Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Szeretnénk megvetni a lábunkat a magyar undergroundban" - Petricor interjú

Ha figyelemmel kísértétek a Rockbook Rockmagazin III. Online Tehetségkutatóját, bizonyára találkoztatok a Petricor nevével, hiszen a zenekar meg is nyerte a tavalyi versenyt a zsűri pontjai alapján. A bandában többek közt három testvér zenél együtt, így az összhang adott a tagok között, de rengeteg különféle hatás megfér a dalaikban a Myrath-től kezdve a Periphery-n át egészen a Blackpink-ig. Sok mindenről beszélgettünk a csapat tagjaival, így az alábbi interjúból megtudhatjátok, honnan ered a zenekar neve, milyen reményekkel vágtak neki a tehetségkutatónak és miért érdemes szemmel és füllel tartani őket a továbbiakban is.
 
Rockbook: Tavaly beneveztetek a Rockbook Rockmagazin III. Online Tehetségkutatójára, és meg is nyertétek, amihez ezúton is gratulálunk! Miért döntöttetek úgy, hogy megméretitek magatokat, és előzetesen milyen eredménnyel lettetek volna elégedettek? Számítottak rá, hogy győzhettek?
 
Borostyán (Bótyik Borostyán – ének): Veszíteni tudni kell, de én ettől még ki nem állhatom, ha veszítek. smileySzóval hatalmas megkönnyebbülés volt olvasni, hogy mennyi pozitív visszajelzést kaptunk tőletek a zenénkre, amiért ezúton is hatalmas köszi!
 
Vera (Herczegfalvy Veronika – billentyű): Igyekszünk minél több emberhez eljutni, és a tehetségkutatón való részvétel is egy remek eszköznek tűnt ehhez.
 
Ati (Puzder Attila – basszusgitár): Igazából a Merry-Go-Round megjelenése után minden létező pályázatra és versenyre beneveztünk. A Rockbook tehetségkutatójára is így találtunk rá, amivel a legfőbb célunk az volt, hogy eljussunk minél több szakmabelihez.
 
 
Rockbook: A zenekar több tagja a Firefly nevű csapatban játszott együtt korábban. Hogyan és miért lett végül a Firefly-ból Petricor? A hangzásotok is más lett ezzel a váltással?
 
Borostyán: A Firefly nevet nagyjából egyedül választottam, amikor még csak három testvérként zenéltünk együtt. Az új név felvételét azért is tartottam jó ötletnek, mert ez az új, közös projekt kezdetét jelképezi.
 
Baru (Bótyik Barabás – cselló): A Firefly-t nagyon megrekedtnek éreztük, eléggé döcögött a vége felé. Sok rossz tapasztalat volt mögöttünk és túl régóta csináltuk. Miután Mátét bevettük gitárosnak, közösen úgy döntöttünk, hogy új fejezetet kell nyitnunk a zenekar életében.
 
Vera: Kiadhatnánk egy egész albumot a régi, minősíthetetlen hanganyagokból... A Disappear In Time-mal négyszer voltunk stúdióban, sőt, fun fact: az egyik verzióban egy vécélehúzás is hallható. Azt hiszem, ez magáért beszél. 
 
Ati: A Petricor születését talán maga az elhatározás jelentette, hogy szeretnénk továbbra is együtt zenélni, csak nem így. Nagy változás volt, hogy a legtöbben már egyetemre jártunk és dolgoztunk, szóval nem a chips-sör pénzt kellett minél olcsóbb stúdióra és hangtechnikára költenünk. A névváltás nekünk és az addigi közönségünknek is jelezte, hogy ez most más lesz.
 
Rockbook: Miért éppen a Petricor nevet választottátok? Mit jelent számotokra?
 
Ati: Olyan nevet kerestünk, ami inkább egy érzetet ad, nem lehet róla konkrét képekre asszociálni. Volt rengeteg nagyon rossz és néhány kevésbé rossz ötletünk, de végül szerintem a petrichor szó hangzása nyert meg minket. A ‘h’ kihagyása pedig pusztán azért van, mert amíg Petrichor nevű bandából van több ezer, addig Petricor nevűből csak néhány tucat.
 
