Bejelentkezés

x
Search & Filters

„Ne játszd meg magad, játssz ösztönből és nagy baj nem lehet.” - Junkies interjú

Február 27-én este Budára vitt az utam, egészen pontosan a Barba Negra Music Clubba, ahol egy hamisítatlan punk-rock buli volt beharangozva. Itt tartotta idei első budapesti koncertjét a Junkies zenekar. A koncert előtt Barbaró Attila gitárossal és Szekeres András énekessel volt szerencsém beszélgetni a múltról a jelentről és a siker titkáról.

Rockbook: Sziasztok! Tavaly ünnepelte a zenekar a 20-ik szülinapját. Ha csak egy-egy mondatban fogalmazhatnátok meg ezt az elmúlt 20 évet, kinek mi lenne az?

Barbaró Attila: Egy mondatban sehogy. 20 év nagy idő, bár nekem nem tűnt annyinak, nagyon hamar elment és mikor feleszméltünk Andrissal meglepődtünk, hogy elrepült ez az idő. Aztán elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mi is történt a 20 év alatt? Biztos össze lehetne szedegetni az emlékeket vagy elolvassuk a könyvet (A nagy mesekönyv, a szerk.), abban nagyjából benne van az első 15 év.

Szekeres András: Inkább az első 10…

Barbaró Attila: Ja igen, az első 10, hisz a könyv is kb. 10 éve jelent meg.

Szekeres András: Az a furcsa, hogy én az első 10 évre jobban emlékszem, mint a másodikra. Sokkal jobban bevésődtek a dolgok. Valószínűleg azért, mert a kezdeti lépések sokkal meghatározóbbak voltak. Az első két évre például azért emlékszem jobban, mert akkor még minden új volt, minden lépés hatalmasnak tűnt és ezekre talán emiatt. Ami viszont az elmúlt 5 évből jobban megmaradt pl., hogy vezettünk slágerlistát rádióban, az MR2-n vagy a Fonogram díjunk. Reméljük még sok ilyen emlékünk lesz.

Rockbook: 20 év nagy idő egy zenekar éltében, nehéz nem beleesni abba a hibába, hogy időről-időre ismételje magát az ember. Nektek ezt sikerült eddig elkerülni. Honnan merítitek az erőt, ötletet a megújuláshoz?

Szekeres András: Egyrészt belső igényünk, hogy mindig adjunk magunkból újat és újat. Nem szeretünk ülni a babérjainkon. Mindig törekedtünk arra, hogy frissek legyünk. Igyekeztünk mindig szélesen hagyni azt a rést, amiből mertünk, amiből dolgozni tudunk, mert így tudnak különleges dolgok születni.  Az elmúlt 20 során talán azért kalandozik a zenénk, mert az elején nagyon alsó karaktereknek tűntünk zeneileg és szerettük volna megmutatni, hogy mást is tudunk.

Barbaró Attila: A változatosság nem tudatos nálunk, az belőlünk jön teljesen, emiatt nem is érezzük másnak. Amikor írunk egy lemezt, lehet, furcsán hangzik, de nem érdekel, hogy a közönség mit szól hozzá, mi vagyunk saját magunk cenzora. Ha mi, a zenekar azt mondjuk rá, hogy ez így jó lesz, akkor mehet a nagyközönség elé, amit aztán vagy elfogadnak, vagy kevésbé szeretik.

Rockbook: A 20-ik szülinapra jött egy új lemez is, aminek a rajongók körében elég vegyes fogadtatása volt, ahogy olvastam. Volt, aki hiányolta a régi Junkies stílust, volt, akinek ez jött be jobban. Ti hogy látjátok, megszokta már a közönség, hogy kicsit másabb lett a zenétek?

Szekeres András: Általában minél több lemezed van, annál jobban megoszlik a közönség véleménye, van akinek, ez tetszik, van, akinek az. Pont a 2009-ben megjelent Degeneráció című lemezünkkel kapcsolatban mondhatom, hogy a megjelenést követően a közönség borzasztóan lehúzta az albumot. Mondhatjuk, hogy rossz volt a fogadtatása. Mostanra viszont már inkább pozitív gondolatokat, véleményeket olvasunk vele kapcsolatban, sőt mostanra kifejezetten egy jó lemeznek tartják és hiányolják, hogy most miért nem olyan dalokat játszunk.

