A szegedi Real Lies tagjaival beszélgettünk a nemrég megjelent nagylemezükről, a „9”-ről és még sok minden másról ebben a kellemes hangvételű interjúban.

Rockbook: 2009-ben jelent meg a Tenormen debüt EP, ami számomra nagyon kellemes zenét rejt. Ezt egy demo, a „Wulfgang” előzte meg 2007-ben, ha jól tudom. Visszább menve még az időben, elérjük a 2005-ös megalakulás évét. Kik voltak akkor az alapító-tagok és milyen ösztönzésből ragadtatok hangszert a kezetekbe?

Mozsár Mátyás: Én 2009-ben kaptam a meghívót, ösztönözni akkor már nem kellett, mentem.

Váczi Balázs: Igazából 2000. körül alakult a banda, de 5 évig csak a próbateremnek játszottunk. Ekkor léptünk fel először a szegedi Rock Klubban, Krivik Nándi, Peralta Miguel, Szabó Attila, Váczi Balázs felállásban. Mindenki zenélt korábban más zenekarokban is. Migiék igazából egy grunge feldolgozós bandát akartak létrehozni annak idején, de kicsúszott a kezükből az irányítás, és nekiálltunk saját számokat írni :)

Szabó Attila: Hali! 2005-re, ha jól emlékszem már csak 1 alapító-tag volt a bandában, Peralta Migi (Angertea) személyében, de utána őt is kirúgtuk (természetesen a szerelmünk töretlen). A hangszer “kézberagadásról” az a sztori rémlik amikor megkérdeztem anyukámat, hogy nem veszünk e egy elektromos gitárt. Mire ő: “Minek az neked, nem is tudsz gitározni.” Nálam valahogy így indult.

Rockbook: Ha már az ösztönző erőknél tartunk, kik inspirálnak titeket leginkább az alkotásban?

Mozsár Mátyás: Mostanában a hétvégi délelőttökön próbálunk. Azt vettem észre, hogy egy ütős reggeli majd a beszűrődő napfény számomra baromi inspiratív hangulatot eredményez. A próbaterem falán vigyázó Nirvana tekintetek lógnak amúgy.

Váczi Balázs: Nagyjából mindenki másféle zenét hallgat, de a régebbi grunge hatások tagadhatatlanok. Nálam mostanság leginkább a shoegaze vonal megy, de nehéz függetleníteni magam a mindenhonnan ömlő singer/songwriter britt vonaltól is, ezekbe lépten nyomon beleütközök, és tudat alatt érezhetően formálják a dolgaimat.

Szabó Attila: Vannak mélyebb hatások, mint például a Sonic Youth, Smashing Pumpkins, Deftones, Tool, de amióta le lehet tölteni a’ internetet, már magam sem tudom, hogy mit honnan nyúlok. Ha valakit érdekel, itt meglesheti, hogy épp mi szól nálam. Klikk ide!

Rockbook: Olvastam a facebook oldalatokon, hogy ilyen „kő” zenét játszotok – gondolom ez egyfajta ironikus utalás a stoner világ felé. Ha 3 szóval kellene jellemezni a Real Lies zenekar zenéjét, melyik három szó lenne az?

Mozsár Mátyás: Nem szeretem a műfaji besorolásokat, így én mindig csak egy felületes "sziklát" vagy egy "gyere el, hallgasd meg"-et mondok..

Váczi Balázs: Folyamatosan változtatjuk a meghatározást, ez a kő a legutóbbi, korábban pisztoly volt. Az én 3 szavam a dallam, lebegés, odabaszás és a faithnomore lennének.

Szabó Attila: A “kő”-t én írtam be egy rosszabb pillanatomban, pusztán a rockra akartam utalni vele, a stonerre viszont semmiféleképp. A zenekarra jellemző három szót általában a keverős arcok szokták mondani a koncert előtti beállásnál: “Baszottul hangos vagy!”

Rockbook: 2015-ben járunk, tavaly jelent meg a szimplán és cselesen „9”-re keresztelt bemutatkozó nagylemez, a Mamazone jóvoltából. Mit kell tudnunk erről a kiadóról? Nem lett volna jobb ötlet, mondjuk szerzői kiadásban megjelentetni a lemezt?

Mozsár Mátyás: Ha megnézzük, milyen bandák sorakoznak a Mamazone-nál, büszkén állunk be a sor végére.

