Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Most az a lényeg hogy minél több emberhez eljussunk.” - Monastery interjú

A zalaegerszegi Monastery csapata nem most kezdte pályafutását. Thrash-es elemekkel átszőtt, régisulis death metal zenéjük, hamarosan újra hallható lesz egy mini-album formájában. Tartalmas interjúnkban szó esett a kezdeti időszakról, az akkori underground szcénáról, a Moby Dick és a Smicivel való hosszú barátságukról, illetve még sok minden másról. Kérdéseinkre a banda dobosa, Kovács Róbert, azaz Billy válaszolt.

 

Rockbook: Hosszú út vezetett idáig, 1989-es megalakulásotok óta gondolom történt egy és más a Monastery háza táján. Miben látjátok a különbséget az akkori lázadó, zenész énetek és a jelenlegi között? Mi az, ami esetleg változott bennetek? Azért valljuk be, nem sok banda mondhatja el magáról magyar honban, hogy már a harmadik X-et is elhagyta…

Billy: Amikor ezt elkezdtük, még nagyon fiatalon, metál rajongóból szerettünk volna zenésznek lenni, meg akartuk mutatni, hogy mi is képesek vagyunk tenni az álmokért. Igazából két felejthető demo után kaptunk egy lehetőséget a Trottel Records kiadótól, egy lemez megjelenése erejéig. Ez volt 1992 – ben a Far from Christ LP. Aztán jöttek a családalapítási dolgok és ez borította a terveket. Jelenleg mindannyian családdal, némi egzisztenciával, és tapasztalattal a hátunk mögött futunk neki ennek a dolognak. A lendület viszont megmaradt, szerintem ez az új anyagban is tükröződik majd. Azt már látjuk, hogy ez most sem könnyebb…



Rockbook: Mely bandák hatására kezdtetek el zenélni? Akkoriban a death metal és a grindcore brutalitása épp hogy kezdett Magyarországra begyűrűzni, miközben a teuton thrash már bőszen szedte áldozatait a nagyvilágban, a Monastery, ha lehet azt mondani, pontosan az aranykor kellős közepébe született bele. Mik az emlékeitek erről a korszakról?

Billy: A legelső zenekaros emlékeink a Bolt Thrower, korai Napalm Death, Slayer határozták meg az irányvonalat, és miattunk kaptunk kedvet az egészhez. Aztán jött a Morgoth, Obituary, és társai. Nem igazán sikerült akkor megvalósítanunk azt, amit akkor zeneileg szerettünk volna, ennek anyagi, tudásbéli, és technikai okai voltak akkor, beleértve a hazai stúdiók technikai, és szellemi kapacitását is. Egyszerűen nem volt hozzáértő szakember, ez csak épp akkor tört be kis hazánkba. Lassan vette fel a ritmust a szakma, a közönség viszont fogékony volt ezekre a dolgokra. 1993 évben pl. önálló országos turnét toltunk úgy, hogy 2 hétig minden nap koncerteztünk. Mégpedig kisebb műv. házakban, mert akkor jellemzően még nem voltak rockkocsmák és klubok. Nagyon jó időszak volt.

Rockbook: Milyen kulturális élet uralkodott a 90-es években Zalaegerszegen? Voltak heavy metal és rock klubok (mint például Szegeden vagy Budapesten) fellépési lehetőségekkel, vagy ez csak a nagy neveknek adatott meg? Volt kedvenc helyetek?    

Billy: Zalaegerszegen, és amúgy a megyében nem igazán voltak ilyenek. Voltak bérelhető helyek, termek, közösségi házak, de ott frankón működött a buli. A Moby Dick zenekarnak köszönhetően már akkor, és utána rendszeresen a leállásig tudtunk jobb helyeken koncertezni, és nagyobb körben megismertetni a zenénket. Budapesten volt a Viking Klub, havonta toltunk ott bulikat, azt szerettük. Természetesen később nagyon sok jó helyet fedeztünk fel, oda rendszeresen visszajártunk.

Rockbook: Három nagylemezt (Far from Christ, Postmortem Aggressive End és Misanthrope) hoztatok ki, egy EP (Fuck this World) és számos demó mellett az első aktív periódusban, 2006-tal bezárólag. Ha jó tudom, koncertekkel teli életutatokat, sok műfajbeli társaitokhoz hasonlóan tagcserék nehezítették, ami nem éppen kedvez a kreatív munkának. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot?

