Mindig örömömre szolgál feltörekvő zenekarokkal interjú készíteni. Új zenéket megismerni tapasztalatokkal gazdagodni. Így történt ez most is a Versegi Ádám, Homoki Balázs, Gál Bence és Gál Máté felállású Baby On The Woods esetében is. A srácok az egyik kedvenc zenei stílusomban tevékenykednek, így muszáj volt lekérdeznem őket. A zenekar képviseletében Versegi Ádámmal és Gál Mátéval beszélgettem.

Rockbook: – Sziasztok! Idén öt éves a zenekar. Milyen apropóból alakultatok meg? Melyek a főbb pontok a banda eddigi életében?

Ádám: – Huh már öt... Gyorsan telnek az évek. Ha a legfőbb pontokat szeretnénk kiemelni mindenféleképp a 2009-es évvel kezdeném, amióta gördülékenyen működik a zenekar. Szerettük volna megmutatni az embereknek milyen is a tornacipő villanygitár, és mit is hívunk mi garázs rocknak. Az első nagy mérföldkövet viszont a keleti régió legnevezetesebb tehetségkutatója jelentette számunkra, ahol különdíjat nyertünk. Vendégzenekarként több országos hírű zenekar mellett megfordultunk egy-egy koncert erejéig. Ganxsta Zolee látta a legtöbb fantáziát a zenekarban és meghívott minket a 2012-es ’Mitiszó!’ országos turnéjára. Ezután elkészítettük a második EP-nket ’Nothing but Pretty’ címmel, amivel beválogattak minket az A38 tehetségkutatójának legjobb 10 zenekara közé. Azóta is több ismert zenekar elismerését és barátságát sikerült kiérdemelnünk és egy féléves kényszerszünet után – külföldi tanulmányok miatt – még nagyobb lendülettel és energiával folytatjuk tovább.

Rockbook: – Stílusotokat tekintve a garage rock és a punk játszik jelentősebb szerepet a zenétekben. Miért pont ezt az irányvonalat választottátok?

Máté: – Ez kialakult az évek alatt. Az elején talán punkosabban indultunk, de megtaláltuk az egyensúlyt. Nem motiválnak minket az aktuális trendek inkább a saját fejünk után megyünk. A garage rock-kal és amit képvisel, tökéletesen azonosulni tudunk és talán ez a fontos. Mindemellet elég szabad stilus, tág fogalom a garage rock szóval bőven van lehetőségünk kísérletezni.

Rockbook: – Mely zenekarokat neveznétek meg kedvenceiteknek?

Ádám: – Ha egy személyben kéne nyilatkoznom egyértelmű favorit nálunk a Backyard Babies, ezért volt számunkra hatalmas elismerés, amikor egy szakmában is elismert személy a Backyard-hoz hasonlított bennünket.

Rockbook: – Meséljetek kicsit a munkálatokról? Hogyan készül el egy Baby on the Woods nóta?

Ádám: – Mindenki maximálisan kiveszi a részét a dalok írásában. A szövegeket legtöbbször én hozom le a próbaterembe általában már egy kezdetleges gitártémával amire aztán tudunk építeni. Az utóbbi időben már Balázs is dalszövegekkel érkezik egy-egy próbára. A számok végleges formáját együtt hozzuk össze. Mindenki hozzáteszi, amit kell.

Rockbook: – Tavaly jelent meg egy 3 dalos EP-tek, a ’Nothing But Pretty’ idén pedig egy nagylemezzel is jelentkeztetek, mely a ’Dirty Real Garage’ címet viseli. Hogyan fogadta a közönség ezeket az anyagokat?

Máté: – Azt fontos megemlíteni, hogy mi egy „csináld magad” zenekar vagyunk.  A lemezünket a saját stúdiónkban vettük fel, ami az évek során együtt fejlődik a zenekarral. Persze ez szab egy bizonyos hangzásbeli korlátot, de talán ez nem is baj. Mi lehetne ennél hitelesebb, hogy a Dirty.Real.Garage. című lemezt egy műhelyből és egy garázsból általunk átalakított stúdióban készítettük. A visszajelzések pozitívak és erre az előbb említett dolgok miatt különösen büszkék vagyunk. Tavaly az A38 által szervezett Talentometerben a zsűri beválasztott minket a legjobbak közé, ami szintén nagyon jól esett. Számunkra a hitelesség nagyon fontos, nem hallasz autotune-t vagy gépiesen pontosra editált dobokat. Nem árulunk zsákbamacskát.

Rockbook: – Már 5 éve a pályán vagytok. Mit gondoltok az itthoni könnyűzenei helyzetről? Milyen tényezők nehezítik egy feltörekvő zenekar befutását itthon?

Ádám: – Szerintem alapjáraton kevés ember hallgat élőzenét, ha pedig mégis akkor csak a nagy zenekarokat nézik meg. Nincs igazán jó zenei kultúra itthon. Persze akadnak kivételek, vannak klubbok és zenekarok amik hozzák azt a bizonyos szintet, de ez inkább a fővárosra orientálódik. Ma Magyaroszágon nagyon nehéz egy bizonyos határt átlépni, ez egy kialakult, fix helyzet. Ennek ezernyi oka van kezdve a pénzhiánytól egészen addig, hogy a zeneipar egy szűk mag kezében van és ha velük nem találod meg a közös hangot akkor nagyon leleményesnek kell lenned. Mi megtanultuk hogyan oldjuk meg a saját problémáinkat magunknak. Szerencsére a technika megengedi, hogy lemezeket készítsünk önerőből illetve videókat forgassunk magunknak. Minket nem lehet félreállítani, mert egyedül is csináljuk a dolgunkat.

Rockbook: – Mik a tervek a jövőre nézve? Esetleg külföld?

Ádám: – Zenei pályafutásunk kezdetén közös álmunk volt játszani az A38 nagytermében. Azóta erre már többször is lehetőségünk adódott, úgyhogy új célok kellettek. Nem hazudok, ha azt mondom, nagyon szeretnénk már fellépni fesztiválokon is, a legkisebbtől a legnagyobbig. Talán ez lehetne egy újabb mérföldkő a zenekar történetében és egy jó visszajelzés számunkra, hogy jó úton haladunk. Külföldre is tervezgetünk.

 

Mocsok