Egy borongós őszi napon a Városligetben sétálva jóféle muzsika keltette fel a figyelmemet. A zene a Városligeti Sörsátorból szűrődött ki és ahogy közeledtem, hamisítatlan country rock dallamokra figyeltem fel. A Twin City zenekar tépte a húrokat. A bandát már volt szerencsém korábban is látni, hallgatni és azt kell, hogy mondjam igazi üdítő színfolt a rockzenei palettán. Érdemes rájuk odafigyelni. A koncert végén a banda énekesnőjével, Jung Andival beszélgettem.

Rockbook: Szia Andi!Mutasd be kérlek az olvasóknak a zenekart, mikor alakultatok, kik a tagok?

Jung Andi: 3 éve kezdtük, de a gyökere 16 évvel ezelőttre nyúlik, akkor találkoztam a country zenével. Az évek teltek, a country és én barátkoztunk, ismerkedtünk tovább,és időről időre megtaláltegy gondolat, hogy ezen a stíluson keresztül tudnám leginkább kifejezni magam, eztszeretném művelni. Ehhez társam lett Jung Norbi, akit akkor 16 évvel korábban éppen a countryzene révén ismertem meg. Az együttes 5 taggal indult,hagyományos, kétgitáros rock formációban.Később kiegészült egyújabbének szólammal, így hattagúra kerekedtünk: Jung Norbert (szólógitár, ének, egyéb húros hangszerek), Lahovicz „Puccer” Zoltán (ritmusgitár), Roboz Réka (ének, percussion), Éber Tamás (basszusgitár), Mándli Attila (dobok) és jómagam (ének, hegedű). Így lett kerek a Twin City-hangzás is. 3 szólamú ének…aahh…imádjuk! :)  A zenénk egy különös keverék. A country rock és southern rock stílusok adják a bázist, amire építjük a saját zenei gondolatainkat. Norbi rendkívül kreatív, hihetetlenül színes zenei képekben lát. A gondolatait, benyomásait képes lefordítani hangokra, dallamokra és hangzásokra. Zseniális gitárjátékával ráadásul folyamatosan kísérletezik. Én pedig írok. Verseket, rigmusokat, poénokat, gyötrelmeket, amik aztán dallá állnak össze.A Jung Norbi-féle zenei világot a Jung Andi-féle szövegvilággal énekeljük, ez lesz a - ahogy én szoktam mondani (több jelzőm is van rá)- Rock’n’Country, vagy kísérleti country. Ez lesz a Twin City. :)

Rockbook: Hogyan születnek a dalaitok?

Jung Andi: Intuitívan. Norbi és én, mint párhuzamos univerzumok működünk. :) Nem kapok kész zenei alapokat,hogy arra írjak szöveget, hanem amikor jön az alkotás folyamatában a következő közös átjáró, összeülünk a kész szövegeimmel, verseimmel és Norbi zenei ötleteivel.Ilyenkor sokszor kiderül, hogy van épp’ olyan szövegem, ami stimmel az egyik dalára.Persze finomítgatni kell, de előfordult már olyan képtelenségnek tűnő is, hogy egy az egyben passzolt a dalszöveg a zenére. Ezt úgy tudom megmagyarázni, hogy ha egy élmény hatására bennem megfogalmazódik valami, arról az élményről Norbi tudja, hogy bennem mivé állhat össze, és ezekre az ő saját értelmezéseire írja meg a zenét, amik aztán azokban az összeülésekben találkozni fognak. Nem tudatos, de egymás rezgéséhez igazodunk. Ha ő azt gondolja, hogy én azt gondolom, hát igaza lesz. :)

Rockbook: Elég odamondogatósak a dalaitok, az Ars poétikádnak nevezett dalban (Pont így jó) is megmondod a magadét. Ezek tudatosan vannak így megírva vagy csak úgy jönnek belőled?

Jung Andi: Abszolút tudatos, hogy mit szeretnék elmondani, de hogy az milyen formában, szavakban jön, azt a belső működésemre bízom. Ha támadnak a gondolatok (az nagyon veszélyes…!), vagy felbukkan egy szó, ami tetszik, akkor hagyom, kiengedem magamból. Ez a „kiengedés”lehet, hogy néha kissé nyersre sikerül; ez attól függ, épp’ mekkora háborúban vagyok az adott témával kapcsolatban. Ha ez mondjuk az önirónia, akkor úgy írom meg, ha valami olyat tapasztalok, ami nem jó irányba mozdítja a világot, kártékony, akkor azt is kimondom. Ha vállaltam, hogy felállok beszélni, akkor felelősségem van, hogy ne süketeljek. Nekem nem elég, hogy kék az ég és zöld a fű.

Rockbook: Most, hogy már szép számmal születnek a dalok, mikorra várható Twin City lemez?