Barbaró Attila: Ez kb. minden lemezünknél így van, A Nihil után megjelent a Tabu című lemezünk. Arról is pont azt mondták, hogy mennyire nem jó, most meg az a hű meg há. De gondolom ezzel minden nagyobb zenekar így van, akinek sok lemeze van. Meg hát vannak olyan rajongók, akik időközben találnak a zenekarra és nekik általában pont az aktuális lemez lesz az etalon. Például nálam is így van. Az Aerosmith-t én akkor ismertem meg, mikor a Pump című lemezük volt éppen aktuális, nekem az lett a kedvencem, pedig már előtte is volt több albumuk és azóta is. Ugyanígy vagyok a Mötley Crüe-val is, ott a Dr. Feelgood a kedvenc. Előtte nem hallgattam Mötley-t, nekem kimaradt, de az ős Mötley-sök meg guminak tartják ezt az albumot, holott ez volt akkor, meg tán azóta is a legnagyobb sikerük.

Rockbook: Mi az első szó, ami a lemezetek kapcsán eszetekbe jut?

Barbaró Attila: Pop, jó értelemben véve. Dallamosabb lett a lemez, Andris ízlése dominál egy kicsit jobban ezen. Régebben inkább Riki és az én témáim alapján készültek a lemezek. Most pedig úgy dolgoztunk, hogy nem dalokat hoztunk, amikből dolgozzunk, hanem riffeket, témákat, amikből születek a dalok. Tudtuk, hogy ezzel nagy kockázatot vállalunk és sokan fogják fikázni, de bízunk benne, hogy sokan megszeretik az új dalokat és azok körében is népszerűvé válnak, akik eddig nem ismerték a Junkiest. (a „Félelem és reszketés Budapesten” album kritikáját itt olvashatjátok).

 


Rockbook: Óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy meddig lehet ezt még csinálni? Szerintetek van még újabb 20 év a zenekarban?

Barbaró Attila: Ez leginkább az adott zenekaron múlik. Szerintem sokan azért oszlanak fel, mert összevesznek, vagy nem tudnak együtt dolgozni. Mi is elég kaotikus zenekar vagyunk, folyamatosan a feloszlás és a balhé szélén táncolunk. Mindig is ilyen botrányok és veszekedések kísérték a zenekart. De ugyanakkor nagyon összetartóak is vagyunk, és én úgy érzem, hogy legalább még 1-2 lemeznyi szufla van bennünk. Amikor elindultunk 20 évvel ezelőtt, abban reménykedtem, hogy jó esetben lesz talán 3-4 jó évünk, nemhogy 20. Ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy márpedig megéljük ezt is, azt mondom neki, hogy hülye vagy és körberöhögöm. Aztán tessék, itt vagyunk. Persze bármikor történhet bármi, ami miatt azt mondjuk, hogy vége, de jelenleg úgy látjuk, gondoljuk, hogy van is igény a zenénkre meg arra, amit csinálunk, meg népszerű is a zenekar a maga szintjén, így nem igazán látok okot arra, ami miatt abbahagynánk. És vannak is már új ötletek, dalok, tervek.

Rockbook: András, te szólóénekesként is tevékenykedsz, például most az Index dalversenye kapcsán ismertem meg a ’Legyél nekem szép’ című dalt, ami határozottan a poposabb vonal, mint amit a zenekarral játszotok, csakúgy, mint a többi szólódalod. Direkt alakult így, hogy szólóban másabb irányba menj el?

Szekeres András: Nem, abszolút nem tudatos. Ez így jött belőlem, szerettem volna írni egy szólólemezt és ez lett, ilyen dalokat írtam. (lemezkritika itt)

Rockbook: Ezzel lesz kerek neked a zenélés? Így adod ki magadból, ami a zenekarba már nem fér bele?

Szekeres András: Igen, mindenképpen ez is én vagyok, és ahogy észreveszem, szereti ezt is belőlem a közönség.

Rockbook: Idénre kaptatok egy elég különleges felkérést is, mégpedig Ganxsta Zolitól, hogy dolgozzátok fel az egyik számát. Miért pont a 'Telepi gyerekre' esett a választásotok?

