Bejelentkezés

x
Search & Filters

"Tudjuk a dolgunk, ismerjük a feladatunk és ott teszünk hozzá a dolgok előremeneteléhez, ahol kell" - Rivers Ablaze interjú



A Rivers Ablaze fekete csillaga rendületlenül ragyog a hazai extreme metal egén. Az eredetileg Kertész Márton szólóprojektként induló formáció, mára teljeskörű zenekarrá nőtte ki magát, és frissessége ellenére már 3 nagylemezt tudhat a háta mögött. Volt miről diskurálnunk, mivel kérdéseinkre a csapat 3/5-e válaszolt készségesen, így megtudhatjuk, hogy Marci hogyan szereti a bölényhúst, ki az a Carlose, hogy Oszi tud-e Bee Gees hangon énekelni vagy, hogy mikor esedékes egy új Rivers Ablaze anyag. Tartalmasra sikerült interjúnkban Kertész Márton gitárossal, Purnhauser Pál basszerossal és Knapp Oszkár énekessel beszélgettünk.
 
 
Rockbook: Legutóbb a Fekete Zaj Fesztiválon láttalak benneteket a Mátrában. Hogyan éltétek meg? 
 
Kertész Márton: Én nagyon vártam a fellépést, mert annak ellenére, hogy tavaly voltam először a fesztiválon, egyből borzasztóan megszerettem a hangulata miatt. 
 
Knapp Oszkár (Oszi): A Fekete Zaj jelenleg szerintem az ország leghangulatosabb és legizgalmasabb fesztiválja, szóval az, hogy ilyen relatíve fiatal zenekarként felléphettünk, hatalmas megtiszteltetés. Remekül éreztük magunkat, a koncert is zseni volt, reméljük, hogy lesz még alkalmunk a jövőben is játszani.
 
Purnhauser Pál: Az egy jól sikerült koncert volt és a körülmények is stimmeltek, állandó hangmérnökünkek köszönhetően jól szóltunk, és pont a mi szettünk alatt sötétedett be, így jól érvényesült a háttérvetítés is. Én nagyon bírom a Zajt egyébként, más zenekarral már többször felléptem ott, így nagyon otthon éreztem magam. Szerencsére az időjárás is kegyes volt, délelőtt kieste magát az eső. smiley
 
Rockbook: Szerintetek mekkora súlya van az élő zenének manapság? 
 
Oszi: Úgy gondolom, nagyon is van létjogosultsága, pláne a mi műfajunkban. Lényegében ez az egyik legfontosabb szűrő, hogy a zenekar élőben is profi módon elő tudja adni, amit összerakott lemezen.
 
K.M.: Óriási. Ma könnyű feltölteni egy albumot akármilyen platformra, de mivel naponta több száz-ezer lemez kerül fel az ismert megosztókra, ezért a legtöbb ember nem is szerez tudomást egy-egy megjelenésről. Persze egy nagy zenekar lemeze mindig nagyobb figyelmet kap, de a kisebb zenekarok nagyon nehéz helyzetben vannak, gyakran átsiklanak felettük. Viszont egy koncerten sokkal intenzívebben lehet megélni egy adott zenekar produkcióját, és akkor már esetleg rá is keresnek a közösségi médián, vagy teszem azt, vesznek egy pólót, CD-t, magyarul jobban beleég a banda a tudatukba, ami mondjuk nem biztos, hogy megtörténik, amikor belehallgatnak munka közben fél perc erejéig az egyik dalba, amit lehoz egy online magazin. 
 
P.P.: Nehéz ezt pontosan megmérni. A pandémia alapjaiban tépázta meg azt az infrastruktúrát, ami kell az élő zenéhez - helyszínek, lehetőségek és produkciós tekintetben is - és lássuk be, a potenciális célközönség egy része is átszokott más időeltöltésre, ami kényelmesebb, nem kell kimozdulni stb... Viszont, aki ismét - vagy továbbra is - jön koncertekre, az extrán elkötelezett, és nagyon akarja az élő élményt, ami le is jön a bulik hangulatából. Mivel a Rivers Ablaze a pandémia végén kezdte meg a koncertezést, így e csapat tekintetében nincs objektíven mérhető előtte/utána helyzet, de mint folyamatosan koncertező zenész, így érzem. Nálam a zenehallgató és koncertre járó énem számára egyértelműen megnőtt az igény, és már több koncert van őszre betervezve, mint amennyit a pandémia előtt akár egy év alatt megnéztem.  
 