Váczi Balázs: Szerintem kívülről nézve manapság teljesen mindegy, hogyan jelentet meg bárki bármit is azt leszámítva, hogy legyen ingyen hallgtható a lemez. A Mamazone viszont nagyon sokat segített nekünk a kiadás körüli herce-hurcában, amit magunktól nem biztos, hogy meg tudtunk volna tenni. Legutóbb pl. a magánkiadásunk annyi volt, hogy kerestünk valakit, aki kinyomtatja a bookleteket, és sokszorosítja a lemezt, majd ezt postáztuk azoknak, akik kértek belőle. És már ez is rengeteg keresgéléssel és szájbarágással járt, pedig egy tisztességes kiadásnál ennél jóval több tennivaló akad. Alapvetően érdemes rólunk tudni, hogy baromi lusta zenekar vagyunk, és igyekszünk megúszni minden olyan feladatot, amihez nem értünk. Itt jelezném, hogy épp managementet keresünk, mert ahhoz sem értünk.

Szabó Attila: Nem nagyon akarok belemenni, de szerzőiben valószínűleg a gatyánk is ráment volna a lemezgyártásra. A Mamazone-nal viszont sikerült kibugáznunk egy mindkét fél számára (de főleg számunkra) okés dolgot ezügyben.

Rockbook: A Real Lies nyelvezete magyar és mindig is az volt. Nem gondoltatok arra, hogy esetleg úgymond a nemzetközi piacra is betörtök és angolul fogtok szövegeket írni? Sok külföldi zenehallgató számára biztosan emiatt is különleges egy honi banda, ebben biztos vagyok (pl.: Thy Catafalque) de sokan lehet, pont emiatt nem próbálkoznak meg a zenekarral… Mi erről a véleményetek?

Váczi Balázs: Először talán megpróbálkoznánk a magyar piaccal, és ha az nem megy, jöhet a világ :D

Szabó Attila: Az angol nyelvű magyar zenekarok többsége eleve a magyar közönségnek játszik, akik feltehetően pont le fogják szarni a dalszövegeket, nem indul be rá az agyuk. Más kérdés, hogy mennyire röhögné körbe ezeket a bandákat egy angol ajkú egyén az akcentus, a nyelvtani helytelenségek, neadjisten a gagyi szövegek miatt. Nemrég hallgattam egy viszonylag új magyar banda lemezét és oda voltam meg vissza, hogy ez baromi jó, aztán elolvastam a dalszövegeket bandcampen és teljesen ledöbbentem. Az összes szám ilyen “You left me alone, I wanna go home”-os sablon dolgokkal volt tele. Totál kiábrándultam a lemezből és a bandából is.

Rockbook: A lemez szépen, telten és organikusan szól. Sikerült egy olyan egészséges balanszot találni a hangzásképben, ami kidomborítja a riffelősebb részek súlyát, de ugyanakkor az elszállások, tekerések is remekül kivehetőek. A dob meg a basszus sound is szakít. Mennyire volt könnyű Vári Gábor-ral együtt dolgozni a Black Hole Sound-ban? Ez az első közös munkátok?

Mozsár Mátyás: Elégedettek vagyunk a lemezzel, de az biztos, hogy a következő teljesen máshogy fog szólni. "Varietas délectat."

Váczi Balázs: Gyakorlatilag mindhárom eddigi anyagunk (a Wulfgangot csak mixelte) az ő keze alól jött ki. A Tenormannél még a BHS sem volt meg, Bazsi (Dystopia) nagyijának télikonyhájában vettük fel a gitárokat és az éneket, a dobok pedig Papdi Csabiék (az akkori dobosunk) 5 m2-es fémajtós garázsában szaladtak fel. Tulajdonképpen Gáborral együtt nőttünk ki a földből, a felvételek ennek megfelelően elég oldott hangulatban zajlottak. A vokálokon szoktunk jót boxolni, mert ezek a többi sávval ellentétben gyakran ott helyben születnek.

Szabó Attila: A 2009-es Tenorman EP-t is vele csináltuk, akkor még csak negyedisten volt a szakmában, de a hangzás, amit kevert már akkor iszonyatosan odafricskázott. Azóta minimum 50-es szintű studiópaladin, mindenféle NASA kütyüvel körülvéve, valamint hallhatóan a szakmája szerelmese. Mindig élmény a közös munka (Gabi, a pénzt majd a szokásos számlára told lécci).

Rockbook: Miről szólnak a „9” dalainak a szövegei? Kegyetlen nők, igaz történetek, talán fura fikció? Esetleg valamilyen rejtélyes koncepció húzódik meg e kilenc dal mögött?

Váczi Balázs: Szinte minden szövegemnek van egy konkrét alapja, amit képekkel írok körül. Mivel sokszor személyes dolgokról szólnak a dalok, gyakran a képekből inkább összeállítok egy párhuzamos történetet, hogy ne lepleződjön le az alap, és el lehessen szórakozni a különböző értelmezéseken. Ott van pl. a Róma, ami a birodalom bukására utalgat, de valójában arról a momentumról szól, amikor a második lányom születése összedöntötte a nagyobbik addigi kerek világát. (a "9" album kritikáját itt olvashatjátok)

Rockbook: A lemez design-ját ki készítette? A Szabó Attila neve mintha derengene… Szerintem eléggé szép lett, ez az enyhén minimalista de ugyanakkor „szemvonzó” kivitelezés remekül illik a zenéhez. Honnan jött az ötlet?