Barbaró Attila: Igazából ezt a dalt kaptuk. Régóta volt szó arról, hogy lesz ez a lemez és mi is szerepelhetnénk rajta. Mi éppen akkoriba voltunk elfoglalva a saját lemezünkkel és nem tudtunk ezzel annyit foglalkozni. A többi zenekar már megcsinálta a saját feldolgozásait és kiválasztották a dalokat. Persze, ahogy ilyenkor az lenni szokott, kb. az összes általunk is választott dalt elhappolták előlünk, így mi ott álltunk, pár nappal a határidő előtt, amikor le kellett volna adni és sehol nem voltunk. Akkor szóltak, hogy ezt a dalt visszamondta a Magna Cum Laude és mi kapva kaptunk az alkalmon, mert szeretjük ezt a dalt. Régi Junkies-os meg azért lett, mert úgy csináltuk meg, ahogy régen írtam a számokat: Volt egy szöveg és arra csináltunk zenét. Na erre volt 2 napunk. Big Daddy küldte át nekünk a szöveget, utána leültünk, a gitárommal elkezdtem riffeket, témákat játszani és ezekből született meg pár óra alatt.

Szekeres András: Nekünk is nagyon tetszik a végeredmény, fogjuk is játszani, már ma is. Ezzel indítjuk a koncertet.

Rockbook: Szerintetek mi a siker titka? Mi kell ahhoz, hogy egy mai, kezdő punk-rock zenekar szintén megélhesse a 20-ik születésnapját?

Szekeres András: Valami olyan kell, olyan szín, ami nem létezik, olyannal kell előrukkolni, ami még nincs, valami különlegessel. Meg hát a rengeteg munka és azért valljuk be, nem árt, ha az ember szerencsés is. De mindenhez szerencse kell.

Barbaró Attila: Szerintem ez mind mellébeszélés! Megmondom őszintén fogalmam sincs mi a titok. Azt sem tudom mi hogyan csináltuk, nekünk miért jött össze. Valószínűleg jó helyen voltunk jó időben, pont akkor csináltunk olyan zenét, amire akkor igény volt és emiatt kaptak fel minket. Ha ma lennék 20 éves és kezdenék el zenélni, fogalmam se lenne mit, és hogy kezdjek. Mi akkor ösztönből cselekedtünk, ösztönből kezdtünk el zenélni. Én ezt javasolom mindenkinek. Ne játszd meg magad, játssz ösztönből és nagy baj nem lehet. Azt a közönség is érezni fogja.

Rockbook: Amikor nem zenéltek, mivel foglalkoztok szívesen, mi tud benneteket kikapcsolni?

Barbaró Attila: Én sportolok, kb. 1 éve kezdtem el. Meg aztán nekem is vannak másik zenekaraim, amiben játszok, sok időt vesz el emiatt a stúdiózás, próbák, koncertezés, így az tud kikapcsolni, ha nem kell zenével foglalkoznom. Futok, úszok meg nyáron biciklizek.

Szekeres András: Én is sportolok, meg nekem ott a család, van egy gyönyörű kislányom, így velük kapcsolódok ki.

 


Rockbook: Ha nem jön a Junkies az életetekbe, ki mivel foglalkozna ma?

Barbaró Attila: El lehet határozni, hogy zenélésből akarunk élni, de hogy összejön-e az nagy adag szerencse kérdése. Ahogy az is, hogy nekünk éppen összejött. Ha ez nem lett volna, egy ideig még biztosan a zenéléssel foglalkoztam volna, de valószínűleg kikötöttem volna valami polgári foglalkozás mellett. Én abbahagytam a főiskolát anno, amikor a Junkies kezdett beindulni, mert a zenéléssel akartam foglalkozni. Ha ez nem jött volna össze, akkor lehet befejeztem volna a fősulit és akkor ma mérnök lennék, és talán abban dolgoznék. De igazán azt sosem akartam csinálni, én a zenéléshez értek, az volt minden vágyam, hogy ebből megéljek. Egyébként, amit még szívesen csináltam és csinálnék ma is az a piercingelés. Több mint 10 évig csináltam zenélés mellett egy tetováló szalonban és nagyon szerettem, de egy idő után már nem volt rá úgy igény, így abba kellett hagynom. De szerencsére van most annyi zenekarom, hogy kitöltse az életemet.

Szekeres András: Nálam is ugyanez a helyzet, bár én nem mérnökként végeztem volna. Én angol – orosz szakra jártam az Eltére. Bár nyilván nem lettem volna pedagógus, de valamit találtam volna, ami érdekel. Bár a zenélésnél jobban nem érdekel semmi. :)

Rockbook: Mik a terveitek az idénre?