Purnhauser Pál
 
Rockbook: Úgy vélem, nálatok elengedhetetlen, hogy koncerten tisztán, érthető és arányos módon dörrenjenek meg a Rivers Ablaze számok. Nem mehet egyik hangszeres sem a másik rovására. Nekem máig etalon a Hódmezővásárhely melletti, Lowland Fest-es fellépésetek, ott kiváltképp jól szólt a zenekar. Onnan milyen élményekkel tértetek haza?
 
P.P.: Azt gondolom, hogy ez minden koncert alapvető velejárója, de az tény, hogy az ilyen sűrű zene élő befogadását nagyban segíti a jó hangzás. Tényleg jól szóltunk, ez a fentebb említett hangmérnökünk Carlose érdeme legfőképpen. Élmény? Korán volt, meleg volt, égettek a húrok, de odatettük, amit kell. Mint mindig, itt is köszönjük a lehetőséget, hogy felperzselhettük a ‘vásárhelyi tanyavilágot.
 
K.M.: Az is nagyon jól sikerült szerintem a már-már elviselhetetlen hőség ellenére, szerencsére szinte csak pozitív visszacsatolás érkezett mind a koncertre, mind a zenekarra nézve. 
 
Oszi: Valóban iszonyat jól sikerült a hangzás azon a bulin és hiába aszalt szét minket a nap, zseniális élményként éltem meg. Nem is beszélve arról, hogy milyen szépen megmulattunk utána. laugh Merem remélni, hogy ott is lesz még alkalmunk felbukkanni.
 
Rockbook: Eredetileg ez személyes projektként indult, majd később vált teljessé. A nótákat nem lehetett könnyű színpadra vinni, főleg úgy, hogy Magyarország – és itt a keményebb műfajokra gondolok, mint az extreme metal – zenészhiányban szenved. Egyetlen muzsikus több formációt is csinál szimultán. Hogyan akadtatok rá a TYR dobosára, Tadeusz Rieckmann-ra és honnan jött az ötlet, hogy Oszi (Knapp Oszkár – Grizzly) lesz a frontemberetek?
 
K.M.: Véleményem szerint ez a műfaj nem szenved zenészhiányban, annak ellenére, hogy nem feltétlenül a legjövedelmezőbb műfajok közé tartozik. Aki ilyen zenét játszik Magyarországon tényleg azért teszi, mert imádja ezt a stílust. És talán pont ez is egyfajta magyarázat arra, hogy miért van sokszor ugyanaz az illető több bandában is, mert a műfajból adódóan nem könnyű annyi koncertet adni egyetlen zenekarral, mint mondjuk egy mainstreamebb bandával, ezért vállal be több formációt is akár. Tadot tavaly felhívtam, hogy nem vállalná-e el a debütáló koncertünket, ami az A38 hajón volt a Special Providence vendégeként, aztán itt ragadt. smiley Oszinak meg annyira sokrétű a hangja, hogy tökéletesen illeszkedik a zenénkhez, tud tisztán énekelni, hörögni, károgni, talán még ilyen Bee Gees hangra is képes, bár olyan dalt még nem írtunk. Egyébként Csobánczi Péter barátom révén ismertem meg még az első lemez felvételekor. 
 
P.P.: Marci nagy fába vágta a fejszét, amikor úgy döntött, hogy ezt a zenét színpadra viszi, mert technikailag komoly kihívás a témákat eljátszani, és nem könnyű minden posztra elkötelezett és egyben képességeiben is megfelelő tagot találni. Érdekesen alakult ki a felállás, és sokat segített, hogy a körülmények miatt volt ebben egy fokozatosság. Én még az első lemez kiadása körül írtam Marcinak, hogy ha egyszer koncertezni akar ezzel a projekttel, akkor rám számíthat basszusgitáros poszton. Ebben is maradtunk, megtanultam pár dalt, de a második lemez kiadása és a lehetőség, hogy ezt a Special Providence vendégeként bemutassuk, állította igazán az élő irányba a vektorokat. Ez a 2022 januári koncert már jó pár hónappal korábban fix lett, így volt némi időnk felkészülni. Miután a lemezbemutató zömében az instrumentális második lemezre épült, és Cséry Zoli, valamint én adottak voltunk, egyelőre “elegendő” volt egy dobost találni. Ez a zenét ismerve igen meredek feladat volt, ráadásul a lemezt feljátszó Zisko Olivér nem tudta vállalta a koncertet, úgyhogy volt némi fejvakarás. Végül sikerült Tadeusz Rieckmannt leigazolni, ami főnyereménynek bizonyult, mert nemcsak, hogy lenyomta a bulit, de ahogy a zenekar átállt a folyamatos koncertezésre, szerencsére a nemzetközi turnés feladatai között a Rivers koncerteket is be tudta vállalni, így folyamatosan stabil alapokon nyugszunk. smiley
 
 
Rockbook: Nálatok többen, más együttesekben is érdekeltek. Hogyan tudjátok ezt úgy összehangolni, hogy ne legyen ütközés?
 