Szabó Attila: Lebuktam, én voltam az elkövető. Már jó ideje dizájnolással keresem a kenyérre valót, tehát adta magát a dolog, hogy az én fejszémet kell belevágni ebbe a fába. A minimalista, letisztult stílus ellenére elég nagy kihívás volt, közben végig a keveretlen vagy a már félig kész számokat hallgattam. A bookletből pár kép ide kattintva megsasolható.


Rockbook: Érezhetően átjön a Real Lies művészi vénája, ha az összképet nézem. Nem gondoltatok arra, hogy esetleg az új anyagról valamelyik számra ezt egy minőségi klipben megmutatjátok a közönségnek?

Mozsár Mátyás: Egyelőre még a "minőség" pontos fogalmán agyalunk, de biztos vagyok benne hogy nem hiába..

Szabó Attila: Mindenféleképp, tervben van, nem is egy.

Rockbook: Mondhatni, aktívan koncertező banda vagytok. Mi a véleményetek az itthoni színtérről? Mennyit változott a honi underground a Real Lies 10 éves zenei pályafutása során koncertügyileg és a klubok, szervezők részéről? Érdemesebb-e külföld felé kacsintgatni?

Váczi Balázs: Nagyjából talán annyit, hogy a trendek épp nem az élőzenének kedveznek, de mindig vannak baromi jó bandák. A kőbánya+youtube vonal erősödésével mostanában annyi a változás, hogy a feltörekvő bandák hangszeresen eszméletlen profik. A zene eredetiségével viszont ugyanaz a helyzet, mint régen, ezt nem lehet tanulni. Sokan csak a trendeket követik, nincs egyéni, meglepő ötlet (mi is ügyelünk rá, hogy csak a menő bandáktól nyúlunk riffeket).
Klub és szervező szinten nehéz objektívnek lenni. Mi ősz óta vagyunk újra a körforgásban, és csak azt a szeletet látjuk jól, amiből mi is harapunk. Fellépés szempontjából nagy élmény, ha jól hallod magad, és így jobban át tudod adni, amit szeretnél. Ezt kis klubokban szinte sehol nem tudod megtenni, ilyenkor többet számít a színpadi jelenlét.

Mozsár Mátyás: A tapasztalat és elsősorban az élmények miatt szinte “kötelező” a magyarnak a külhonban is kalandoznia. Olyan érdeklődő közönséget, mint amilyen például Romániában van, itthon én még nem láttam…
A mostani alternatív, grunge, stoner, sludge és rock mezőny bandái közül kikkel tartjátok a kapcsolatot, illetve kikkel vagytok szinte testvéri viszonyban?

Váczi Balázs: Ez egy igazán szemét kérdés, mert sok banda van, akivel jó a kapcsolatunk, és biztosan ki fogok hagyni valakit. A jelenleg aktívak közül talán az Angertea, SHPT, Corrodal, Dereng, LTCD bandákkal a legintenzívebb a szerelem, meg ugye a szegedi pajtik, akik annyian vannak, hogy nem is merek belekezdeni a felsorolásba. Talán a próbateremcimbi Vacsora Zsuzsival zenekart kell még kiemelni, velük elég sokat pajtizunk. A bőgősükkel, Kulinyi Gergő agyzsibbasztó szóviccmesterrel az utóbbi időben állandó hangmérnökségbe is keveredtünk.

Rockbook: Értem. Most, hogy kint van a lemez, merre lehet látni majd titeket?

Váczi Balázs: Az ősz elég intenzív volt, 16 állomásos turnét szerveztünk, amihez az NKA is hozzásegített bennünket egy nyertes pályázattal. A nagy koncertezésben kissé megfeledkeztünk a tavaszról, így most főleg szegedi és budapesti koncertjeink vannak, de szívesen veszünk bármilyen egyéb meghívást. Nyáron júni 19-én Orfűn, aztán pedig a július 10-11-én megrendezésre kerülő Alpárfeszten, játszunk majd. Ezt a leállás féleséget számírásra használjuk fel. Van egy rakás ötletünk, meglátjuk, mit gyúrunk ki belőle. Most először próbálkozunk olyannal, hogy elvonulunk egy hétre csak a számírással foglalkozni.

Rockbook: Köszönöm szépen az interjút, az utolsó szó joga a tiéd, ha még esetleg kimaradt volna valami, akkor kérlek, közöld az olvasóinkkal.

Váczi Balázs: Egyebet nem tudok mondani. Kérem, kapcsolja ki!

A zenekar elérhetőségeihez klikk ide: Facebook, Bandcamp

A "9" albumot itt meghallgathatjátok:

Lupus Canis