Barbaró Attila: Idén szeptemberben 20 éves a ’Káros’ című lemezünk és akkor tervezünk egy Káros bulit a Trackben (Barba Negra Track, a szerk.). Azt hiszem, már le is van kötve az időpont. Azon a koncerten eljátsszuk majd az egész lemezt. Ezen kívül lesznek a nyár folyamán még koncertek. Jelenleg 3 pesti bulink van leszervezve, a mai, itt a Barba Negrában, az őszi és közte egy nyári, szintén a Trackben. Mindhárom különleges lesz és különböző, ez biztos. Előveszünk régebbi számokat, amiket már mi is évek óta nem játszottunk. Szerencsére van annyi dalunk, hogy tudunk miből válogatni, bár néhány kötelezőnek tuti benne kell lenni.

Egyébként a dalírással sem álltunk le, úgy gondoltuk, ha születik egy új dalunk, akkor azt amint tudjuk, már megosztjuk a közönséggel, felvesszük és közzétesszük. Egyébként is manapság már a lemez meg az album nem is annyira fontos. Muszáj csinálni promócióból, de ki is lehet rukkolni egyből az új dallal. Lehet csinálni lyric videót. Ha születik valami a fejünkben, akkor azt most úgy tervezzük, hogy egyből megmutatjuk, és ha ebből összegyűlik 4-5, akkor írunk hozzá majd még párat és kihozunk egy újabb albumot. Nincs kitűzve semmilyen időpont erre, amikor majd összejön, de szerintem a jövő év égére már várható az új anyag.

Rockbook: Vannak bevett szokásaitok, ami nélkül nem kezdődhet el egy-egy koncert?

Barbaró Attila: Igazából nincsen. Ha Pesten játszunk, akkor Andris haza szokott menni, hogy kimaradjon az itteni pörgésből és nehogy berúgjon a sok sörtől meg whiskytől, amit itt kapunk. De inkább lazítani szoktunk. Ha a koncert helyszínén maradok, akkor én meghallgatom az előzenekarokat, bár most pont nem fog sikerülni, mert egy másik zenekarommal (Macskajaj - a szerk.) fogok fellépni Érden és csak éppen, hogy visszaérek majd a kezdésre. Ennek most annyira nem örülök, hogy így alakult, mert ez a rohanás se jó, de ez van. Koncert előtt egy órával szeretek visszavonulni az öltözőbe, kezembe venni a gitárt és elprüntyögni rajta, ráhangolódva a fellépésre, meg meginni egy-két sört közben.

Rockbook: A mai koncertetek kicsit rendhagyónak mondható, mert a rajongók általi 5 legnépszerűbb szám mindenképp elhangzik ma. Amikor ti állítjátok össze a setlistet, mi alapján kerülnek rá a dalok?

Szekeres András: Igen, próbáltunk lehetőséget adni arra, hogy olyan számokat is beszavazzanak, amiket nagyon régen nem játszottunk. Ehhez képest ugyanazokra szavaztak, amiket eddig is toltunk a koncerteken. :) Bár volt pár meglepetés is nekünk. Például a ’Nem szeretlek már’. Nem is gondoltam, hogy ez ennyire népszerű.

Barbaró Attila: Na igen, amikor Andris szólt, hogy nézzem át a Nem szeretlek című számunkat még meglepődve meg is kérdeztem, hogy van ilyen dalunk? :)

Alapvetően a setlistet egyébként úgy állítjuk össze, hogy nekünk is vannak kedvenceink, amik eszünkbe jutnak, hogy már rég játszottuk őket. Mindenki mond 2-3 számot és azzal már majdnem meg is van a teljes setlist. A tavalyi év során például egy Best of anyaggal koncerteztünk, idénre azonban mindenképp újítunk valamit :)

A fejleményeket követhetitek a zenekar Facebook oldalán.

Rockbook: Rendben, várjuk őket. Köszönöm az interjút és jó bulit nektek! :)

Barbaró Attila, Szekeres András: Mi köszönjük, nektek meg jó bulizást!

 

A Barba Negra koncert fotóinak megtekintéséhez klikk ide!

 



Máthé Kriszta

Fotók: Perge Péter (PZsP Photogrpghy)


 

Címkék: 
junkies