Bejelentkezés

x
Search & Filters

The Trousers interjú - "A zene esetében nagyon nehéz konkrét hipotéziseket megfogalmazni"

A The Trousers zenekarral tavaly, a nagysikerű ”Freakbeat” albumuk megjelenésekor beszélgettem. Közel egy éve jelent meg a csapat harmadik számú lemeze, melyet mind a külföldi, mind a belföldi zenekritikusok kiválónak, sokan az év lemezének tituláltak. A fővárosi garage/hard rock csapat előtt újabb és újabb kapuk nyílnak meg a siker felé. Az aktualitásokról Kőváry Zoltán frontemberrel beszélgettem.

Rockbook: - Így egy év után elmondhatjuk, hogy a ”Freakbeat”-tel nagyon betaláltatok. Véleményem szerint is világszínvonalú anyagot hoztatok össze. Számítottatok rá, hogy ekkora népszerűségnek fog örvendeni a korong?

Kőváry Zoltán: - Kezdettől fogva hittünk ebben az anyagban, éreztük a dalokban lévő potenciált, és a stúdiómunkában, a hangzásban is nagyon sokat fejlődtünk a 2010-es Soul machine óta. Szinte minden fórumon, ahova eljuttattuk, pozitívan fogadták a lemezt, még olyan helyeken is, ahol tudom, hogy nem bíztak annyira bennünk a korábbi munkáink alapján. Szinte minden héten kapunk valami személyes vagy szakmai visszajelzést különféle országokból is, legutóbbpéldául Olaszországból, Németországból, Kanadából. Neveztük Fonogram-díjra is, de arról még semmit sem tudunk.  Az ember sohasem lehet teljesen elégedett, de azt mondhatjuk, a Freakbeat beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Rockbook: - Az első videót még Vígh Dádóval (Turbo) készítettétek az ’I Get Around’-ra idén februárban pedig a ’Fear Of The City’ klipje is debütált. Ha jók az információim készül a harmadik videó is, ami igen különleges számotokra. Mesélj légyszi erről egy picit.

Kőváry Zoltán: - A Real Deep Groove című dalhoz fogjuk forgatni valamikor májusban. Fontosnak tartjuk ezt a felvételt, hiszen Nicke Andersson (ex The Hellacopters, Imperial State Electric) vendégszereplése óriási referencia a számunkra. Sok külföldi rajongónk ez alapján talált meg minket, a hazai rádiók is játszották, ezért fontosnak tartjuk, hogy készüljön hozzá klip. Nicke felbukkanását a szóló alatt animált képsorokkal fogjuk megoldani, mivel bandája, az Imperial State Electric folyamatosan turnézik, ezért esélytelen, hogy elcsípjük őt a klipforgatáshoz. Egyébként ő maga is beleegyezett ebbe a megoldásba, azzal a kikötéssel, hogy látni akarja, mielőtt megjelenik. Reméljük, ezáltal még több helyre eljut a dal és az album is.


The Trousers – Fear of the city

 


Rockbook: - És ha így szóba került Nick Royale. Kaptatok visszajelzést tőle? Hogyan értékelte Ő a ”Freakbeat”-et?

Kőváry Zoltán: - Lasse Tindre, a svéd emberünk meglátogatta őket egy koncerten, és akkor Nicke kapott belőle egy darabot, le is van fotózva vele. Hogy magát az egész anyagot hogyan fogadta, azt nem tudom, neki már a Soul Machine-os számok is bejöttek, az alapján mondott igent a tavaly kollaborációra. A „Freakbeat”-et mindenki erősebbnek tartja, feltehetően ő is így véli [nevet]. Mindenestre felajánlotta, hogy alkalomadtán koncertezzünk együtt, amit valószínűleg nem tett volna meg egy olyan bandának, ami nem játszik minőségi zenét.

 


Rockbook: - Ha jól tudom, nagy erőkkel dolgoztok azon is, hogy Nicke jelenlegi bandája, az Imperial State Electric Magyarországon is koncertezzen. Ez a munkafolyamat, hogy áll?

Kőváry Zoltán: - Folyamatosan dolgozunk rajta itthon, tartjuk a kapcsolatot a kiszemelt helyszínnel, Lasse pedig odakint Svédországban a managementtel. Ha szerencsénk van, ősszel összejöhet, van már konkrét időpont tervezet is, de még nem mondhatok semmit. Azt tudom, hogy rengeteg lekötött koncertjük van, de remélem, hogy ez nem jelent majd akadályt. Jöttek volna hazai fesztiválokra is, ami kicsit elkésett ötlet volt a részükről, de ha jól sikerül majd a tervezett pesti koncert, akkor sok mindent tudunk majd tenni az ügy érdekében jövőre.