Jung Andi: A dalok nagy része készen van, játsszuk is őket folyamatosan, és van még néhány dalötleterre a bizonyos első lemezre, de ők mégösszeülésre, hangszerelésre és stúdiómunkára várnak. A közelmúltban beadtunk egyzenei pályázatot, aminek az elbírálása folyamatban van. Annak az eredménye nagyon sok mindent befolyásolni fog az első lemez körül, de akárhogy is, szerintem 2015 első felében kijövünk egy kerekebb anyaggal.

Rockbook: Ha jól tudom, nemrégiben forgattatok egy klipet is, mikor láthatjuk ezt?

Jung Andi: Hahaha! :) Kedves tőled ez a „nemrégiben”, de a csúf valóság az, hogy a klipünket április óta forgatjuk. Az Évezrednyi közhely című dalunk köré kerítettünk egy kis történetet, és beletettünk olyan extrákat, amik sok időt és szervezést igényeltek.Úgy néz ki, mostanra végre összeállt, és kezdjük a vágást és az utómunkákat. Nem merek jósolni mikor, de már mi is nagyon szeretnénk látni a végeredményt. Ez az első olyan mozgóképes megnyilvánulásunk, ami a mi koncepciónk szerint, általunk készült, nagyon kíváncsiak vagyunk, meg tudjuk-e úgy mutatni, ahogy mi elképzeltük. A legfontosabb ilyen típusú anyag lesz. Nincs benne pénz, nincs benne üzlet, de tele van baráti segítséggel, baráti kamerákkal, rengeteg röhögéssel, vicces, kreatív, néhol botrányszagú megoldással. Ez a klip, ha innen nézzük, egy rendkívül komplex anyag lesz. Reméljük, ugyanezeket a hatásokat is fogja kelteni! :)

Rockbook: Szuper, kíváncsian várjuk és mindenképp megosztjuk az olvasóinkkal is. Említetted, hogy neked ez a stílus becsípődött, és hogy emiatt kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy egy ilyen stílusú zenekart hozz létre. A többieknek honnan jött a country szeretete?

Jung Andi: Rájuk erőltettük. :) Én azt gondolom, hogy a többieket én és Norbi kezdtük el megőrjíteni. Van, aki azért csatlakozott a zenekarhoz, mert Jung Norbi neve, személye, szakmaisága volt vonzó a számára. Voltak akik korábban nem is akartak countryt játszani, mert a stílus tradicionális ágával azonosították, amíg el nem jöttek egy koncertünkre, és döntöttek úgy, hogy ez nagyon tetszik nekik.Nem olyan ördögtől való ez a műfaj, mint ahogy azt itthon elsőre képzelik. A country egy rendkívül színes stílus, nagyon sok ága van, és mi épp’ a rock főágán ücsörgünk, ami ugyanúgy befogadható és élvezhető, mint a rap, vagy az alternatív rock. Ha megvan a lüktetés, ami hergel vagy ringat, ha megvan a dallam, amibe bele tudunk feledkezni, és megvan a szó, amibe 3 percre belekapaszkodhatunk, akkor nincs stílus csak hangerő. :)

Rockbook: Réka idén csatlakozott hozzátok, eddig egyedüli nőként voltál a csapatban. Hogy bírtál a fiúkkal?

Jung Andi: Inkább az a kérdés, ők hogy bírtak engem. :)

Rockbook: ”Nehéz” eset vagy?

Jung Andi: Azt nem mondanám. Egész egyszerűen más a tempója a nőnek és a férfinak. Nembeli feszültségek nincsenek, pisilni sem kell többször megállni miattunk; inkább személyiségek között vannak üdítő különbségek. „Együtt élünk” már egy ideje, egy asztalnál, egy autóban, és egymás furcsaságain, különbözőségén még mindig jókat röhögünk. A zenében jól működünk együtt; kivételesen áldott csapat vagyunk feladat-és felelősségtudattal, profi szakmai hozzáállással, emberi tisztelettel, ééés a varázslat működik…, ezekből gyúrjuk össze, amit aztán a koncerten tőlünk hallani-látni lehet. Ez a legbiztosabb alap, amit csak kívánhatunk! :)

Rockbook: Legközelebb mikor és hol találkozhat veletek a közönség?

Jung Andi: November 22-én játszunk az Amigo Rock & Roll and Rockabilly Clubban (1074 Budapest,Hársfa utca 1.), a Redneck Roadkill zenekarral. Ez lesz idén az utolsó budapesti koncertünk, várunk mindenkit szeretettel!

Látogassatok el a Twin City Soundcloud oldalára:

A részleteket a Facebook eseményben megtaláljátok:

https://www.facebook.com/events/562164570593769/?fref=ts

Máthé Kriszta

Fotós: Szántó Szilárd