Bejelentkezés

x
Search & Filters

Mobilmánia - "A közönség szerette a zenekart" (koncertbeszámoló) 2015. 03.07. Debrecen, Kaptár

Mobilmánia, Code Civil, Bermuda RockbanD koncertek - 2015. március 7., Debrecen, Kaptár

 

Az estét a nehezen kiszámolható „életkorú” Bermuda RockbanD zenekar nyitotta Iron Maidenes felállásban. Alig fértek el a színpadon. Zenéjük valahol a hard rock és a heavy metal határán helyezkedik el. Balogh Ádámnak elég jó hangja van ehhez a típusú zenéhez. Nem tudtam objektíven eldönteni, hogy igényli-e a három gitárt a zene. Annyira sűrű lett a hangzás, hogy nehéz volt kiválogatni épp melyik mit játszik. Hoztak magukkal megvásárolható demó anyagot (sőt még pólót is), a koncert is saját számokra épült. Egy koncert viszont nem volt elég ahhoz, hogy eldöntsem, mennyire tetszik, amit hallottam. Direkt újrahallgattam koncert után a felvételeiket és míg pl. az Útra kelve egészen jó, a Kiáltás pedig kimondottan remek (itt a felvételen már szét is tudtam válogatni a gitárokat), addig a Soha ne félj kapott egy olyan felvezetést, hogy hirtelen Kozsó koncerten éreztem magam (persze nem voltam még, de valahogy ilyennek képzeltem). Egyelőre nekem lemezről jobban bejött a zenéjük.

 


Következett a Code Civil, akik kinézetre laza punk-rock/hard rock stílust mutattak és valahol a zene is követte a küllemet. Nem biztos, hogy ez volt az ő közönségük, de becsülettel és lelkesen tolták a dalokat. Van kiállásuk, látszik, hogy milyenek akarnak lenni. Ők már a második lemeznél járnak, hoztak is belőle. Elég lendületesek voltak, de nem nagyon volt kit megmozgatni. Balogh Dániel énekesnek szerintem nem kéne erőltetnie a rekedtes éneklést. Ahhoz nincs elég marcona hangja. Amikor tisztán énekel, akkor kategóriákkal jobb. A hangszeres szekció is a helyén volt és a Bermuda RockbanD gitárosa, Gábor Vivien után újra egy hangszeres zenész hölgy szépítette a színpadképet Mészáros Lilla Alexandra basszusgitáros személyében. Úgy érzem, van pár olyan, hazai szinten nagynevű zenekar, akinek a közönsége simán vevő lenne a zenéjükre.

 


A Mobilmánia zenekar turnéja az új, Fénypokol album népszerűsítését célozná (a lemezkritika itt olvasható). Azonban mire elértek Debrecenbe az album már túl volt sok pozitív kritikán és „mahaszlistai” szempontból is jól szerepelt. Már nem a megismertetése, hanem a bejáratása zajlik az új szerzeményeknek. A közönségben a szokottnál több volt az őszes és fényes fejtető, de fiatalok is akadtak. A közönség mintha visszatükrözte volna két generáció találkozását, amit a színpadon a Zeffer - Kékesi - Donászy tengely és a melléjük tavaly felsorakozott fiatalok mutattak. Több szempontból is át kell lépnie saját árnyékát a zenekarnak. Először is ott van a P. Mobil-os hagyaték leszűkítése. Ebbe az irányba egy határozott lépést tettek az új lemezzel, amelyen bőven akadnak csatába küldhető számok, de egy teljes koncertmenühöz még elkél két-három új lemez. Másodszor ott a korábbi felállások terhe. Itt a legnagyobb nyomás Molnár Péter énekesen van, hiszen, ahol egyszerre volt jelen a Tunyogi-Vikidál-Rudán trió, nem hiszem, hogy a megközelítésnél tovább lehet kerülni ahhoz a bizonyos léchez. A lemezen jól megoldotta a feladatot az új számokkal, kíváncsian vártam, hogy élőben is hozza-e a szintet. Erőben, ott volt ez tény, ami visszavetette kissé a produkcióját, hogy többször észrevehetően eltévesztette a szöveget. Az új számoknál nincs összehasonlítási alap, csak a saját korábbi teljesítménye. A P. Mobil nótáknál pedig az említett magasságban van a léc, de sikerült elég közel kerülni hozzá. Egy ízben, az Újra kezdeném alatt úgy hidalták át, hogy Tunyó hangját a Menj tovább alatt játszották be. A harmadik nehézség, amit le kell gyűrniük a közönség elvárása. Bár igazán jó fogadtatása volt az új daloknak, de nincs túl nagy mozgástér az újítások terén. A lemez és egyben koncertindító Nem vagyok szikla például kijelölheti az új irányt, mert egy roppan jó kis lendületes nóta, frissnek hat, de benne van a hagyományos hard rock feeling. Az új album közel fele hangzott el. Vihar dal, Szeba Timba, Utak filmje, Fénypokol. Az Amikor a zene szól közönségénekeltetése még nem ment olajozottan, ehhez még kell egy kis idő. Az ördög itt belebukott viszont nagy lelkesedést váltott ki. Egy ilyen, egy olyan ütemben váltották egymást az új számok és a régi slágerek, mint az Embered voltam, Miskolc, Kétforintos dal, Rocktóber. A Zöld csillag sem maradt el, pedig náluk nem rendszeres koncertnóta. A korábbi Mobilmánia korszakot a Vagyunk és maradunk még és az Ez a mánia képviselte. Valószínűleg volt még egy ráadás, de a debreceni éjszakai tömegközlekedés hiányának köszönhetően erről lemaradtam. Ahogy Zeffer András is megjegyezte, a közönség szerette a zenekart.

Elég korrekt volt a merch pult is. Mindhárom zenekar hozott valamit, ahogy azt kell.

 



vtb
 

Címkék: 
Mobilmánia
Code Civil
Bermuda Rockband