Rockbook: - Nagy hatással vannak rátok a skandináv zenekarok. Említhetném itt a Turbonegro-t, a The Hives-t, de ugye a fent említett Hellacopters-t és I.S.E.-t is. Van ottani kapcsolatotok is. Terveztek esetleg fellépéseket a Skandináv-félszigeten?

Kőváry Zoltán: - A jelenleg futó projektjeink közül a legígéretesebb, hogy terveink szerint a Lasse által menedzselt és női énekessel futó svéd punkbanda, a John Chopper Harris ősszel három koncertet ad majd a társaságunkban Magyarországon. Ezt jövőre Svédországban ismételnénk meg együtt, ha pedig már ott vagyunk, akkor a személyes jelenlét nyomán újabb kapuk nyílhatnak számunkra. Ez utóbbit nagyon fontosnak tartom. Amikor tavaly Pozsonyban játszottunk például, a koncert után odajött egy srác, hogy EU-s pályázatból a V4 országaiból egy-egy zenekarral közös turnét tervez, és azt akarja, mi képviseljük Magyarországot. Néha ilyeneken múlik egy csomó minden.

Rockbook: - Rövidesen megállapodást írtok alá egy németországi booking ügynökséggel, mellyel egy csomó lehetőségetek nyílik. Mesélnél erről részletesebben?

Kőváry Zoltán: - Megkerestem egy csomó booking ügynökséget, elsősorban Németországban, azzal a céllal, hogy rajtuk keresztül ne csak random módon lehessünk jelen a nyugat-európai koncertpiacon. A legpozitívabb választ a Redlion Music adta, így rövid idő alatt nyélbe ütöttük az üzletet. A szerződés május elsejétől érvényes; önálló, fesztivál- és support koncertek szervezését vállalták. A Redlionék a kontinensen, Skandináviában és a brit szigeteken terítenek, és elsősorban metal és hard rock bandákkal foglalkoznak. Sok fiatal együttest futtatnak, de olyan veteránokat is, mint a Tygers of Pan Tang, Jeff Scott Soto vagy a Vicious Rumors [nevet].


The Trousers – I Get Rround

 


Rockbook: - Magam is figyelemmel követem a fellépéseiteket, koncertjeiteket. A sok koncertezés mellett vannak új dal ötletek? Várható valamikor új anyag?

Kőváry Zoltán: - Természetesen vannak. A következő lemezre, amelynek még csak címötletei vannak, már kilenc nótát sikerült megírnom. Ebből egy, a Buckley Funeral Home lassan koncertkész állapotba kerül, hamarosan hallható lesz a bulikon is, valószínűleg május végétől. Még nehéz elképzelni, milyenek lesznek ezek a dalok felvételen, mivel akusztikus gitáron születtek, és csak nyáron kezdjük kidolgozni azokat a srácokkal. Már nagyon várom a stúdiómunkálatokat, vannak terveink arra vonatkozóan, hogy felhasználunk olyan hangszereket is, amelyeket korábban nem, például konga, szájharmonika vagy szaxofon. Természetesen az utóbbival kapcsolatban nem a 80-as években menő, végeláthatatlan szaxofonszólókra kell gondolni, hanem olyasmire, mint a Stooges Funhouse lemezén vagy a Hanoi Rocks/Michael Monroe albumokon.

Rockbook: - Tavaly nyáron az Ozone Mama gitárosával, Gábor Andrissal kiruccantatok az Egyesült Államokba. Hogyan jött az ötlet? Volt valami szakmai dolog az utazásban, vagy csak amolyan nyaralás révén utaztatok el. Merre jártatok?

