Bejelentkezés

x
Search & Filters

Nyugodtabb, talán felnőttebb, mélyebb lesz a Trillion új albuma

A Trillion a 2016-os Dreaming Black után hamarosan új lemezzel jelentkezik. Az idő közben négytagúra bővült formációt elsősorban erről, na meg a jövőben várható terveikről faggattuk kicsit. A Like Water október elején látja meg a napvilágot, de aki nem tud addig sem várni, már szombaton belehallgathat az új számokba Csongrádon. Ott kezdődik ugyanis egy mindössze hat koncertből álló sorozat. Áron "Apey" Andrissal (ének, gitár), Lee Olivérrel (gitár) és Szabó Laccal (dob) beszélgettünk.
 
Rockbook: - Ahogy szemezgettem az eddig megjelent írásokat a bandáról, folyamatosan, az “Apey másik bandája”, “Apey bandájától, amelyik nem a …” és hasonló meghatározásokkal találkoztam, legtöbbször már a címben is. Ugyanakkor a zenétek alapján szerintem komolyabb dologról van itt szó, mint egy hobbizenekarról. Ti mit gondoltok erről a jelenségről?
 
Lac: - A hobbizenekar meghatározás végül is nem áll annyira távol a valóságtól, csak nagyon szarul hangzik, úgyhogy én inkább a szerelemzenekar megnevezést preferálom. Igyekszünk rá odafigyelni, hogy a Trilliont csak annyira vegyük komolyan, amennyire jól esik, hogy az együtt töltött idő mindenki számára kellemes legyen. Az, hogy sokan Apeyhoz, vagy az Apey & The Peahez kötik a zenekart, szerintem teljesen rendben van, amikor a Grand Mexican Warlock volt picit előrébb, akkor ahhoz kötötték, kellenek az embereknek támpontok, így könnyebb beazonosítani vagy megjegyezni egy számukra új dolgot.
 
Rockbook: - Bár a zenekar története egészen 2011-ig nyúlik vissza, mégis csak 2016-ban jelent meg az első albumotok. Most pedig alig telt el két év, és jön is a következő. Joggal gondolhatjuk, hogy ez egyúttal azt is jelenti, a banda is egyre aktívabb lesz?
 
Apey: - Eltelt lassan 8 év, ami sok mindent megváltoztatott. Szerintem emberileg és barátilag is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és inkább elkezdtük magát a pillanatokat értékelni és azt az időt, amikor együtt lehetünk, röhöghetünk és zenélhetünk. Imádok ebben a zenekarban lenni, és pont ettől az erőlködésmentességtől fog valószínűleg egyre jobban működni évről évre.
 
Lac: - Nem tud és nem is akar sokkal aktívabb lenni a jelenleginél, és ez nem csak „Apey másik bandája” miatt van, hanem mert tényleg nagyon vigyázunk rá, hogy lehetőleg ne kerüljünk egy olyan darálóba, ami árt ennek az egésznek. Én speciel alig várom, hogy az új dalokat játsszuk élőben, de szeretném, ha 2-3-5 év múlva is ugyanígy várnám, ezért azt gondolom, nem szabad túltolni.
 
Rockbook: - Trióként kezdtétek, és már a Dreaming Black is elég eklektikus lett, mert mindhárman szereztetek dalt. Hogy érzitek, mennyiben lett másabb a zenétek, mióta Lee Olivér is csatlakozott hozzátok? 
 
Lac: Én a Dreaming Blackre úgy tekintek, mint az egyik legjobb dolog, amihez valaha közöm volt és nem voltam benne biztos, hogy tudunk-e még olyan lemezt írni, amiről ugyanezt el tudom majd mondani. Most, így a LikeWater keverése közben úgy érzem, el tudom. Tök más, mint az előző, nyugodtabb, talán felnőttebb, mélyebb. Oli gyönyörűen belehelyezkedett ebbe a világba és ki is szélesítette, éppen annyira fontos szerepet töltött be a dalírásnál, mint bármelyikünk. 
 
Apey: - Én konkrétan lehet, hogy a legnagyobb rajongója vagyok Olajkának és az éknek, annyira boldog vagyok, hogy megtisztelt minket azzal, hogy csatlakozott hozzánk, imádok vele együtt lenni, zenélni, és mindig tanulok tőle valamit. Ettől függetlenül a triós időszakot is nagyon szerettem, de szerintem ez így mindenképpen jobb. 
 
Rockbook: - Milyen hatásokkal érkeztél a zenekarba?
 
Olivér: - Visszanyálazok. Én már elég régóta ismertem, hallgattam a többiek zenekarait, rendesen példaként volt/van előttem, ahogy egy tök új szcénát teremtettek a magyar rockzenei életben. Gyakorlatilag a Grand Mexican Warlock óta hallgatok magyar zenét, majd megjelent az Apey & the Pea. 
 