Oszi: Én lényegében sok éve sikeresen lavírozom több zenekarban, szóval eddig azt mondhatom, nincs ezzel gond. Ha igazán szeretnék valamire időt áldozni, akkor arra így, vagy úgy, de mindig összejön.
 
K.M.: Sok üzenetváltás árán. smiley Szerencsére idén egyetlenegyszer volt egy olyan, hogy Tad nem tudott jönni Tyr-es elfoglaltsága miatt, de hála az égnek kisegített minket a From the Sky dobosa, Halász Illés, aki szintén jó barátom. Ez egyébként a Progcampes fellépésünk volt. 
 
P.P.: Előre tervezünk, amennyire lehet, és ha kell, megoldjuk a helyettesítést. Egyébként pedig rutinos, profi hozzáállású a csapat minden tagja, és egyértelmű, azzal, hogy egy ilyen projekthez csatlakozunk, mindannyian komoly prioritásként kezeljünk a zenekari ügyeket. Gondolj bele abba, hogy mennyi munkát kell beletenni egyénileg is ahhoz, hogy elő tudjuk adni a dalokat ilyen szinten élőben, és nyilván amibe az ember ennyi időt és energiát tesz, azt komolyan is veszi és így is kezeli.  
 
Rockbook: Legfrissebb anyagotok, a ’The Black Hole Era’. Kérlek, mutassátok be pár mondatban az idáig vezető utat (mondjuk kiadványonként lebontva) ugyanis ez már a harmadik nagylemez a sorban!
 
K.M.: Eddig minden évben kijött egy lemez (Blood Canvas 2020, Devoid Dying Sun 2021, The Black Hole Era 2022), viszont alapvetően mindhárom 2020-ban íródott, pár hónap eltéréssel (az utolsó kettő nagyjából akkor, amikor kevertük az elsőt). A kovid miatt nem nagyon mentem sehova, és emiatt maradt jó sok időm zenét szerezni, valamint eleve nagyon gördülékeny volt az egész folyamat, nem volt semmi görcsölés, születtek a dalok egymás után. 
 
Kertész Márton
 
Rockbook: Milyen fogadtatásban részesült külföldön az album? (Jutott ki belőle?)
 
K.M.: Jó pár külföldi recenzió látott napvilágot, és mindegyik nagyon pozitív volt. Egy olyanra is emlékszem, ahol a második lemezről írtak és hiányolták az éneket (mert az a lemez instrumentális), de én ezzel nem különösebben foglalkoztam, mert maga a zenekar nem az, szóval érted! smiley
 
Rockbook: Kik a jelenlegi tagok?
 
K.M.: Knapp Oszkár (Grizzly) - ének 
Kertész Márton - gitár (Special Providence, From the Sky, Sear Bliss, Bornholm)
Ferenczi Márton (Fragda, Niburta) - gitár 
Purnhauser Pál (Divided) - basszusgitár 
Rieckmann Tadeusz (TYR) - dob 
 
 
Rockbook: Mi inspirálta a mostani lemezt? Kinek köszönhetjük a dalszövegeket?
 
K.M.: Ezt meghagynám Oszinak, ő írta a szövegeket mindenféle fekete lyukakról. smiley
 
Oszi: Én volnék a tettes. smiley Nagy amatőr rajongója vagyok a csillagászatnak, a sci-fi-nek és Lovecraft munkásságának, nagyjából ezen a tengelyen lehet a lemez szövegeit értelmezni. Persze azért igyekszem nem túlságosan egyértelműen fogalmazni, illetve úgy, hogy több síkon is értelmezhető legyen.
 
Rockbook: Ki az asztrológus a csapatban? 
 
K.M.: Mindenki, csak mindenki másképp!
 
Rockbook: Mennyire fontos nektek a fizikális kiadványok design-ja, a borító például? Hogyan került a képbe Saly Németh László festőnk?
 