Kőváry Zoltán: - Andrissal mind a ketten régóta Amerika-mániásak vagyunk, elsősorban a déli államok blues/rock zenéje és a nyugati part popkultúrája, meg persze a természet miatt is. Andris amatőr fotós és herpetológus, míg jómagam az ornitológiáért vagyok oda. A tripet egyfajta tanulmány- és zarándokútnak terveztük, első grandiózus fantáziánk az volt, hogy repülővel elmegyünk Floridába, és Jacksonville-ből Los Angelesig autózunk. A végső racionálisabb változat az lett, hogy London és Dallas érintésével elrepültünk New Orleans-ba, ott egy pár napos voodoozás és alligátoros mocsártúrázás után átrepültünk az arizonai Tucsonba. Kocsit béreltünk, bejártuk a hatalmas Sonora sivatagot, megnéztük a sedonai Red Rock Country-t, a flagstaff-i Route 66 múzeumot, aztán a Grand Canyont és a lenyűgöző Horse Shoe Bend-et, valamint az Antelope Canyont. Átmentünk Utahba, a Monument Valley, a Lake Powell és a Zion Nemzeti Park után a Las Vegas, majd Los Angeles következett. Ezt követően végig autóztunk az óceán partján a Big Sur-ig és Monterey-ig, majd San Franciscoban zártunk. Felejthetetlen élmény volt.

 


Rockbook: - Bár sosem jártam Amerikában, úgy vélem, hogy a pocsolyán túl sokkal nagyobb kultúrája van az élőzenének, mint itthon. Több fiatal tanul zenélni, ezáltal több zenekar jön létre, az egész klappolni látszik. Persze itthon is vannak kiváló bandák, de mégis a kinti zenei élet valahogy más. Sokkal többen járnak koncertre, sokkal több a lehetőség. Szerinted mi itthon a probléma?

Kőváry Zoltán: - Huh, ha azt elkezdeném sorolni [nevet] … Biztos, hogy nem a zenekarokkal van baj, hiszen ha körbenézünk csak a rock területén, hihetetlenül erős, világszínvonalú bandák vannak itthon: Ivan & The Parazol, Ozone Mama, Turbo, de említhetném a Middlemist Red-et vagy a Run Over Dogs-t is. Nyilván ez a lemaradás egy soktényezős dolog: kevés a pénz (erre legalább is), más az igényszínt, más a kulturális háttér, és van egy – enyhén szólva - markáns, mindent átható kultúrpolitika, ami tökéletes antitézise mindannak, amit a rock n roll úgy en bloc képvisel. Néhány száz kilométerrel északabbra, például Csehországban, sokkal jobban működnek a dolgok; Prágában eddig négy olyan klubban játszottunk, hogy az állunk leesett, és van több, csak rockzenét sugárzó országos rádióadó is. Sok más zenekarhoz hasonlóan mi sem várjuk meg, hogy a hegy menjen Mohamedhez, hanem megmozgatunk minden követ, amit csak tudunk, itthon és külföldön egyaránt.

Rockbook: - Hétköznapi szakmád révén pszichobiográfiával foglalkozol, ami egy pszichológiai szemléletű életrajzelemzést jelent. Tudom, hogy zenészekről nem készítettél ilyesfajta elemzéseket, inkább vizuális témában alkotó művészekről, de ha megkérdezném, hogy miért Nicke Andersson lett az egyik legnagyobb példaképed, akkor mit írnál le róla?

Kőváry Zoltán: - Elsősorban mint dalszerzőt tartom nagyon nagyra. Nicke egy hatalmas szintetizáló elme. A Hellacopters zenéjében ott van a 60-as és a 70-es évek minden fontos műfaja: a pszichedelikus pop, a soul, a garázsrock, a punk, a hardrock, és amit ő és zenekara kihozott ebből, az – mint ahogy mondani szokták – több, mint részeinek összessége. A mai napig nem tudom túltenni magam a By the grace of God lemez egyes dalain, mint amilyen a Down on freestret, az It’s good but it just ain’t right vagy a Go easy now. Ezek a felvételek egyszerre vannak tele mély érzelmekkel és elsöprő energiával, kikészítik az embert. Hogy csinálta ezt Andersson? Lövésem sincs. Ezt a bravúrt egyébként se előtte, se utána nem tudta ilyen szinten produkálni. Lehet, hogy volt valami fontos történés az életében akkoriban, ami hatással volt az érzelmi kreativitására. Zene estében nagyon nehéz olyan konkrét hipotéziseket megfogalmazni az összefüggésekről, mint a festészetben vagy az irodalomban. Lehet, hogy sosem tudjuk meg, de nem is baj, hiszen - ahogy Albert Camus mondta – titok nélkül nincs igazi alkotás!

 

The Trousers - Freakbeat (full album)

 

 

Facebook: https://www.facebook.com/thetrousers

 



Mocsok



 

Címkék: 
The Trousers