Billy: Az első sokk 1995 körül ért bennünk, Németh Zoli (gitár, ének) családi okok miatt kilépett. Őt akkor pótolhatatlannak éreztük, és ez sajnos hosszú ideig így is maradt. Jó pár év kellett a talpra álláshoz, amikor is Frytz került a frontra, és ekkor a lemorzsolódott emberek helyére is megérkeztek az új arcok. Aztán Frytz is kilépett, gyermek született, a csapat épp egy turné közepén volt a Cadaveres társaságában, klipforgatás, promo anyag felvételei, stb… A zenekar akkori tagjai nehezen tolerálták a Frytz kérését, Ő azt kérte lassítsunk, minket vitt a lendület. Kis idő múlva Vince Andres érkezett a Monastery kötelékébe. Nyilván rosszul érintettek bennünket a cserék emberileg, és zeneileg egyaránt.

Rockbook: Nem tudtam eligazodni a csapat idővonalán, de majd úgyis kijavítotok, tehát, 2006-2007 körül feloszlott a zenekar, majd közel 15 év múlva megint beindítottátok a Monastery gépezetét. A kezdeti thrash-death metal eközben érdekes átalakuláson ment keresztül, úgymond nu metalos-an groove-os elemek kerültek bele a zenétekbe. Minek a hatására indult be ez a folyamat? Mi volt akkor ezzel a cél? Illetve mi vezérel most benneteket?

Billy: Andres jövetelével, és a gitáros poszton történő csere után kicsit elindult a zenekar az akkori kedvenc, a Slipknot zenei irányába. Andres komoly torokkal bíró ember, nem egy hörgős énekes volt, talán ezt szerettük volna kihasználni. A változás nem volt igazán tudatos, csak jött magától, vagyis belőlünk. Aztán emberi okok miatt szétesett a történet, én kiléptem a csapatból, ők pedig elindultak egy új projecttel, új néven. Most ennyi idő elteltével mindenki lehiggadt, szeretnénk jól érezni magunkat, és megmutatni most mit tudunk!

 

Stúdióban a Monastery Smicivel (Moby Dick)



Rockbook: Beszéljünk a jelenről! Örülök, hogy itt vagytok velünk, a hallgatósággal, ezért roppant kíváncsi vagyok, hogy hol fogjátok a Monastery történetét folytatni. Az előzetesként kiküldött dal, a beszédes című Isolation Method, ha jól hallom (és márpedig jól hallom) egyfajta visszakanyarodás a kezdeti időkhöz. Belőlem kellemes, nosztalgikus érzéseket váltott ki, old-school-os a feeling, de a megközelítés mégis mai. Ez amúgy a hamarosan megjelenő Chimera EP egyik nótája. Mi mindent kell erről a kislemezről tudnunk?

Billy: Igen ezt jól látod. A Frytz–es időket próbáljuk visszahozni, és ebben Hufi a gitáros partner, Ő szintén az akkori csapat gerincének egyik alkotóeleme volt. Találtunk egy óriási arcot, Ő egy másik szférából érkezett, nevezetten a Turán zenekarból. Szanati Szabi most a basszeros posztot tölti be, nagyon profin. Nemrég felvettünk egy 3 számos minialbumot, az old–school feeling jegyében. Remélem a fiatalokat is megérinti ez a dolog majd. Hamarosan kijön az anyag (febr. eleje), letölthető, a CD formátum pedig postaköltség ellenében megrendelhető lesz. Most az a lényeg hogy minél több emberhez eljussunk. Amúgy óriási köszönet Smicinek a hatalmas segítségért, mind a felvételek, mind a koncertek tekintetében. Az új klip pedig 3 héten belül elérhető lesz a Youtube – on, a régiek pedig már feltöltésre kerültek a csatornánkra. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy koncertezni már öten szeretnénk, egy gitárost keresünk.



Rockbook: Honnan jött az ötlet, hogy újjáalakulva, új erőre kapva, a mostoha és kilátástalan perspektívák, a reménytelen jövőkép, az aktuális helyzet ellenére (kinek melyik a szimpatikus opció, ugye) mégis hangszert ragadtatok és a zeneipar mellett tettétek le voksotokat?

Billy: Szerintem hiányzott mindenkinek ez az egész feeling, mindannyian tettük a dolgunk a magánéletben, és a zenében egyaránt. De ezt érezzük leginkább a saját gyermekünknek. Jól szeretnénk érezni magunk, az pedig hab a tortán, ha sokaknak ez még tetszik is.