Baru: A petrichor szó egyébként az eső illatát jelenti. Ez olyasmi volt nálunk, hogy valaki bedobta a Petricort és mindenki leokézta. Aztán persze költöttünk hozzá jelentést, amit mondhatunk majd interjúkban.
 
Ati: Annyira jók lettek, hogy inkább el se mondjuk őket. smiley
 
Rockbook: Kik a legnagyobb kedvenceitek? Kinek a hatására döntöttetek úgy, hogy elkezdtek zenélni?
 
Borostyán: Kiskoromban Janis Joplint és Guns ’n Roses-t üvöltetve álmodoztam róla, hogy egyszer énekesnő leszek, énekstílusban pedig mindig is Pink inspirált a leginkább. Zongorázni, gitározni és hegedülni is igazából csak azért tanultam, hogy le tudjam kísérni az éneklésemet. Kezdetben a zenekarban is énekes-gitáros voltam, de szerettem volna, ha semmi nem vonja el a figyelmemet az éneklésről. A zenénk is egyre bonyolultabb gitártémákat kívánt, úgyhogy Máté érkezése nagy megváltás volt.
 
Máté (Ték Róbert Máté – gitár): Gimi első évében megismertem valakit, aki elég ügyetlenül gitározott. Ezt látva elindult bennem valami, és úgy voltam vele, hogy “na, ne már, ha ő meg tudja tanulni, akkor én is”. smiley Kezdetben a Sonata Arctica, Slash, Satriani motiváltak, azóta pedig többek között hatalmas Andy James és Nick Johnston rajongó lettem.
 
Vera: Amíg 2016-ban be nem léptem a Firefly-ba, addig kizárólag klasszikus zenével foglalkoztam. A zeneíráshoz konkrét inspirációm nincs, apróbb részletek, ritmusok, hangulatok szoktak megihletni különböző zenekaroktól. A Myrath, a Salvus, sőt még a Blackpink is adott már ihletet egy-egy zongoratéma kigondolásához.
 
Bolki (Bótyik Boldizsár - dob): Borostyánnal és Baruval zenész családból származunk, szóval egész fiatal korom óta zenélek. Eredetileg zongoráztam és klarinétoztam, később egy last minute tehetségkutató miatt tanultam meg dobolni. A Petricor-ban a Baruék által eljátszhatatlanra megírt számokat dolgozom át emberi füllel kompatibilisre.
 
Baru: Fentebb említett okokból kifolyólag mindig is teljesen természetes volt, hogy zenélek, életem legnagyobb részét hangszerrel a kezemben töltöttem. Csellózni az Apocalyptica hatására kezdtem el, aztán rájöttem, hogy egészen gitárszerű hangokat lehet előcsalni belőle, úgyhogy megmaradtam ennél. Dalírásban korábban az In Flames volt nagy hatással rám. Mostanában pedig bármit hallgatok, ha tetszik, vagy van benne valami, ami megfog, megpróbálom beleépíteni a zenémbe.
 
Ati: 12-13 évesen, az akkor még viszonylag ismeretlen Davie504 miatt kezdtem el basszusgitározni. Ha mindenképp ki akarnék emelni valakit, akkor a Petricor-ban talán a Periphery és a Jamiroquai különös elegye keveredik basszus szinten.
 
 
Rockbook: Fiatal banda vagytok és egy normális világban bizonyára azon lennétek, hogy minél többször megmutathassátok magatokat a közönségnek, de mostanában ez nem lehetséges a koronavírus miatt. Hogyan építitek a közösséget a zenekar körül a jelenlegi körülmények között? Mivel töltöttétek a karanténidőszakot?
 
Vera: Koncert hiányában egyelőre az online térben igyekszünk megmutatni magunkat, például a Rockbookoshoz hasonló tehetségkutatókon. De Instán és Facebookon is igyekszünk kapcsolatokat építeni.
 
Borostyán: Például nemrég találtam Instán egy kezdő zenekarokat támogató srácot, aki tök jó arcnak tűnt. Annyi a gáz vele, hogy nem szólt előre az árairól, szóval sikerült egy elég kínos szituba keverednünk kb. három üzenetváltás után.
 