K.M.: Kiemelten fontos, főleg ebben a műfajban. Aki ilyen zenét hallgat, az esetek döntő többségében lemezekért rajong, nem szinglikért, és szeretik kézbe venni a CD-t, a bakelitet, mostanában megint van kazetta, szeretik átlapozni a szövegkönyvet, elolvasni a köszönetnyilvánítás rovatot (akár többször), felvenni a zenekar pólóját. Legalábbis én ilyen vagyok. Saly Németh László a nagyapám volt, és a festményei bűvkörében nőttem fel, és mivel nagyon sok, hangulatában és tematikájában sötét alkotása van ezért egyszer csak összekapcsoltam, hogy milyen jó lenne, ha felhasználhatnék párat borítóként. 
 
Rockbook: Régen, ha jól tudom úgy dolgoztatok, hogy Marci (Kertész Márton – gitáros, dalszerző) megírta a komplett zenét tokkal-vonóval és vendégzenészek játszották/énekelték fel a rájuk eső részeket. Hozzáteszem, Cséry Zoltán (billentyűs) állandó tag a kezdetek óta. A ’The Black Hole Era’ is még ezzel a metódussal készült vagy teljesen más irányt vett az alkotási folyamat? Várható-e változás ezen a téren?
 
Oszi: Teljes mértékben így zajlott, és zajlik most is tulajdonképpen, azzal megspékelve, hogy a dalszövegeket én firkálom össze.
 
P.P.: Ez a zenekar Marci önmegvalósítása és fő kreatív kivetülése, és ez így is marad a továbbiakban. Ugyan a koncertezés okán egy jól azonosítható felállású zenekarrá váltunk, a jövőben is annyira veszünk részt a kreatív folyamatban, illetve a produkciós munkákban, amennyire Marci igényli. Visszautalnék arra, amit fentebb említettem a tagok hozzáállásával kapcsolatban: tudjuk a dolgunk, ismerjük a feladatunk és ott teszünk hozzá a dolgok előremeneteléhez, ahol kell. Nincsenek ego problémák…. smiley 
 
K.M.: Alapvetően most is egyedül írom a zenét, Oszi meg a szöveget. Nem arról van szó, hogy nem engednék teret a többieknek, csak mivel mindenkinek van másik zenekara, ahol aktív zeneszerző, nem is annyira volt még erre igény a részükről, főleg amikor beállítok egy kész lemezzel. smiley
 
Knapp Oszkár
 
Rockbook: Készül-e valami újdonság a Rivers Ablaze műhelyében, vagy az maradjon még titok?
 
Oszi: Fogalmazzunk úgy, hogy van még ez-az a tarsolyunkban. smiley
 
K.M.: A negyedik lemezt most ősszel fogja feldobolni Tadeusz, Oszi meg felénekelni (a többi hangszer már kész), úgyhogy halad a munka. smiley
 
Rockbook: Benneteket valamennyire ismerve, mindannyian rutinos rókáknak számítotok a szakmában, és többéves zenészmúlttal (underground zenei előélettel) rendelkeztek. Milyen bandákban sajátítottátok el ezt a tudást, amit aztán a Rivers Ablaze-ben is sikerült remekül alkalmazni?
 
K.M.: Tad a TYR előtt játszott a Dalriadában sok évig, Oszi rengeteg hazai underground csapatban fordult meg, én meg ugye 12 évig voltam a Special Providence tagja. Sokat köszönhetek annak a 12 évnek, ha az nincs, akkor biztos nem úgy kevergetem a prog meg az extrém metal elemeket, ahogy teszem a Rivers Ablaze-ben, ami természetesen teljesen szubjektív, hogy jó-e vagy sem. smiley
 
P.P.: A főbb mérföldkövek a Mind’s Mirrors és a Divided, de emellett az elmúlt 15+ évben számos zenekarban és projektben vettem részt, mint session zenész, úgy élőben, mind stúdióban.
 
Rockbook: Technikás, progresszív elemekkel átszőtt, sűrű, atmoszférikus blackened death metalt játszik a Rivers Ablaze. Mindenki szimpatizál a zenekarból ezzel az igencsak vegyített stílussal?
 
Oszi: Oh, de még mennyire, sőt! Nekem ősrégi vágyam teljesült azzal, hogy végre kiélhetem magam egy, a számomra legkedvesebb stílusokat vegyítő zenekarban.
 
P.P.: Ahogy mondod, a zenei összetevők számos stílusból származnak, dalonként más-más arányban. Jómagam az összes fellelhető stílust kedvelem, és nagyon szeretem azt is, hogy technikailag is kihívás a zene, így minden tekintetben elégedett vagyok. smiley Amúgy a zenekarban mindenkinek hihetetlen széles zenei ízlése van, nem lehet azt mondani, hogy csak ez vagy az a stílus a közös halmaz.
 