Rockbook: Az okos eszközökön keresztül, a manipulatív közmédiából, a szociális hálók szövetéből, a kommentek miriádjaiból szintén ömlik ránk egy vírus, csak virtuális formában. Szerintetek, mennyire változott meg a világ, a járvány előttihez képest? Leginkább az előadó-művészek és a hozzá, szervesen tartozó munkaágak sínylették meg, illetve a kikapcsolódásra és a szabad kulturális életre gondolok, mivel ezeket érintette a legsúlyosabban. Nyilván csak fikciózok, de lehet, ez lenne a „szükséges rossz”, hogy végre tényleg észbe kapjunk? (Ennyire téves úton járna az emberiség?)

Billy: Az, hogy rossz úton járunk, szinte biztos… De aki ezt valamilyen formában ezt előidézte, vagy legalábbis segítette, annak ez pont az érdekében áll. Nem gondolom sajnos, hogy ez visszafordítható lenne. Arról tesznek, hogy ez így legyen. A gyermekeimen látom, hogy ez már egy másik világ, nincs kommunikáció, szinte csak a virtuális tér. Az egész helyzet kezelése a rossz, persze úgy gondolom, hogy egy totális befolyásolás folyik, tudatos átrendeződés. Ez egy globális probléma, megosztó, kétértelmű. Ez értendő a vírus helyzetre, a tech nagyvállalatok monopol, és irányító, befolyásoló hatására. Sajnos ezen a téren én kifejezetten borúlátó vagyok!

Rockbook: Sokszor hallani azt a frázist, hogy egy paradigma-váltás kapujában állunk, de, hogy valójában mi is történik, az sokszor teljesen eltérő képet mutat a megélt valóságtól. Például sokan szükségszerű Isteni kinyilatkoztatásként fogják föl ezt a mostani állapotot, holott a háttérben, lehet, hatalmas háborúk folynak bizonyos információk megszerzéséről. Az nyer, aki előbb, nem? Művészként, zenészként és mindennapi emberként ez mennyire befolyásol benneteket?

Billy: Szerintem a magánéletben talán jobban érezzük. Nem vagyok ateista, de Isteni kinyilatkoztatásnak nevezni egy gazdasági, politikai érdekeket előtérbe helyező manipulatív irányított folyamatot, botorság, véleményem szerint. Félek tőle, hogy ez már jobb nem igazán lesz.

Rockbook: A Chimera EP kiadása után mi a tervetek? A zenei világ tenyere iszonyatosan ég attól, hogy újra élőben játszhasson (a rajongók pedig tűkön ülve várják e pillanatot) de mint tudjuk, és ha valamennyire racionálisan gondolkodunk, idén ősz tájékán, talán már megindulhat valami. Ti hogy látjátok ezt?

Billy: Még ebben a hónapban felveszünk egy klipet. A Far from Christ album is áprilisban újra kiadásra kerül. Amúgy májusban már van lekötött bulink a Moby Dick társaságában, többek közt Zalaegerszegen. Ebben viszont bízunk, látjuk, hogy megy már a mozgolódás, szervezni pedig kell, max. ezt is meghiúsítja a járvány.

 



Rockbook: Zárásként pedig: milyen felületeken lehet benneteket elérni? Várható esetleg, hogy egy Bandcamp oldalra az összes megjelent kiadványotok felkerüljön? Köszönöm a beszélgetést, ha bármi fontos dolog kimaradt volna, osszátok meg velünk bátran!

Billy: A Far from Christ tavaszi kijövetele után tervbe van a 2. album (Postmortem Aggressive End) kiadása is, ezeket természetesen újra kell masterelni. A Fuck this World EP anyaga már az MD stúdióban Smicinél van, dolgozik rajta. Hamarosan februártól elérhető lesz a weboldalunk is. Jelenleg a Facebook: Monastery metal oldalon, valamint a Youtube: „monastery metal official” csatornán található meg a csapat.

Rockbook: Köszönjük az interjút!

A Monastery jelenlegi felállása:

 

Frytz – énekes
Tóth „Hufi” Ferenc – gitáros
Szanati „Szana” Szabolcs – basszusgitáros
Kovács „Billy” Róbert – dobos
 
 

Elérhetőségek: Facebook, Youtube

 

 
Lupus Canis