Ati: A Merry-Go-Round-ot már február elején felvettük, és már tavasszal ki akartunk jönni vele. Aztán beütött a karantén. Végül a korlátozások miatt minden tervünk csúszott jó fél évet.
 
Koncertek nélkül ki kellett találnunk, mivel tudunk előrelépni. Például sok új Spotify-hallgatót szereztünk különböző lejátszási listákon keresztül, és elkezdtünk egyéniséget adni a közösségi oldalainknak is. Jelenleg még kevés számunk elérhető, nyilván gyorsan csökken az érdeklődés az emberekben emiatt, de a jövőben szeretnénk egy közvetlenebb viszonyt a közönségünkkel. Persze ezt nagyban meg fogják könnyíteni a koncertek.
 
Vera: Ez a koncertmentes időszak egyébként pont jókor jött nekünk, írtunk új számokat, befejeztük a már korábban elkezdetteket.
 
Rockbook: Mi volt az utolsó koncertélményetek a korlátozások előtt és kit néztek meg először, ha újra beindulnak a fellépések?
 
Baru: Ősszel igyekeztünk elmenni, amire csak lehetett, sejtettük, hogy nem tart sokáig ez az időszak. Nekem a legutolsó igazán odabaszós koncertélményem a szeptemberi As Karma Brings volt az Evermind lemezbemutatón, rég nem buliztam akkorát, mint ott. Ami meg a jövőre vonatkozik, azt nézem meg először, aki először koncertezik. laugh
 
Vera: Mindenkit! Én a Heedless Elegance lemezbemutatóját várom már nagyon. Meg egy Salvus-ról is pont lecsúsztam ősszel.
 
Borostyán: Sajnos akárhányszor elképzelek egy koncertet, egyből a Dürer jut eszembe… Mindenesetre a kövi Salvus koncerten Verával az első sorban teljesítjük rajongói kötelességünket. smiley
 
Ati: Az utolsó koncertélményeim az Analog tehetségkutatóhoz fűződnek, ahol nekünk is volt szerencsénk játszani. Ha vége a korlátozásoknak, szerintem a világ 99%-ához hasonlóan minden létező koncertre el fogok menni, legyen az doom vagy népzene.
 
Máté: A Dürer-kertben a Metal Halloween keretein belül voltam/játszottam utoljára koncerten. Már van is jegyem Beast in Black-re, Satriani-ra és Igorrr-ra, alig várom!
 
 
Rockbook: Az eddigi dalaitok angol nyelvűek. Miért ezt választottátok? Elképzelhető, hogy a későbbiekben magyar szövegeitek is készülnek?
 
Borostyán: Amint megtanultam néhány szót angolul, azonnal megpróbáltam dalszöveget formálni belőlük. Egy addig számomra ismeretlen nyelvet kezdtem el felfedezni, amely sokkal dallamosabb, mint az anyanyelvem. Ez szabadságot, inspirációt adott. Természetesen a jövőben tervezünk magyar szövegű dalt is kiadni, de a zenekar összes tagja picit kritikusan áll a témához.
 
Ati: Nem titkolt szándékunk belépni a nemzetközi zenei színtérre is egyszer, ahol sokkal nagyobb hatással tudsz lenni a közönségre egy olyan szöveggel, amit értenek is. Nem mellesleg alkotóként is hatalmas szabadságot ad egy másik nyelv. Ha angolul írsz szöveget, kicsit jobban el tudsz szakadni a hétköznapi énedtől, nem befolyásol a mindennapi beszédstílusod és szókincsed. Mintha egy új kifejezőeszközt vennél a kezedbe. Anyanyelvi környezetben persze jóval magasabb elvárásokkal találkozol, de ez itthon ugyanúgy megvan, ha magyarul írsz szöveget, nem véletlenül kerüli ezt sok hazai zenekar is. Fontolgatjuk magyar nyelvű dal kiadását, de ez biztosan csak akkor valósul meg, ha mindannyian 100%-ig elégedettek vagyunk vele. Nagy kár lenne, ha a készülő számok végül a szöveg miatt nem érnének célba. 
 
Rockbook: Hogy zajlik nálatok a dalírás? Kik a fő dalszerzők a zenekarban?
 
