Lihegve dőltem ki a forró autóból, 32 fok volt árnyékban. Már a második adag festéket hoztam, mert a statiszták jobban itták, mint azt először gondoltuk. Hogy szolidaritást vállaljak, megálltam a kertben Norbi háta mögött, és néztem, ahogy a tűző napon, a szereplőkön dolgozik. Néhány nappal azelőtt még én mutattam be burleszket az utcán, amikor a műszaki üzletből kapott, mozivászon méretű tv- dobozt próbáltam valahogy berakni az autóba. Egyben esélytelen volt, ott azonmód el kellett dönteni, hogyan daraboljam szét úgy, hogy még használható maradjon. Miközben a méltóságomért küzdöttem, biztos voltam benne, hogy a 25 fokra hűtött üzletbenkis összegű fogadásokat kötnek arra a messziről indított rúgásra, amivel majd végleg kivitelezhetetlennek ítélem a feladatot. A dobozt aztán otthon Norbival kezelésbe vettük. Ő mért engem, én mértem őt, átlagoltunk, gyököt vontunk, ceruzával ívet húztunk, nemjó, kevesebbStallone, több Woody Allen, röhögtünk egymásnak esve, vitatkoztunk háttal, míg végüla tv-doboz lakói megmutatkoztak: 4 alak támaszkodott a falnak, és várta, hogy a rájuk szabott szerep szerint megtestesítsék a vadidegenedést, az öndarálást és a vágyakozást.
 

Itt ez az évezrednyi közhely. Így akartad, vagy másképp éled? Egy folyton érvényes szócséplés, amit rendszeresen ismételgetünk. Másoknak. Magunkat leginkább nem faggatjuk vele, mert bizonyos kérdésekre biztonságosabb nem válaszolni.

A klip sztorija 2014 elején kezdett formálódni. Sokat gondolkoztunk, hogy milyen képi világgal jelenítsük meg. Nem akartunk egy idegen, tragikus vonalat végigvinni, mert elvette volna azt a reményt, amit a dalba beletettünk. Mivel ez az első mozgóképes anyagunk, végül úgy döntöttünk, inkább megünnepeljük azokkal, akik az indulásunk óta jelenlétükkel és barátságukkal segítettek minket. Arra kértük őket, mutassanak egy képet, ami számukra sokat jelent. Pillanatlenyomatokat akartunk készíteni, amiket egybegyúrva talán megválaszoljuk a kérdést. Így akartad?

Sokan talán igen, de vannak, akik biztosan nem. Bár mindenki örömmel vállalta a szereplést, néhányukkal végül nem tudtunk felvételt készíteni, mert az életük épp a forgatások idején vett olyan fordulatot, amivel kőkeményen meg kellett birkózniuk. Ugyan a klipben nem jelennek meg, de ők azóta is velünk vannak, és építik tovább az életüket. Megváltozott idő, megváltozott viszonyok, közeledések, elválások, az elmúlt cca. 1 év sok mindent hozott. Új barátaink is lettek, a tabló bővül, talán időről időre készítünk majd ilyen lenyomatokat. Izgalmas és tanulságos lehet mindannyiunknak.

A barátok mellé az élet beleírt egy másik, egy vékonyabb szálat is a forgatókönyvbe. Andi vagyok, az én történetemet. Évekkel ezelőtt belementem a játékba, hogy későestig, vörös szemmel bámuljam a monitort, és odaadjam a dühömet, ha elúszott egy üzlet, vagy lejárt egy határidő. Pedig a dühöm az enyém volt, ahogy a sírásom, a nevem és a gyorsan múló idő is. És mikor mindezt odaadtam, elhittem, hogy a cserébe kapott kényelem, a csillogó fekete autó és a siker mind engem igazol. Aztán az ébredés lassú fázisai következtek.Még rúgtam néhányat a lóba, míg az végleg kimúlt alattam, és 15 év után búcsút intettem a reklámszakmának. 
 

A forgatás utolsó napjait egy kicsit felpörgettük. Már benne jártunk a szeptemberben, deaz Andi-sztori fürdőszoba- és iroda-jeleneteihez még kerestük a megfelelő helyszínt. Olyan kellett, ahol tágabb a tér, nem lógnak száradó zoknik az arcomba, és az irodai környezetet sem csupán egy árva monitor jelenti. Aztán beugrott, hol találjuk meg mindezt egy helyen…!

Hogy ne tűnjünk fel nagyon, Norbival egy forgalmas délutánt választottunk, és (szerintünk) ártatlan arccal bevetettük magunkat egy lakberendezési áruházba. Legnagyobb igyekezetünk mellett sem biztos, hogy sikerült beolvadnunk. Egy kicsit zizegős üzletasszony egy térdnadrágos rockerrel kora délután, a fürdőszoba részlegenaz árcédulákat tünteti el. Mint valami szupertitkos punk akció. „Le a kapitalizmussal, éljenek az árcímke nélküli fürdőszoba osztályok!” Kamera még a táskában bekapcs, gyors felvétel, táskába vissza, harapjunk valamit. Egy gyanútlan áruházi bámészkodással vezettük le az akciót.Én mezítláb, kezemben a gyilkos tűsarkút lóbálva próbáltam semleges arcot vágni, Norbi meg eltűnt a lámpaosztályon. A tökéletes álcázás miatt kifelé menet még vettünk egy-két apróságot is. Norbinál egy ronda művirágcsokor, nekem a hónom alatt egy pár magas sarkú, kezemben meg egy guriga szemeteszsák. 120 literes, erős szalaggal a könnyebb záráshoz. Így álltunk a kasszánál. Mekkora esélyünk volt, hogy kifelé menet nem állítanak meg a biztonságiak? Kábé annyi, „mint a zsiráfnak, aki azt hiszi, hogy napszemüvegben bejuthat a jegesmedvék zártkörű klubjába”. Persze, hogy megállítottak. Táskát kinyit, kamera benne, Norbi fesztelennek látszik, én pont az ellenkezője, aztán a biztonsági őrt eltereli egy mellettünk zajló akció: lefüleltek két bolti szarkát. Oda a figyelme, megúsztuk, fussunk. A magányos irodajelenet végül nem került be a klipbe, és ha bárki kérdezi, utolsó erőnkig tagadni fogjuk a létezését.
 

Köszönjük mindenkinek, aki segítette ennek a videónak a létrejöttét! Tőrösné Kolozsy Erika és Wiszkidenszky András technikai segítsége nélkül ez nem lenne ilyen szép, örökké hálásak leszünk nekik! Köszönjük a klipben résztvevőknek, hogy idejüket nem sajnálva együtt játszottak velünk, és míg ez az anyag létezni fog, szeretettel gondolunk a benne meg-nem-jelenő barátainkra is. Nagyon köszönjük a klipbéli főnöknek a remek alakítást, hogy a kedvünkért előásta a legszigorúbb öltönyét, és hogy idejével és személyével hozzájárult a sztorihoz! Köszi, Pilu!

Szóval, jó napot, Világ! Mi vagyunk a Twin City! Reméljük, mindent át tudtunk adni, amit beletettünk! És ha tetszett, nektek is köszönjük, ha megosztjátok másokkal is! Ezt és az életeteket. Íme a klip:

Honlap: www.twincity.hu
FB-profil: www.facebook.com/TwinCityCRB
Dalok: www.soundcloud.com/twin-city-1

Korábbi rockbook-interjú:
http://rockbook.hu/hirek/egesz-egyszeruen-mas-tempoja-nonek-es-ferfinak-interju-jung-andreaval-twin-city-enekesnojevel

Következő koncert: 2015. március 13. Glob Royal, Budapest