K.M.: Igen, ebben biztos vagyok, mert ha nem szeretnék, már kiléptek volna. Eleve olyan tagokat kerestem, akikről tudtam, hogy ilyen zenét hallgatnak/játszanak, szóval szerintem itt mindenki jól érzi magát, legalábbis remélem. smiley
 
 
Rockbook: Nem tudom kihagyni: kik a személyes kedvencek és kik azok a zenészek, előadók, akik nagyban hatottak rátok? 
 
P.P.: Mark Knopfler, Loreena McKennitt, Emperor, Djabe, Special Providence, Europe, Stratovarius, Evergrey és még sokan mások….
 
K.M.: Metallica, Dream Theater, Pantera. 
 
Oszi: Ha most rákapcsolnék, egy rémisztően terjedelmes listát tudnék összeállítani, de ha nagyon megerőltetem magam, akkor azt mondanám: Between The Buried and Me, Full Of Hell, Der Weg Einer Freiheit, Dillinger Escape Plan, Opeth, Emperor, Dodecahedron, Sulphur Aeon, the Great Old Ones… nah, rá is kapcsoltam. Bocsi!
 
Rockbook: A mai rock/metal generáció totálisan másfelé kanyarodik, mint azt gondoltuk volna – legalábbis honi szinten az underground zenei utánpótlás nem a legfényesebb. Ti hogy látjátok ezt, van remény a jövőre nézve? 
 
Oszi: Egyáltalán nem gondolom reménytelennek a dolgot, viszont úgy vélem, elsősorban a közönséget kéne valahogy felrázni egy kicsit. Sajnos azt tapasztalom, hogy sokan bent ragadtak egy időbuborékban, és mintha kevésbé érdeklődnének az újdonságok iránt. Pedig manapság aztán bőven van miből válogatni, akár itthon, akár globálisan. Én speciel szinte mániákusan kutatok az új zenék között, és heti szinten találok zseniális kincseket. 
 
K.M.: Szerintem van utánpótlás, csak amit már korábban említettem, sokszor egy ígéretes banda nem kap elég figyelmet és idejekorán feladja, vagy csak félgőzzel csinálja. Nagyon nagy a zaj, nehéz kitűnni. 
 
Rockbook: Milyen fiatal, tehetséges bandákat ismertek? 
 
K.M.: Az "újabb" zenekarok közül szerintem izgalmas zenét játszik az Imperial Triumphant, a Leprous, a Revocation, a Periphery, az Animals As Leaders, a Der Weg Einer Freiheit. Most hirtelen ezek jutottak eszembe. 
 
Oszi: Kicsit hazabeszélek most, mivel hirtelen elsőre most az Antares és a Heedless Elegance jutott eszembe, és pont velük fogunk nemsokára játszani a Dürerben, haha. De szerintem ilyen téren nem szenvedünk hiányt egyáltalán, mostanában több remek új bandát ismertem meg itthon is.
 
 
Rockbook: Ha újrakezdhetnétek ezt a zenei pályát, ugyanígy csinálnátok mindent? 
 
K.M.: Valószínűleg igen, mert csak az évek során derülnek ki a buktatók. smiley
 
P.P.: Nem. Kihagynám a klasszikus képzést (cselló), és rögtön egy basszusgitárt adnék a 9 éves kezembe. Nagyon kedvelem a csellót hallgatni, de a zeneiskolai képzés kínlódása sajnos túl sokáig elhitette velem, hogy semmi keresnivalóm nincs a hangszerek környékén, és rengeteg évet veszítettem ezáltal, amit már sosem tudok visszakapni.
 
Oszi: Nem sajnálok semmit. smiley
 
Rockbook: Mit szerettek leginkább az alkotásban/zenélésben?
 
K.M.: Rendkívül felemelő érzés, amikor összeáll egy új dal és extra adag hab a tortán, ha még át is megy a többiek rostáján. Tehát a zenélésben én az alkotást szeretem nagyon, a nyilvános fellépést és az utazást. Ki nem állhatok próbálni, klipet forgatni vagy fotózkodni. laugh
 
Oszi: Röviden, tömören: önkifejezés, terápia és katarzis.
 
Rockbook: Marci, úgy tudom kiváló amatőr szakács hírében állsz. Melyek a kedvenc kajáid, amit saját magad szoktál elkészíteni? cheeky
 
K.M.: Bölény roston, kevés citrommal. 
 
 
A Rivers Ablaze október 21-én, pénteken adja soron következő koncertjét a Heedless Elegance és az Antares társaságában, a Dürer Kertben. Facebook esemény itt!
 
 
Lupus Canis