a Kés a szívben című dalok.  Mind a négy nóta megköveteli a figyelmet. Szépen, lassan, komótosan, minden egyes cseppjét megízlelve, minden hangjukat magunkévá téve fogadjuk be ezeket a szerzeményeket! Ajánlom, hogy többször hallgassa meg mindenki, mielőtt kimondja véleményét.

Az album dalai az élet és halál, a szenvedés, a szerelem, a magány és az örökös körforgás témakörét boncolgatják, alátámasztva a zeneiség már megszokott kettősségével. A dallamos rockzene és a metál váltakozása, megfűszerezve cseppnyi elektronikus zenével, jazz-el és némi folk, valamint klasszikus muzsikával is tökéletes összhangban vannak a boldogságot kutató ember gyötrelmeivel.

A 13 nótát magában foglaló lemezen a  4 eddig ismeretlen szám mellett meghallgathatjuk a 2013-as Dal-ban feltűnt Nem akarok többé játszani-t, amit Keresztes Ildikó számára írtak, így az ő előadásában ismerhettük meg. Már akkor sem értettem, miért nem Leanderék indultak ezzel a karakteres számmal, hiszen minden benne van, ami miatt szeretjük őket. Nos, most saját ízlésükre átalakítva, mondhatnám „leanderesítve” hallhatjuk tőlük ezt a dalt. Szintén más zenész által vált ismertté a Némán állni című műremek, ami a Sony Walkman  2012-es kampányának egyik jól sikerült darabja volt. A Sony Music kezdeményezésére Baricz Gergely, Kálloy-Molnár Péter és Leanderék egymás  dalait dolgozták fel. A Némán állni szerintem a legjobb átirata Baricz dalának. Az eredeti sem rossz, de nekem a  Leander-féle változat lett az egyik kedvencem.  

A 27 év, a Félőlény, a Hóvirág és az Öngyötrő már a tavalyi fesztiválok  repertoárjában is szerepeltek.

A hóvirágos hasonlat számomra kissé erőltetettnek tűnik, mint ahogy furcsa volt első alkalommal (a tavalyi Campus Fesztiválon) hallani az elektronikus zene dubstep-re hajazó változatával megbolondított   Öngyötrő-t is. A 27 év lírai önvallomása közben a szív húrjain Kállai Ernő által megszólaló hegedű  és Vörös Attila gitárjátékának hangjai nagyon mélyre tolják beléd a Leander- érzést. A Félőlény hallgatása közben pedig a pokol bugyrait járod  be újra és újra, mint ahogyan azt a lemez több dala alatt  is teszed.


Számomra valahogy kilóg a sorból Take me. Nemcsak azért, mert ez az egyetlen angol nyelvű nóta, és nem csak azért mert csak ebben a dalban szólal meg női vendéghang a Plastic Heaven énekesének (Nagy Eszter Mira) személyében, hanem azért is, mert mind hangulatában, mind stílusában eltér a Leander Risingtól megszokottaktól ez a vágyakozós, elvágyódós kompozíció.  De mint egy korábbi interjúban nyilatkozták a fiúk: szeretnek kísérletezni...

Hogy, hogy nem, a lemezen megtalálható még az a két remekmű is, melyeket nemrégiben mutattak be: a Szerelmes Dal, amely néhány nap alatt  tízezres nagyságrendű látogatottságra tett szert, illetve a világ legifjabb kamionversenyzője  Major Benedek ihletette Győzelem nélkül, melyre klipet is forgattak. Ezeket a dalokat a rajongók már az őszi turné kezdőállomásain is együtt énekelték/üvöltötték a zenekarral.


A nóták többsége érző, gondolkodó  és gondolatokat ébresztő,  már-már filozófiai mélységeket feszegető szövegvilágúak. Köteles Leander az évszázados emberi kérdéseket boncolgatva keresi a választ a „ki vagyok én?”, miért születtem?” „honnan jöttem? - hová tartok?”, „mi a boldogság?”, és természetesen a „mi az élet értelme?”  kérdésekre. Mindezt  rock/metál zenei alapokon nyugvó elektronikus betétek, olykor keleties hangzásvilágú, nagyívű futamokkal átszőtt, szívet szaggató hegedűszó és néha-néha Disney- és James Bond filmek betétdalainak dallamvezetésére  emlékeztető elemek köntösébe burkolva tárja a hallgatóság elé.

Az érzés, amikor befogadod a lemezt olyan, mintha egy felsőbbrendű lény az öklét a mellkasodon keresztül beléd mártaná, s a lelkedet a csuklójára csavarva húzná-vonná egészen addig a pontig, amíg csak egy hajszál választ el attól hogy lelked különváljon a testedtől.

 

Bej