Baru: Nincs bevett sablonunk a számírásra, mindegyik máshogy készül. A korai időkben Borostyán gitár-ének dalait hangszereltük fel, később főleg én írtam a számokat. Van, amit teljesen magamtól, van, amit dallamkezdeményekből. Mostanában pedig főleg Veronika alapjait dolgozzuk ki.
 
Vera: Alapvetően eléggé demokratikusan működik nálunk a zeneírás, a saját és mások szólamaiba is bele szoktunk szólni.
 
Borostyán: Én az énekdallammal és a szöveggel szoktam főként foglalkozni, de az utóbbi időben Ati is besegített a dalszövegek írásába. A következő EP-n lesz bőven szöveg mindkettőnktől.
 
 
Rockbook: Disappear In Time címmel jelent meg az első kislemezetek, amely nemcsak online, hanem CD-n is elérhető. Miért tartottátok fontosnak a fizikai megjelenést? Ti általában min/hol hallgattok zenét? Mi a véleményetek a Spotify-hoz hasonló streamszolgáltatásokról?
 
Vera: Egyrészt többen kértek tőlünk CD-t, másrészt szerettük volna a kezünkben tartani a munkánk eredményét. 
 
Ati: Úgy voltunk vele, hogy ez remélhetőleg egy hosszú út első nagy lépése, aminek szerettük volna, ha marad nyoma az internet leállása után is. Meg hát kellett valamit adni a nagyszülőknek karácsonyra.
 
Borostyán: Egészen 13 éves koromig csak CD-n hallgattam zenét, apum nagyjából minden héten összeválogatott nekem néhány jó lemezt tök különböző stílusokban, ez amolyan rituálé volt nálunk. Főként ezért szerettem volna, hogy mindenképp jelenjen meg az EP lemezen is.
 
Illetve pár éve itt koncertezett az egyik kedvenc zenekarom, a Madder Mortem. Volt szerencsém beszélgetni kicsit az énekesükkel, aki nagyon cuki volt és megajándékozott az új lemezükkel. Megígértem neki, hogy cserébe elküldöm neki az első albumunkat, ha megjelenik végre. Alig várom, hogy megérkezzen hozzá!
 
Vera: Szerintem egyébként remek lehetőséget nyújtanak streaming szolgáltatók is. Általuk olyan emberekhez is eljuthatunk, akik soha nem jönnének el egy koncertünkre - itt főként a külföldi hallgatókra gondolok. Biztosan megvolt régen a kazetta osztogatásnak is a hangulata, de a zenemegosztók lényegesen leegyszerűsítik a zenénk terjesztését.
 
Ati: Rengeteg külföldi hallgatóhoz eljutottunk Spotify-on keresztül. Minket ez a streaming ellenes zenész-mozgalom nem igazán érint, eleve nem úgy álltunk neki ennek, hogy meggazdagszunk. Persze a streaming ellen felhozott érvek többé-kevésbé jogosak, de induló zenekarként hatalmas lehetőségek rejlenek ebben a platformban. 
 
Rockbook: Mire számíthatunk tőletek 2021-ben? Milyen közeli és hosszú távú céljaitok vannak a Petricorral?
 
Borostyán: Még több nyelvkilógatós fotó Bolkiról!
 
Vera: Készülőben van egy akusztikus projekt, és szeretnénk felvenni legalább egy kislemezt is.
 
Ati: A Disappear in Time-hoz képest egy sokkal progosabb anyag van kilátásban, meglátjuk, hogy áll nekünk. 
 
Első körben szeretnénk megvetni a lábunkat a magyar undergroundban minél több koncerttel és új dallal. Igazából nagyon élvezzük ezt közösen csinálni, és ez az öröm számunkra az elsődleges, akár megmaradunk hobbizenekarnak, akár sikerül eljutnunk egy szélesebb közönséghez. 
 
A zenekar tagjai:
 
Bótyik Barabás - cselló
Bótyik Boldizsár - dob
Bótyik Borostyán - ének
Herczegfalvy Veronika - billentyű
Puzder Attila - basszusgitár
Ték Róbert Máté - gitár
 
A Petricor elérhetőségei: Facebook, Spotify
 
 
Tóth Mátyás