Amikor meghallottam az első Trillion számot, teljesen kikészültem. Akkortájt alakult az ék, de ekkor azt éreztem, hogy ha van még egy rock zenekar, amiben szívesen játszanék, az a Trillion lenne. Amikor Laci írt, hogy érdekel-e, nem sok kérdés merült fel és nagyon boldog vagyok, hogy így alakult. Elég nagy átfedés van a kedvenceink között, de mindig kapok újat is, amit baromi izgis, legyen az Refused, Mazzy Star, vagy Nick Cave. Zenélés közben meg ugyanez történik, olyannyira, hogy Laci az új ék felvételek külső füle, producere.
 
 
Rockbook: - Bár elég sokféle dal volt a Dreaming Black-en, azért a hangulatában szerintem egészen egységes lett a lemez. Most, hogy a Like Water is már gyakorlatilag kész, mit gondoltok? Próbáltatok akár tudat alatt is az első album által meghatározott határokon belül maradni - még ha azok elég tágak is -, vagy mondhatjuk, hogy a Trillion sokkal inkább a szabadságról szól, és nem hagyjátok magatokat semmi által korlátozni?
 
Apey: - Abszolút nem. Már csak azért is, mert úgy költöztünk le pár napra Kulcsra, ahol megírtuk a lemez nagyját, hogy leginkább senkinek sem volt túl sok témája, de pont ettől volt különleges. Csongrádon fejeztük be a második részét a lemeznek, oda sem úgy mentünk, hogy bárkinek is lett volna fogalma arról, hogy mi is fog igazából történni. (nevet)
 
Lac: - Őszintén mondom, hogy ez gurult ki belőlünk, semmi görcsölés nem volt azon, hogy ilyen vagy olyan legyen. Na jó, hazudok, én egyszer megjegyeztem, hogy túl sok a lájti dal, legyen már még egy kemény és akkor megírtuk még gyorsan a Blisterst. 
 
Olivér: - Nekem extrán izgalmas volt, hogy hogy tudok ehhez az egészhez hozzászólni. Én vagyok az, akinek majdnem minden zenei megoldás tetszett, mert arról van csak szó, hogy merre kanyarodik a történet. Imádom, hogy egy csomó dal teljesen más lett, mint ahogy eleinte mutatta magát nekem. A jammelések is teljesen újszerűek voltak számomra, ezer százalék, hogy emiatt is ismertük meg egymást jobban.  
 
Rockbook: - Szeptember 22-én indul a lemezbemutató turné Csongrádon. Mikor fog megjelenni az album?
 
Lac: - Légyszi ne nevezzük turnénak ezt a pár koncertet☺ (a facebookon is úgy van :P – a szerk.) A megjelenéssel egy picit csúszunk szokás szerint, így a csongrádi buli inkább lemezelőzetes lesz. Október 8-án várható online albumpremier, CD-k pár nappal később.
 
Rockbook: - Milyen formában lesz elérhető a Like Water album? 
 
Lac: - Kör formában.
 
Apey: - Illetve pentagram formában is, emellett az összes szokásos digitális online felületen elérhető lesz, ahogyan az szokás, szeretnék bakelitet és CD-t természetesen.
 
 
Rockbook: - Ha most végignézek a koncertdátumokon, az előzenekarokat illetően is elég vegyes a felhozatal. A Red Swamppel több alkalommal is játszotok együtt, de szinte mindegyik  dátumnál más neveket látok. Igyekeztek helyi bandákat hívni?
 
Apey: - Próbálunk és igyekszünk odafigyelni arra, hogy mindig meghallgassuk és közösen döntsünk arról, hogy kivel játszunk együtt. Ezeket a zenekarokat nagyon szeretjük, rendes srácok, lényeg, hogy jól érezzük magunkat mind.
 
Rockbook: - Idén voltatok Fishing on Orfűn vagy például a Fekete Zajon is. Jövőre milyen fesztiválokon játszanátok szívesen? Mi az, ami közelebb áll hozzátok? Esetleg van már valami konkrétum?
 
Lac: - A Fishing és a Zaj is remek volt, ezeken szívesen játszanék jövőre is, de a jövő nyár még messze van, meglátjuk ki hogy ér rá, meg hogy hol látnak minket szívesen. Én a magam részéről nyomnám bárhol, de nem mindenhol és nem mindenáron. Az van, amit az elején is írtam, a jövőben sem szeretnék heti 3-4 bulit játszani ezzel a zenekarral, inkább az a fontos, hogy ahol játszunk, haljunk bele.
 
Apey: - Igen, igazából ezen a témán sem feszülünk szerintem túlzottan, ahol van lehetőségünk játszani oda természetesen elmegyünk és megmutatjuk azt, amiről szól ez az egész. Remélhetőleg azért jövőre több helyre eljutunk nyáron. Vagy nem. (nevet)
 
A Trillion 2018. őszi koncertjei:
 
09.22. Csongrád, Tisza Presszó
10.12. Kecskemét, Kilele Music Café
10.13. Budapest, Akvárium Klub
10.26. Szeged, IH Café
11.17. Pécs, Pécsi Est
12.21. Székesfehérvár, Nyolcas Műhely
 
A zenekar elérhetőségei: Facebook, Bandcamp, Youtube, Instagram
 
 
Andicsku Krisztián 
 
Fotó: Jakab Péter